Henry Brubaker rabruhában megy a wakefieldi börtönbe, ahova igazgatónak nevezték ki, mert először a rabok szemszögéből szeretné megítélni a viszonyokat. De kilétét hamarabb fel kell fedni, mint gondolná, mert csak így mentheti meg egyik fogolytársa életét…
Megtörtént eseményt dolgoz fel… [tovább]
Esküszöm jól esett a lelkemnek, hogy ilyen emberek is léteznek. Annyi, de annyi börtönös film szól arról, hogy a börtönigazgatók általában milyen, hatalommániás, önző, korrupt emberek, ezzel szemben itt van ez az ember, aki ennek a pontos ellentéte. Szerintem mindenki elmerengett már azon, hogy mi lenne ha egyszer ezekben a börtönös filmekben egy olyan ember kerülne végre hatalomra, aki nem visszaélni akar a hatalmával, hanem jóra fordítani azt. Nos, ez a film nekik készült. Az meg pláne plusz léleksimogatás, hogy a történet valós eseményeket dolgoz fel. spoiler Redford hitelesen játszott, és a történet sem engedte el a figyelmemet egy pillanatra sem, őszintén szólva tudtam volna még nézni.
Az elején aggódtam, hogy vajon Redford egyáltalán meg fog-e szólalni a filmben, mert azon kívül hogy csendesen szemlélte az eseményeket és morcosan nézett, hogy nem kér hajvágást, mást nem nagyon csinált… de aztán volt még bő másfél óra, szóval végre megtört a jég. Az egész „szépsége”, hogy valós eseményeken alapszik a történet, ami nekem csak bizonyíték, hogy bezzeg régen még egy intézmény vezetője is képes volt emberként viselkedni nem pedig valami megalomán félistenként pöffeszkedett az íróasztalánál. Az a karizma, ami Brubakerben volt ma már egy kihalt faj szép emlékeit idézi.
Érdemes megnézni a filmet, ha elegünk van a vezetőkből/főnökökből/fejesekből… aztán lehet, hogy még ma is vannak pozitív értelembe vett vezéregyéniségek, maximum nem készítenek róluk filmet, mert inkább a rosszfiúk a menők. hurrá….
A történet valóban megfilmesítés után kiáltott. Valahogy én sem tudom ma elképzelni a történetet. Egynek jó volt, de újra nem nézem meg valószínűleg.
Számomra ez a film hasonló szinten van, mint a Remény rabjai!
Az a vicces ebben, hogy erről még nem is hallottam eddig, amíg a másik a vízcsapból is folyik (félreértés ne essék, nagyon kedvelem A remény rabjait is).
Imádtam az egészet a sztoritól, a karaktereken át, színészi játékostól, zenéstől – mindennel együtt!
Mindenkinek javaslom a megnézését!
Szeretem az elgondolkodtató dolgokat, de ez nekem már túl száraz volt.
+ mondjuk eleve azt hittem, ez valami sittes film lesz, szóval eleve akciódúsabb történésekre számítottam.
+ tök jó fej persze Redford karaktere, de nem tudtam teljesen egyetérteni vele. A csaj valahogy szimpibb volt. Ő képviselte a valóságot, Brubaker pedig az álomvilágot. Én valahol a kettő között képzelném el a dolgokat. Szigorúnak, de igazságosnak kéne lenni. Nem visszaélni a rabokkal, de nem is kell kinyalni a s*ggüket. Nem csoda, hogy a film után 40 évvel később itt tartunk, ahol. Átestünk nagyon a ló túloldalára. :s
Ui.: mikor megláttam az elején Morgan Freeman nevét, megörültem neki, kíváncsian vártam, de csak nagy sokára jelent meg, aztán 5 percet ha szerepelt… :s De wow! Milyen fiatal volt itt! :D
