Ha eltekintek attól, hogy az első tíz percben általában úgy érzem, hogy mindjárt elásom magam a szekunder szégyenérzettől (Elliot figurája annyira szerencsétlen, hogy azt nehéz körülírni. Tényleg rossz nézni), akkor nagyon szeretem magát a filmet. Ez is egyfajta Faust történet, a maga kicsavart módján, de nagyon szórakoztató, karikaturisztikus a humora, tanulságos, a színészek pedig mind jót alakítanak benne: Brendan Fraser is egyike azon színészeknek, akiknek ha jól kezelik a ripacskodását, kifejezetten működőképes.