Angmareul boatda (2010) 36

I Saw the Devil · 악마를 보았다
141' · dél-koreai · dráma, thriller, horror, krimi 18

Kyung-chul egy pszichopata gyilkos, aki nem válogat az áldozatok és az eszközök között. Neki mindegy, hogy gyermek, vagy épp felnőtt nő az áldozat. A rendőrség hosszú ideje keresi őt, de szinte lehetetlen elkapni. A következő áldozata egy várandós nő, akinek a jegyese egy titkosügynök. Kedvese… [tovább]

koreai · angol

Szereposztás

Lee Byung HunKim Soo-hyeon
Choi Min SikKyung-chul
Kim In SeoSe-jung
Chun Ho JinSection Chief Oh
Joon-hyeok LeeAgent

Kedvencelte 5

Várólistára tette 42


Kiemelt értékelések

Ascyra 

Ilyenek a random filmélmények: elismerő, groteszk vigyorral bólogatok.
Ez egy rohadt jó film, és igazából, csak az a bajom vele, ami a többieknek is: rohadt hosszú, indokolatlanul vannak benne elnyújtott részek, amik sajnos nem arra szolgáltak, hogy még jobban árnyalják a képet. Nem, csak üresjáratok. Ezért csak 7, de lássuk az előnyeit:
– Koreiai. Ehhez mérten nyers, kendőzetlen, beteg, mocskos, durva, őszinte. Bejövős, látszik, hogy nem nyálas amerikai alkotás, azok még egy horrort is képesek idealizálni. Ebben itt szó sincs erről; arcba kapjuk a témát.
– Kinek nem csorog a nyála/ujjong/örül, ha lát egy T-1000-st? Aki nem mellesleg annyira profi, hogy sikerült egy ilyen degenerált horror körítésben is megbőgetnie. Néhány jelenete példaértékű azok számára, akik hiába vannak túlfizetve az Álomgyár legmagasabb lépcsőin és netalán hajbókoltak már az Oscar-szobrocskával. Simán tanulhatnak tőle. Pontosan ezt nevezem színészetnek, művészetnek. Profi. Méltatlanul alulfoglalkoztatott, s bár elég sok filmje van, sajnos nem számottevő a főszereplése. Reméljük, ez változik.
– A sorozatgyilkos egy valódi bunkó. Nem, nincs idealizálva, nem szép, nem kedves, hanem egy csont átlagos bunkó, akik simán járnak köztünk. Nem kell Norman Batesnek vagy Dr. Lechternek lenni, hogy az embert kiverje a hideg veríték. Elég egy ilyen is. És továbbmegyek, képes volt undort és frászt egyszerre hozni rám.
– A végkifejlet sem amerikai, ha van ennek egyáltalán, inkább hagy bennünk egy torokszorító elégedetlen kielégítetlenséget.
– Nyers. Voltak részek, ahol a szemem elé kaptam a kezem. Ez általában nem jellemző és meg voltam győződve róla, hogy csak a szemek babrálását nem bírom. Hát nem csak azt nem.
Nézzétek meg, horrorrajongók, nem fogtok csalódni! S bár inkább thriller-horrornak mondanám, azért lesz kellemetlen, feszengős rész ;).

NaNa_88 

Túúúl hosszúúú!!!
A végére már nem igazán tudott lekötni. Minimum egy 40 percet le lehetett volna vágni belőle. Nem éreztem annyira a feszültséget. Pedig baromi erősen kezd és a közepéig teljesen le is ragadtam elé. De utána ez a fogd meg erezd el unalmassá vált egy idő után.
Szerintem ez a legnagyobb hibája. A hossza. Pedig amúgy jó kis kaszabolós, üldözős, bosszúhadjárat lenne.

