Apák és lányaik (2015) 78% 97★

Kicsit vontatott és lassú volt néha de nagyon megható film. Talán túlságosan is. Sok az érzelem és kissé csöpögősre sikerült.

Csodálatos apa-lánya kapcsolatnak lehettünk tanúi. Nagyon szép volt.

Az első pár percben bonyolultnak tartottam, hogy ez nem nekem való és nem nagyon tetszett ahogy kezdődött. Össze zavart, hogy egyszer az apjával láttam utána kész felnőttnek és ahogy ment a film kezdtem megérteni az egészet.

Megható volt és sokkoló még most sem tudom mit érzek és gondolok a filmről.
Nagyon jó volt látni ebben a a szerepben Russell Crowe-t mint egyedülálló szülőként, hogyan küzd meg a lányáért. Sok apáról ezt nem mondható el vagy anyáról a mai világban mert sokan képesek elhagyni a saját gyereküket nem gondolnak bele milyen nehéz is nekik ezt tudomásul venni és az már sokkal fájóbb ha az egyik szülő már sosem térhet vissza mint ebben a filmben is.

A vége felé majdnem megkönnyeztem de nem csalt ki egy szem könnyet sem lehet akkor sokkal jobban letudnám írni mit gondolok. Nagyon nehéz szavakba önteni a gondolataim.
Amanda Seyfriedet szeretem mint színésznő de leginkább Aaron Paul miatt néztem végig örültem, hogy ő is feltűnt végre a filmben nagyon szeretem őt mint színész.
Drámai volt és szívszorongató az eleje még vontatottan ment előre de ahogy kezdett beindulni az alap történet egyre érdekesebb lett.

Nagyon tetszett. Nem volt túlságosan szirupos, pont annyira volt megható és romantikus, amennyire kell. És hát igen, Aaron Paul-ba én is egyből beleszeretnék <3

Nagyon haragszom erre a filmre, mert az első órában megelőlegeztem neki tíz csillagot, aztán… mintha egy másik film következett volna. A jelen idősíkjában egyik nyáltócsából a másikba ugráltak, még akkor is, ha nagyon kegyetlennek, sötétnek próbálták bemutatni a világfájdalomtól összeroppant tudathasadásos leányzó lelki civódását. Mindenki másképp dolgozza fel a gyászt, spoiler Itt nem lesz sem sajnálkozás, sem dráma, sem szurkolás, hogy szegény sokat szenvedett lányka megtalálja lelki üdvét. spoiler
Lehetett volna jó is, ha nem erőltetik a szerelmi műdrámát, amit aztán nyakon öntöttek egy ragadós nyálas sziruppal, hogy a végén szerencsétlen néző spontán cukorbeteggé váljon. Az lett volna az igazi, ha úgy ér véget a film ahogy elkezdődött spoiler, na kérem, az lett volna az igazi dráma. Ez így csak egy túlcifrázott hiteltelen love story volt.
Minden csillag a múltbeli eseményeknek szól, az vérprofin meg volt csinálva.

Nagyon melyen megerinto filmről van szó és nekem összességében tetszett de nem lesz a kedvencem

Sokkal jobb és sokkal meghatóbb filmre számítottam. Nem tetszett és nem is igazán ajánlanám. Ilyen szereposztással azt gondoltam, csodálatos filmet kapok. Hát nekem ez középszint sem volt. Sajnos…

Őszintén szólva, érzelmesebb filmre számítottam az előzetest látva. Vagyis pontosítok: azt hittem, engem jobban meg fog hatni, tekintve, hogy a történet bizonyos részein én magam is keresztülmentem. Sokszor mégis inkább a szereplők viselkedésén, döntésein bosszankodtam ahelyett hogy együtt tudtam volna érezni velük. Az események váltott idősíkon történő elbeszélése se volt a legjobb ötlet, néha zavaróak voltak a hirtelen váltások múlt és jelen között. A legnagyobb gondom az volt a sztorival, hogy alig beszéltek arról, kire hogyan hatott az anya elvesztése, pedig szerintem ez is fontos részlet lett volna. Színészek terén egyedül Russell Crowe alakítását tudtam értékelni, Amanda Seyfried is szépen próbálkozott, de nekem nem mindig volt hiteles. Ha már itt tartunk: a felnőtt Katie-n nem volt egyszerű kiigazodni, szerintem a lelki bajai ellenére sem kellett volna azt tennie, amit tett a történet egy pontján.
A múltas jelenetekben felsejlő boldog apa-lánya pillanatok, a jelenben zajló terápia, illetve a szerelmi szál voltak a kedvenc részeim, és ezek miatt mondhatom azt, hogy összességében tetszett ez a film, bár nagyobb érzelmi katarzist vártam a végén.

Azt hiszem, én valami egészen másra számítottam. Mármint a cím apákról és lányaikról szóló történetet sugall, szóval én azt vártam, hogy ténylegesen az apa és a lánya kapcsolata lesz a középpontban. Erre kaptam egy elcseszett életű nőt, aki állandóan egyéjszakás kalandokba bonyolódik és semmi jót nem képes értékelni az életében, plusz láthattam az apját a múltban, akinek folyamatosan romlott az állapota a betegsége következtében és az írás miatt sose volt ideje a lányára.

A legszomorúbb az, hogy én valami meghatót vártam és ehhez képest dögunalmat kaptam. Maga a történet magja jó, az apa küzdelme nagyon szép, csak nem jön át. El van mondva, de valahogy nem sikerül megmutatni. Eskü, a trailer több érzelmet ébreszt bennem, mint az egész film. Pedig Amanda Seyfried az egyik kedvenc színésznőm, és Russell Crowe sem rossz színész, bár nem sok filmjét láttam. Valahogy ez egyszerűen nem működött. A vége pedig… Most ez komoly?

Nekem nagyon tetszett a film, időnként kicsit megríkatott.