Ezt az akrosztichont még anno írtam. :)

titok lappang sötét éjben
hívó szóra rejtély felel s
emelkedő lángoszlop csap fel

dacolva a pusztulás ellen
arcunkat maszkok mögé rejtve
remélünk, félünk, élünk egy
kegyetlen revans ígéretével

küzdünk hiábavalóba egy
nem létező igazság mellett
istent játszva próbálja meg
gaz s igaz a lehetetlent
hogy a világ másabb legyen
tudják, de a rögeszme erősebb

rohan s rohad a világ, benne
igaz s gaz ember, mégsem
segítünk, magunk öljük egyre
eltévedt boldog pillanatokban élve
szállunk, mint denevérek az éjben