1943-ban két tengerész, David Herdeg és Jim Parker egy olyan hadihajó fedélzetén szolgál, amelyen egy rendkívüli tudós különös kísérleteket folytat. A professzor arra törekszik, hogy láthatatlanná tegye a hajókat a radarok, s így az ellenség számára. A kísérletet siker koronázza, de egy váratlan… [tovább]
Várólistára tette 21
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Azt hiszem, a kilencvenes évek sci-fi tematikájú amerikai kábelcsatornáinak közönsége megveszett anno ezért a filmért. Nem mintha kiemelkedett volna tudományosság, látványvilág, történet szempontjából a műfaj elég sokszínű mezőnyében, egyszerűen jól fogta meg azt a kicsit, amit saját magának kigondolt. Nem beszélhetünk esetében műfaji klasszikusról, de kis volumenében és olcsóságában rengeteg érdekesség húzódik meg.
A Philadelphia-kísérlet amúgy izgalmas pontja a múltba révedő összeesküvés-elméleteknek. Nem olvastam utána külön csak a film miatt, de régről ismerős volt a sztori. Igazságtartalma alighanem igen csekély, de a benne rejlő lehetőségek közelítenek a végtelen felé – vegyük észre, még a Halálhajó is pontosan ugyanezt az alapfelállást vette magának elő: adott egy hajó/űrhajó/jármű, amin kipróbálnak valamilyen kísérleti eszközt, ami galibát okoz és történik valami – és innentől dolgozhat az írói elme.
Alapjaiban véve azt mondanám, Az idő pallosa nem teszi rosszul, hogy minimalista marad. Látványosságok és éles fordulatok helyett arra koncentrál, hogy a bemutatott sztori eredendő misztikumát, ijesztő-faktorát aknázza ki minél jobban, illetve az időutazás által generált alapvető csavarokat. Ezt sok mozi nem teheti meg manapság, szükség van az időutazás tényének kifacsarására és megbonyolítására, pedig belegondolva, utazni az időben, egyáltalán megszegni az idő vastörvényeit önmagában is elég para dolog…
Na és a konkrétumok: Az idő pallosa nem különösebben látványos, de saját korlátjai között tisztességesen megvalósított alkotás. Története kőegyszerű, de valahogy érezzük, végül is ez az esszencia, rosszabb ne legyen egy időutazós mozi sem. Színészeire azt mondom, rendben vannak, még Paré is, akiről kezdem azt hinni, ebben a hamvas, nagyon ifjú kiadásban sokkal több fantázia szorult belé, mint pár évvel későbbi „akcióhős” típusfigurájába. Egyre jobban értem, miért vette őt elő Walter Hill is a Ha eljönnek a bomberek-re. Nancy Allen jó, de most már nagyon tétben mernék fogadni rá, hogy ő minden filmjében nagyjából saját magát játszotta.
Nem rossz, de nyilvánvalóan kicsit olcsó, kicsit felszínes, kicsit egyszerű film Az idő pallosa, ugyanakkor működik. Néha elég ennyi, nem?
csokidani
Régen többször láttam ezt a filmet, először gyerekként a megboldogult VHS korszakban. Imádtam. Ma szemmel bénának és korszerűtlennek találja az ember, de abban az időben ez nagyon jó kis film volt egyedi témával. Bármikor újra tudnám nézni (nyilván a beivódás…)
Folytatása
 | Összehasonlítás |