2 hozzászólás
eNNBeus 

Bitang erős mozi, Több mint két órán át végig feszülten odatapasztotta a figyelmem a képernyőhöz úgy, hogy rögtön az elején már kirobbant a sztori, nem volt semmi felvezetés.
Kegyetlen, őszinte, semmi finomkodás, pont így képzelek egy igazi trancsírozós bosszút, pontosan így csinálnám én is és ezt várnám a családomtól is. Nincs kecmec.
Ps: borzasztó belegondolni hogy mennyi kegyetlen állat mászkál a világban, ezentúl duplán figyelek éjszaka hazafelé a sötétben…

csokidani 

fú ez brutális volt. értem már miért szeretik sokan a koreai filmeket, mert fel merik vállalni azt a keménységet, amit amcsi filmekben nem láthatunk.
bitang hosszú mozi de egyáltalán nem tűnik fel, mert végig totálisan lekötött.
nem véletlenül dicsérik egekig ezt a filmet, teljesen megéri…

mandu 

Teljesen le vagyok döbbenve. Ez a film szörnyen megrázó és hiteles. Úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna minden egyes képkocában. A szereplők fájdalma valóságos volt és majdnem elsírtam magam már a mű elején. Eddig még nem láttam olyan koreai filmet, ami korlátok nélkül dolgozna fel egy ilyen nehéz témát, úgyhogy meglepetésként ért az alkotás 'meztelensége'. Jót mosolyogtam viszont azon, hogy a pornót kitakarták, de a haldokló nők melleit nem. Ez kicsit… furcsa volt. :D
Maga a hangulat libabőr gyanús, a színészek játéka megkérdőjelezhetetlen, a zeneválasztás hibátlan és úgy összességében egy élmény volt. Mégsem érzem tökéletesnek, de ez csak a két és fél órának tudható be. Sosem kedveltem a túl hosszú filmeket és egy kicsit elvett az összhatásból ez az időhúzás.

Stone 

Nincs feloldás. Ez a film egy lélekromboló, szó szerint nem akarsz a Föld lakosa lenni többé…nagyon jó.

1 hozzászólás
BeL1eVe 

„Kapd el és ereszd el.”
Ez aztán kőkeményen odavágott! Két és fél órás irgalmatlan tempójú, csavaros, kíméletlen vendetta, a koreaiakra jellemző formabontó megoldásokkal. Mesteri rendezés, plafonig tolt feszültség, ütős alakítások mindkét oldalon.

julcseee

Brutális. Ez a film kikeszît, földbe döngöl és ott hagy. Durva. Igaz horror és pschicho thriller egyben. De nem hiszem hogy valaha újra nézem. Sőt egy darabig semmilyen horrort nem akarok látni.

kkata76 

Megint egy film, ami nagyon tetszett. A többséggel ellentétben nem gondolom, hogy túl hosszú volt, bár lehet, hogy csak már hozzászoktam az ázsiai filmek lassabb tempójához. De ezt még lassúnak sem mondanám, hiszen igazán nem lehet eseménytelennek nevezni.
Sokkolóan naturális, brutális film, nem annyira horror, mint amennyire mondjuk lélektani thriller, és szerintem a szerepekről szól. spoiler, számomra ez volt nagyon izgalmas ebben a filmben, és ezért nem érzem hosszúnak sem, mert spoiler. Nézőként egyik oldallal sem tudok azonosulni, illetve mikor már megtenném, történik valami, ami megint kilök a semmibe, kapaszkodó nélkül: ebből adódik a legnagyobb feszültség. És a film vége, te jó ég!
A zseniális zene is rátesz egy lapáttal: Mowg lágy dallamai, amelyek legtöbbször gitáron, zongorán és egyszer fuvolán (!) szólalnak meg, annyira éles kontrasztot képeznek a képi világgal, hogy egészen megdöbbentő hatást érnek el. Nagyon feszes, rettentően izgalmas film.
Nagyon jó a rendezés (pl. izgalmas megoldás, hogy a vége felé, mikor Soo Hyun bemegy a házba, végig a háta mögött állunk, nem látjuk az arcát, és a válla fölött átnézve vagyunk benne a jelenetben), és Choi Min Sik itt is zseniális.

