Most mondhatnánk az egyik „legkedvesebb” és leg-szívmelengetőbb (?) romantikus akciónak és nem is tévednénk nagyot.
Nekem néha kicsit azért akadozott, de maga a tény, hogy ennyi sztár/színész ilyen sokféleképpen megnyilvánul benne, már olyan dolog, hogy megérje megnézni. A legtöbb jelenetben vagy meghal valaki, vagy mindig szól a tv.

A Hopper-Walken jelenetet a szicíliaiak eredetéről nemcsak a két színész zseniális dinamikája teszi felejthetetlenné, hanem Tarantino írói tehetségét és egyediségét is méltán hirdeti. Tagadhatatlan stílusának ezen megnyilvánulása.
Brad Pitt, mint stoner. Oldman, mint strici. Imádtam ezt a sokféleséget. Itt még az 1-2 jelenetben brillírozó színészek is simán le tudták rabolni a screen-t Slater-ék elől, már ami a színészi teljesítményt illeti. Slater-t itt megtűrtem, mert amúgy tehetségtelen, de minimum középszerű színésznek tartom, ezt kontrasztba állítva a fentiekkel elég szembetűnő, a különbség.
Azért jó kis élmény volt a film.