Segítség, felnőttem! (1988) 72% 211★

Vegyes érzések kavarognak bennem: öröm, szomorúság, boldogság.
Még egy ilyen kedves, szerethető, édes filmet.
Bizonyos jeleneteknél olyan fajta boldogság töltött el, ami nagy ritkaság nálam. Ezekben a jelenetekben pedig Elizabeth Perkins szerepelt.
–
Oh milyen jó volt Tom Hanks-t ilyen fiatalon látni és hm..kis alsó gatyában.:D
Ő olyan volt mint legtöbb filmjében, vagyis profi. Olyan kedves és édes felnőtt volt.
Elizabeth azta…milyen gyönyörű minden filmben. *-* ja és szintén profi volt.
Kedvenc jelenetek:
A játékbolt.
Mikor haza mennek Susannal. Jó, de én leszek felűl! *-*-*-*
A gumiasztal. *-* ❤
Az első puszi.
A tánc. Az első spoiler és az azutániak.
A vége viszont…spoiler
100x újranézős úgy érzem.

Mondjuk elég naiv és butuska és ez eredményez is némi zavart a forgatókönyvben, amin kissé felhúztam a szemem, de Hanks meg Perkins miatt jó volt nézni.
Az is érdekes adalék, hogy Marshall az összes „felnőtt” jelenetet eljátszatta a fiatal Josh-t játszó David Moscow-val és utána meg Hanks-al vették fel a jeleneteket, hogy így hitelesebb legyen. :)

Már ezer éve, hogy legutóbb láttam, és alig emlékeztem belőle valamire is, jó volt újra megnézni. :) Még mindig szeretem ezt a filmet. :) Josh óriási fazon, és le a kalappal előtte, ahogyan minden helyzetből a lehető legnagyobb profizmussal vágja ki magát. Arról nem is beszélve, hogy mennyire durva már, hogy tök lazán megbirkózik a munkahelyen is minden tennivalóval, gyerek létére…
Sok-sok kedvenc jelenet volt a filmben, mint pl. spoiler.
Josh és Billy barátsága is példaértékű. :)
Aranyos film, bár azért Josh és Susan kapcsolata enyhén szólva is fura spoiler. De ezt leszámítva szórakoztató, szeretem Tom Hanks filmjeit. :)

A világ egyik legaranyosabb családi filmje. Bűbájos, ahogy van. :)

Ez a film még mindig tetszik. Szeretem Tom Hanks játékát. Bárcsak én is gyerek lehetnék újra mondjuk egy hónapig. Azok voltak a szép idők, semmi meló, csak játék. De persze a film arra is tanít, hogy felnőttként is próbáld megtartani a gyermeki részed.
Ja igen, az amikor születtem kihívás miatt néztem meg újra (http://snitt.hu/kihivasok/amikor-szulettem).

Annak ellenére, hogy nem mai film, szórakoztató. Tom Hanks most is jó színész, és ebben a kisfiús szerepben is kiváló. Jópofa, aranyos, teljesen élethűen alakítja a felnőtt testbe szorult gyereket. Más ismerős színészeket is öröm benne látni, és az egyik legjobb ’80-as évekbeli vígjáték.

Az egyetlen dolog, ami ebben a filmben mindig egy kicsit bizarr volt számomra, hogy minden nehézség ellenére a főhős azért elég simán elhelyezkedik a felnőttek világában. És persze gyakorlatilag végig fenntartja az álcát, de persze ez kell a történethez. Mert ez a film egy nagyon érdekes, elgondolkodtató, szomorkás vígjáték. Tényleg reálisan ijesztőnek festi le Josh átalakulásának közvetlen következményeit, de közben megadja neki a lehetősége, hogy rendes élete legyen. És tényleg ott van benne a gyerekkor iránti nosztalgia, a család és a megértés utáni vágy, és annak lefestése, mennyire nem boldogít a karrier. Josh megtalálja új életében a szépet, de mégis a régire vágyik, és én nem tudok vele nem egyetérteni.
Ha nem is mestermű, ez akkor is egy erősen 10 pontos alkotás, mert kiváló hangulata teljesen meg tudja fogni az embert.

Tom Hanks minden mennyiségben jöhet. Igaz ez még egy nagyon fiatalkori filmje, de akkor még én is fiatalabb voltam, és elhittem a filmet, és tetszett, ahogy Hanks játszott.

Jó pár éve szerettem volna már megnézni ezt a filmet, de mindig csak részleteket sikerült elcsípnem belőle különféle tv-adókon, úgyhogy nagyon megörültem, amikor két hónapja egy hétvége alkalmával műsorára tűzte a köztévé. A korábban látottak alapján egy kellemesen szórakoztató, vicces alkotásnak gondoltam, azonban így egészben megtekintve korántsem nyűgözött le. A kiindulópontja érdekesnek tűnt, egyből a nemrégiben megnézett Hirtelen 30 (2004) jutott eszembe, igaz, abban kicsit másfajta megvalósítással ment végbe az átváltozás, s az események előrehaladtával rájöttem, hogy jelen filmnél számomra az átváltozás kimenetele és a belőle kibontakozó bonyodalmak okozták a legnagyobb problémát, mert hiába volt kifejezetten szemrevaló a harmincas Tom Hanks, és hiába tudta a tőle megszokott mesteri képességével szerethetően csetlő-botlóvá tenni a felnőtt testében rekedt kamasz karakterét, a köréje felhúzott történet egy-két jól sikerült jelenetet kivéve egyáltalán nem tudott lekötni vagy izgalomban tartani. A szerelmi szál sem tetszett, egyrészt nem tudtam elvonatkoztatni a kapcsolat furcsa jellegétől, másrészt a két színész között nem igazán éreztem bárminemű kémiát vagy dinamikát.
Amit mindenképpen pozitívumnak tartok a filmmel kapcsolatban, hogy végre becserkésztem, és nem tagadom, akadt pár mosolyra késztető pillanata, meg különben is, Tom Hankset mindig öröm nézni, ugyanakkor a története, az ötletei és a szereplői nem lettek túl emlékezetesek.

Az a jó Tom Hanks fiatalkori vígjátékaiban, hogy semmi másra nem törekednek, csak a könnyed szórakoztatásra, így aztán tökéletesen alkalmasak rá, hogy mélyebb lélektani, társasalmi húrokat is megpengessenek és tartalmas üzenetet tegyenek le az asztalra. Mennyivel jobb ez így, minthogy masszívra izzadja magát egy film az emelkedett cél érdekében és közben nem mond szinte semmit…
A segítség felnőttem az egyik legkedvesebb gyerekkori filmélmény-emléktöredékem. Azért klassz ez az alkotás, mert Hanks itt még annyira őszintén infantilis, hogy teljesen hiteles a felnőtt bőrbe bújtatott tizenéves alakításával.
A történet egyszerű, romantikus, könnyeden humoros és kedves. Ja, és ne felejtsük el, van értelmes eleje és logikus vége.
Az alakításokban hihető és megközelíthető emberi sorsokat ismerünk meg, a jellemfejlődés átérezhető, világos, de nem túlhajtott. A dramaturgia és a történetvezetés precíz és jó dinamikájú.
A ’80-as években valahogy sikerült a jó színészi alakításokkal és a rendezéssel tartalmas filmeket készíteni extrém díszletek, trükkfelvételek, túlzott koreográfia és nyáltenger nélkül. És az, hogy ma is lehet ezeket élvezni, szerintem azt mutatja, hogy nem a nézőközönség ingerküszöbe változott meg drasztikusan. Kár, hogy kevés ma az ilyen könnyed film.