Az egész életen át tartó teherviselés mintaképe Eszter. Mert bár ő sem ártatlan, mégis az események olyanképp alakulnak, hogy mindig ő húzza a rövidebbet, ő rajta csattan az utolsó lélektani pofon és a reménysége légvárra épül.
Szemben Lajos, a magát sármosnak és kikezdhetetlennek tartó férfi a minden virágról tovaröppenő méhecske, akinek csak a pillanat a fontos, a múltra nem emlékszik, a jövő még oly távoli.
És itt vannak gyermekei, halott nővére ezen az életen is nyomot hagyó szelleme, valamint a közeli ismerősök, akik közül egyesek rezignáltan figyelik Eszter vívódását néha segítő kezet nyújtva és egyesek nemtörődömségükkel saját malmukra akarják hajtani a vizet.
Márai a szavak embere volt, mert olyan gyönyörű monológokat volt képes szereplői szájába adni, melyek bár lehúznak, mégis a hangulat megteremtéséről maximálisan gondoskodnak. Ahogy a rendezés és a remek színészi játék is mind kiváló aláfestésül szolgál Eszter hagyatékának.