ViPa

A teljes értékelés megtalálható a blogomon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/07/i-saw-devil.html

"Az embernek sok minden eszébe jut a brutalitás vagy agresszió szavak hallatán, de annak, aki ezt a filmet megnézi, ez a két fogalom új szintre emelkedik. Hogy jó erős gyomorra van szüksége a nézőnek, az nem vitás. Lélek is kell, nem is kevés, mert a film megrázó és jól mellbevág a kendőzetlen zaklatottság és a téboly, amivel letámadják a nézőket ebben a 141 percben. Én sosem voltam az erőszakos vagy brutális filmek ellen; néha pontosan ez kell, hogy az ember ráébredjen, hogy nem rózsaszín vattacukorban él, sőt, néha kifejezetten izgalmas is ilyet nézni (nem, nem vagyok pszichopata, csak szeretem a változatosságot.) Na de azért szerintem is van egy határ, amit ez a film nem csak feszeget, áh, dehogy. Olyan szinten átgázol az ingerküszöbünkön, hogy az embernek a gyomra forog. A vég nélküli gyilkolászás, a patakzó vér, a darabokra vágott testek, és a fejezés még a horror kategóriának is sok, és eltúlzott, nem beszélve a film thriller részéről.

Merthogy ez a már őrült, szinte rituális kivégzés, ami folyt ebben a filmben, teljesen elvette a dolog pszichológia élét – kérdem én, hol maradtak Soo-Hyun lelki folyamatai? Hol a metamorfózis, a változás? Értem, én, hogy kifordult önmagából a menyasszonya halála miatt, főleg a brutalitás miatt, ahogyan megölték, és még azt is megérteném, hogy szörnyeteggé vált… De amit ez a film mutatott, az egy pont után már túlzottan sok volt, pszichológiai szempontból viszont mégis vajmi kevés. Pedig aztán lett volna mit bemutatni bőven! Hogyan marcangolja szét teljesen a bosszúvágy a lelket, és változtat szörnyeteggé egy embert? Hogyan élteti és hajtja a megtorlás vágya, és meddig képes elmenni, hogy végrehajtsa? Van-e határ, vagy egy pont után már nem számít semmi? Egyáltalán kielégítheti-e a retorzió a főhőst, vagy minden marad ugyanolyan, sőt rosszabb lesz? Ezekre a kérdésekre kaptunk némi választ a zaklatott, kicsapongó és morbid, undorítóan véres jelenetek közepette, de egyáltalán nem kielégítően, és annyi, de annyi minden maradt homályban, hogy inkább csak ürességet érzek, mintsem sajnálatot, vagy dühöt. Sokkal több volt a hangsúly az emberi brutalitás és kegyetlenség kendőzetlen bemutatásán, mint a lélekben lezajló károkon, és ez egy thrillernél igenis baj. A cél itt valószínűleg ez is volt; kevésbé az egyén lelkének állapotát, inkább az emberek beteges élvezetét az agresszió iránt és az oldhatatlan bosszúvágyukat volt hívatott bemutatni – számomra legalábbis ez a mondanivalója.

Éppen ezért nem is nagyon tudom, hogy a film zseniális volt-e, vagy betegesen morbid. A hatalmas visszhang után, amit kapott, egy kicsit többet vártam levágott végtagoknál meg fejvesztett kínzásnál és gyilkolásnál. Nem mondom, hogy nem láttam benne a zsenialitást, mert de, nagyon is! De a fékevesztett, túlzott és már-már felesleges erőszak annyira kivett a filmből mindent, ami értéket tudott volna felmutatni, hogy szinte nem is tudok mást felidézni belőle, csak több liter vért és a cél nélküli barbárságot." Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/07/i-saw-devil.html


Hasonló filmek címkék alapján