A bájkeverő (2000) 74% 247★

Ha eltekintek attól, hogy az első tíz percben általában úgy érzem, hogy mindjárt elásom magam a szekunder szégyenérzettől (Elliot figurája annyira szerencsétlen, hogy azt nehéz körülírni. Tényleg rossz nézni), akkor nagyon szeretem magát a filmet. Ez is egyfajta Faust történet, a maga kicsavart módján, de nagyon szórakoztató, karikaturisztikus a humora, tanulságos, a színészek pedig mind jót alakítanak benne: Brendan Fraser is egyike azon színészeknek, akiknek ha jól kezelik a ripacskodását, kifejezetten működőképes.

Könnyed, mókás film Brendan Fraser és Elizabeth Hurley kicsit talán túlzó, de a szituációhoz remekül illő játékával. A film története voltaképp meglepően könnyedén kezeli a témáját, de azért lehetőséget ad Elliotnak, hogy fejlődjön egy kicsit, jószándékú, de idétlen vesztesből egy kicsit pozitívabb irányba mozdulhat el.

A film, ami bebizonyítja, hogy a férfi törheti magát a nőnek semmi se jó. :P
Szeretem nagyon, bármikor meg tudom nézni. :)

Hiába láttam már rengetegszer, még most is képes voltam új apróságot találni benne például, hogy az ördög kartoték fiókja egy hullaházi hűtőtepsi és még mindig nagyon szeretem. Még úgy is, hogy most frissiben láttam az eredetit és általában húzni szoktam a szám a remake-re.
Ugyan a 67-es is jópofa a maga módján, de most azt mondom, ennek jót tett a vérfrissítés. És ezesetben tényleg találó és passzoló is a friss kifejezés, mert tényleg egyszerűen… élénkebb lett. Harold Ramis sem ma kezdte a vígjátékokat. Egyrészt Hurley ördögségét jobban elhiszem, mint Cookét. Pimasz, kihívó, szenya, ránézek és maga a bűn megtestesítője. :D Ha az eredetiben Raquel Welch lett volna az ördög, akkor már komoly lenne a holtverseny – legalábbis kettejük közt. És hát na, gyarló és bűnös vagyok én is: Moore-ral szemben (meg amúgy is) Bren nagyon is bejön :P
Ettől függetlenül szeretem ennek a filmnek a humorát, szeretem a változó szerepek kínálta kihasznált lehetőségeket, szeretem a sminkesek-maszkmesterek-fodrászok munkáját, külön csókoltatom a jelmez- és a díszlettervezőt és úgy alapjáraton kedvelem az egészet.
És azon kevesek egyike, amit szinkronnal pont annyira szeretek, mint eredetiben, mert szolgáltatott jópár egysorost és bizonyos szavakhoz tartozó egyedi hanglejtést is, amit férjjel gyakran használunk a mindennapokban is. :) Vagy a mai napig hangosan röhögünk „sírunk” egy látványos naplementén :D
És azért elhangzik egy két olyan mondat is, amire érdemes kicsit odafigyelni.
Ugyan a lelkem egyik fele sajnálja, hogy a rocksztáros részt végül kivágták (ez okoz is egy kis logikai kavart), de az a jelenet a többi epizódhoz képest tényleg nagyon durva és kilóg a sorból.

Ez a vígjátékok egyik méltánytalanul elhanyagolt császára a szememben, amit bármikor vissza tudok nézni úgy, hogy végigröhögöm az egészet, hiszen ez a film még akkor készült, mikor az embereknek több kellett egy undorító, fingós-böfögős poénnál és alpári beszédnél ahhoz, hogy jobb kedvre derüljenek. Okos, aranyos és intelligens humorú darab, amiben mindenki nagyot alakít és mellékesként ajánlom a rocksztáros kimaradt jelenetet is, amit kár, hogy kihagytak a végleges változatból, bár a korhatár miatt érthető.

Elég jó volt! :)

Érdekesnek találom ezt a filmet. Megmutatja, hogy mennyi mindent lehet kérni anélkül, hogy tudnánk, milyen veszélyekkel járnak a körülményei. Persze, az ördög szándékosan szívatni akarta, és ettől lett vicces a film, de azért a valóságban is fontos, hogy átgondoljuk, hogy pontosan mi is az, amit szeretnénk.

Gyerekkori klasszikust nem szívesen húzok le, de már kis mazsolás koromban idegesített, hogy a srác mekkora egy lúzer. Rajta már az Ördög sem segít…

Bármikor újra tudom nézni és röhögni, jó hangosan, imádom! Nekem ez Brendan Fraser egyik legjobb filmje :)

„Gyerekkorom” kedvenc filmje. Még mindig jó és az is marad. Megunhatatlan. Érdekes volt ”felnőtt" fejjel nézni :)