Hollywoodi lidércnyomás (1991) 73% 52★

Számomra ez a koncepció nem működött, nem lett jól megfogva és bemutatva, amit közvetíteni akar a film. Arra a folyamatra igyekszik felhívni a figyelmet, amikor a kreatív ötleteket, egyedi hangot, érdemi mondanivalót el kell hagyni egy tipikus hollywoodi tucatfilm kedvéért, ami csak szórakoztatni akar, mindezt egy olyan írón keresztül mutatja be, aki nagyon is idealista, tele mondanivalóval és magasabbra törekvéssel. spoiler Nyilván létező probléma ez, nem is vitatom, de van itt egy másik nézőpont is. A megrendelő nézőpontjára gondolok, aki kiadott egy feladatot, fizetett érte, spoiler
Ez minden kreatív szakmánál, szolgáltatásnál így működik, aki ügyfelekből él, az nem önmegvalósít, hanem a másik igényeit szolgálja ki. A személyes projekteknek is megvan a helyük persze, illetve lehet valaki író, művész, aki közvetlenül a fogyasztóknak gyárt, így kevésbé kell igazodni. De belevinni a túlzott személyes hangot egy megrendelt munkába csak akkor fog működni, ha azt az ügyfél is akarja.

…ez fura volt.

Még legalább egy újranézésre szükségem lesz, hogy teljesen összerakjam a képet, úgy érzem rengeteg kis részletet, szimbólumot és utalást nem értettem meg. Ettől függetlenül jól telt a majdnem két óra, első ránézésre kicsit húztam a számat, nem voltam biztos benne, hogy sikerül kinyújtani a történetet ilyen hosszúra, de a végén megértettem, kellett ennyi idő. Van valami a Coen testvérek történeteinek felépítésében, a karakterek bemutatásában és kidolgozásában, a csipetnyi szürrealizmusban, ami teljesen magával ragad, és egyre kíváncsibbá tesz, mi történik majd a következő jelenetben.

Meglepődve láttam, hogy a filmet egy Oscar-díjra sem jelölték, én habozás nélkül bedobtam volna John Goodman-t a legjobb mellékszereplők, John Turturro-t a legjobb főszereplők közé. Az a haj és szemüveg kombó mindent visz.

Ez a film valóban egy lidércnyomás, maguk az alkotók sem tudták eldönteni a besorolásakor, hogy mi is ez valójában – dráma, vígjáték vagy épp thriller (ez persze csak poén, alapvetően szeretem a műfajok keveredését, de ez esetben ezt már egy kicsit soknak éreztem).

Eközben mégis valahogy zseniális alkotás, ami nagyon jól bemutatja Hollywood egy sötét oldalát (mert hogy több is van, erről meg vagyok győződve). Azt, ahogy a nézettség, a pénz kárára megy a kreativitás. Egyértelmű, hogy Barton Finknek bőven lenne mondanivalója, bőven van benne ötlet, még ha azok sokszor kissé túl idealisták is.

Eközben persze valahol a másik oldalt is meg lehet érteni, mert ha egyszer az ember megrendelésre ír, akkor igen is a pénz beszél, és be kell tartani, amit a megrendelő kér. De azt hiszem a hiba pontosan itt van, amikor megrendelésre akarunk tömegfilmeket gyártani, amikbe már nem fér bele az írói kreativitás,

Kafka Hollywoodban. Hollywoodról. Hollywoodnak. Szeretettel. A szerzői lét elviselhetetlen könnyűsége. Alkotói válság, avagy a motelszoba nem enged!

Ez a film volt ez lidércnyomás.
Nekem nem jött be.

Ez most így elsőre csak egy közepes lehet,hogy majd megnézem valamikor de most ez nem jött be nekem annyira.