Alice Harvey egy New York-i könyvügynök lánya, aki úgy érzi, csapdába esett egy ifjúsági könyv szerkesztőjeként, miközben megpróbálja legyőzni a saját írói nehézségeit. Amikor váratlanul megkérik, hogy vegye kézbe a sikerregény újabb kiadásának intézését, a könyv írója, Milan Daneker újra belép… [tovább]
A lány története (2015) 25★
Képek 7
Szereposztás
Emily VanCamp | Alice Harvey |
---|---|
Michael Nyqvist | Milan Daneker |
Ana Mulvoy Ten | Young Alice |
Talia Balsam | Mom |
Ali Ahn | Sadie |
David Call | Emmett Grant |
Jordan Lage | Jack |
Michael Cristofer | Dad |
Mason Yam | Tyler |
Courtney Daniels | Lynn |
Kedvencelte 4
Várólistára tette 70
Kiemelt értékelések
Az alapsztori rettentően érdekes volt, így hát belevágtam. És most megmondom őszintén, nem igazán tudom, mit gondoljak.
Egy biztos: a főszereplő lány nagyon nem szimpatikus. Próbáltam szeretni, de nem sikerült. Pedig a stílusa, mint olyan, az bejön. Mivel a történet két idősíkban játszódik, ezért a főszereplő kislány kiadásától vártam valami épkézláb magyarázatot a jelenére, de…
Nem igazán kaptam. Eleve nem értem a gyermekkori viselkedését sem. Felbukkan az életében egy FÉRFI, egy ÍRÓ, aki tehetségesnek tartja, és áldoz arra az idejéből, hogy foglalkozzon vele és az írásaival. Ez tök jó! A jelek szerint a lányka is kedveli, de amikor a mentor közeledni próbál… Pff. A csaj elkezdi „játszani az agyát”. Hirtelen még gyerekesebb lesz, és ahelyett, hogy az úgymond normális pasit választaná, inkább lóg egy kisfiúval, aki még az ő babaarcú fejénél is meg kiskölökebbnek néz ki. He?!?! Ennek a lánynak az írói stílusa elvont, érett, szóval, nekem ez itt már sántít. Én, ha csak magamból indulok ki, mint elcseszett koravén… hát „menekültem” a kortársak elől, na.
Milan a sztori első 2/3-ában elképesztően szimpatikus – nekem – még akkor is, amikor kissé sikerül elvesztenie a fejét, és már látványosan nyomul. Lehet megkövezni, de nekem összeszorult a gyomrom a naplós jelenetnél, sőt, a versesnél is. A „meséld el, milyen volt” snittet pedig már meg sem említem, mert tényleg septiben közutálat tárgyává leszek. :'D
Az én értelmezésemben a férfi romantikus érdeklődése őszinte volt, Alice pedig valóban a nagybetűs múzsát jelentette a számára. spoiler Úgyhogy az én szememben alapvetően ez a dolog inkább volt megtiszteltetés, semmint átverés. Oké, valahol nyilván plágium lopás is volt, értem én, de ha úgy tetszik, „van rá magyarázatom”. És ahogy Milan is mondta: "Minden író szarka." A lány viselkedésére viszont nincs. Gyerekként visszafejlődik még gyerekesebbé, a felnőtt énje meg csak szimplán ostoba, és bicskanyitogató, ahogy mindenkivel kikezd…
Szóval, az én véleményem tényleg az, hogy Alice itt bizony MÚZSA volt, és a múzsa igenis, hogy jó dolog. Mélyen megérinti a szerző lelkét, olyan energiákat ad át, amire más egyszerűen nem képes. Taszajt az írói válságon, és reményt ad akkor is, ha épp nincs más fogódzó. Ez – meglátásom szerint – nagyon is kitüntető szerepkör, jó dolgoknak a forrása. Úgyhogy spoiler :) Nem azt mondom ezzel, hogy Milan nem vonható felelősségre, de sokkal kisebb van a rovásán, mint a túloldalon.
(A végére pedig egy zárójeles megjegyzés: csókoltatom a szinkronrendezőt. :D)
Az a helyzet, hogy szerintem ennek a filmnek sokkal mélyebbre kellett volna néznie. Rengeteg mondanivaló van ebben a témában, rengeteg olyan dolog, amit igenis tudnia kéne az embereknek, a film mégis csak a felszínt kapargatja. spoiler
Milantól egyszerűen rosszul voltam, pedig amúgy szeretem ezt a színészt. Ártatlannak beállítani saját magát és nézni, ahogy ezt mindenki hagyja neki, egyszerűen gyomorforgató. Alice apjának pedig csak adnék egy szép nagy pofont, hogy vegye már észre magát, vegye már észre a lányát.
A film konklúziójával egyáltalán nem értek egyet. Mert a legnagyobb probléma a történetben szerintem egyáltalán nem az volt, hogy ő lett a lány a könyvben és sosem tudott kilépni ebből az árnyékból, erről valahogy mégsem tesznek említést. spoiler
A film szerintem abszolút nézhető, de sokkal-sokkal több volt benne, mint amit kihoztak belőle.
Húúú…háttt ez elég érdekes egy film…
Alice kicseszettül idegesítő. A fiatal Alice még inkább.
Milantól konkrétan a hányinger kerülgetett.
Alice főnökének és az apjának jól leüvölteném a fejét.
Számomra két értékelhető szereplő volt – Sadie és Emmett, de még ők is olyan semmilyenek lettek a végére. :(
Na ezt a filmet biztosan nem kell újranéznem.
Elég idegesítően indul a történet és csak a vége felé érti meg a néző, hogy miért is ilyen valójában Alice. Hogy tönkre lehet tenni valakit egy életre, és miért? Pénzért? Sikerért?
Nőnapi filmnézés… Egy létező jelenséget mutat be a film, de úgy éreztem, nincs eléggé kibontva. A tini Alice pedig egyszerűen hiteltelen volt, hiszen egy olyan lánnyal játszatták el a szerepet, aki úgy néz ki, mint egy fotómodell, szóval totál feltűnő jelenség hosszú, vakítóan szőke hajjal és babaarccal – ilyen külsővel nemcsak az osztály szépe kell legyen, de a család barátai is biztosan elhalmozzák figyelmükkel és bókjaikkal, miközben egy szürke egeret kellett volna látnunk, akit „senki nem vesz észre”, annyira jelentéktelen… Szóval ez nagyon nem stimmelt.
Népszerű idézetek
Ez a sor itt, ez pontosan leírja, milyen, mikor először látsz valakit, akit talán szeretsz. Szóval, ez… valódi író vagy.
– Verset írtam neked.
– Nem tudtam, hogy verset is írsz.
– Nem szoktam, de inspiráló vagy, szóval…
– Te minden vasárnap reggel ezt csinálod? Fekszel, és más emberekre irigykedsz?
– Nem, én a hét minden napján ezt csinálom.
– Nem írhatsz így előttem.
– Mi?
– Nem viccelek, a lakásomban csak én írhatok.
– De nem írsz.
– Köszi, hogy rámutattál!
– Ugyan már! Nem lehet, hogy véges számú szó hever a szobádban, és ha mindet felhasználom, neked már nem marad.
– Azon kevesek egyike voltál, akik valaha… akik valaha észrevettek! Embernek éreztem magam, és fontosnak.
– Hisz az vagy!