Álom doktor (Ragyogás 2.) (2019) 130

Doctor Sleep
151' · amerikai · dráma, fantasy, horror 16

Danny Torrence felnőtt. A Szépkilátás Hotelben átélt traumák azóta is kísértik az Ewan McGregor által megszemélyesített Danny-t. Alkoholhoz nyúl, hogy elnyomja belső démonait, ám, mikor leküzdi káros szenvedélyét, és egy hospice-ban munkát vállal, a régi démonok feltámadnak. A hospice lakói… [tovább]

angol
magyar
angol
magyar
magyar

Képek 7

Szereposztás

Ewan McGregorDanny Torrance
Rebecca FergusonRose the Hat
Zahn McClarnonCrow Daddy
Bruce GreenwoodDr. John
Carl LumblyDick Halloran
Alex EssoeWendy Torrance
Cliff CurtisBilly Freeman
Carel StruyckenFlick nagypapa
Emily Alyn LindSnakebite Andi
Chelsea TalmadgeDeenie

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 10

Várólistára tette 169


Kiemelt értékelések

Nihilchan

Különösebben nem vártam semmit a filmtől, éppen ezért lepődtem meg azon, hogy mennyire magába szippantott. Horrorisztikus ugyan egyáltalán nem volt számomra, de néha durván elborzadtam, köszönhetően a főgonoszoknak. Érdekes és izgalmas volt a történet és nagyon kedveltem a szereplőket is. Ewan McGregornak nagyon jól állt Danny szerepe. Voltak ugyan momentumok, amik nem igazán tetszettek, de mindent összevetve elképesztően élvezetes és fantáziadús alkotásnak tartom.

Valentine_Wiggin 

Ez jó volt. Azt hiszem, már hivatalosnak tekinthető, hogy valami fura immunitásom van a horrorfilmekkel szemben, se a régi, se az új darabokon nem tudok félni, vagy megijedni, de ez legalább azt jelenti, hogy nyugodtan nézhetem őket, úgyse lesz hatásuk. Mikor viszont a leírásban benne van, hogy ilyen meg olyan félelmetes lesz, én meg még csak nem is borzongok, az kicsit csalódást kelt.
A ragyogást elég régen láttam, és valószínűleg nem ártott volna újrázni, mielőtt megnézem a filmet, de hangulatában igazából annyira eltért szerintem a kettő, hogy összehasonlítást nincs értelme végezni. Ha valahogy le kéne írnom, azt mondanám, hogy ez egy „Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei felnőtteknek” – az antagonisták is kísértetiesen hasonlítanak az ottani üresekre, a stílusban is van átfedés, el tudom képzelni, hogy annak a regénysorozatnak az írója merített egy keveset Stephen Kingtől.
Danny karakterét nagyon kedveltem. A történet talán legizgalmasabb része számomra az ő fejlődése volt, ahogy kezdetben teljesen lecsúszott, majd összekaparja magát, feladatot talál, tisztességes ember lesz, de még mindig fél, még mindig meghúzódik, végül pedig összeszedi a bátorságát, és nem csak elzárja a démonait, hanem szembe is néz velük. Az, hogy az ő elméje maga volt a hotel, ezáltal egyszerre lett a félelem szimbóluma, és az a hely, ahol a legerősebb lehetett nagyon jól működött. Ewan McGregornak ment a szerep, különösen onnantól, hogy Danny talpra áll. Abrával nagyon jó csapatot alkottak, aranyos volt, ahogy a „levelezésükön” keresztül kiépült a barátságuk, egyre inkább elindult nagybácsi-unokahúg irányba, végül pedig egy nagyon szép mentor-tanítvány vonallal zárták le.
Az antagonisták (akiket én a moziban elszántan dementorhippiknek neveztem, mert egyszerűen megkerülhetetlen volt az asszociáció) nem kimondottan félelmetesek, de az, amit és ahogy tesznek éppen elég gyűlölhetővé teszi őket – a baseball-os kisfiú jelenetétől kezdve sikerült átvennem Abra mentalitását. Hiába láttuk őket emberibb pillanatokban, hiába láttunk villanásokat a motivációkból, az érzésekből, a félelmekből, abszolút nem tudott érdekelni, a leghalványabb szánalmat sem éreztem irántuk.
A látványvilág erős (különösen az elmékben játszódó részek), a zene nekem egy kicsit túlzás volt – tudom, hogy a nyomasztó hangulatot akarta erősíteni, és valamilyen szinten működött is, de pont azért mert számomra a film nem volt kimondottan horror, így nekem sokkal jobban passzolt volna egy misztikusabb soundtrack.
Összességében, nem bántam meg, hogy elmentem rá a moziba, és könnyen lehet, hogy újranézős is lesz.

Törpillaa 

Nekem nagyon bejött, izgis volt, látványos, szórakoztató, a sztori is eléggé jó lett. Bár a könyvet nem olvastam még. Egész végig lekötötte a figyelmemet, ugyanolyan jó, mint az első része, és a szereposztás is nagyon jó lett. :-) Már nagyon vártam ezt a filmet, és nem csalódtam benne. :-) Bírtam a kiscsajt, és a trükkjeit is, és Ewan McGregor is jó volt. Tetszett Dannyként, tök jól alakította. spoiler Nem számítottam, hogy így ér majd ez is véget. De nagyon jó volt, még a gonosz Rose is tetszett, a színésznő alakítása elég jó volt. :-) A zenék is tetszettek. :-) A cicus nagyon cuki volt. :-)

csokidani 

Nagyon jól sikerült!
Vizuálisan, történetileg, szereplőileg, zeneileg, mindenhogy kiválót sikerült alkotni. Külön tetszik hogy nem a Ragyogást akarták meglovagolni, mégis, amikor az a rész jött, tökéletes tisztelgés volt az egyik legkiválóbb film előtt, ügyesen szőtték bele. Ugyanakkor az ettől független rész is nagyon jól sikerült. Nem akarok szpojlerezni, ezért nem megyek bele jobban. A lényeg hogy méltó „folytatás” lett.

2 hozzászólás
LoneWolf

Zseniális!
Teljesen más jellegű, mint az előzmény és nincs meg benne az az elszigeteltség érzet, illetve a fokozatosan felgyülemlő feszültség, mint az 1980-as elődjében, mégis remekül építgeti tovább annak világát, felhasználva olyan karaktereket is, akikről nem is gondoltam, hogy visszatérhetnek egy folytatásban. A legfurcsább számomra talán mégis az, hogy javarészt egy modern vámpírsztorit kerekítettek az amúgy kísértet / slasher horror elemeit vegyítő műből. Az itt felbukkanó „páraevőket” ugyanis leginkább a NOS4A2 főgonoszához tudnám hasonlítani, mivel Manx is különleges erővel rendelkező gyermekekre vadászott, ahogyan Rose-ék, bár természetesen a körítés más, az indok mégis hasonló.
A különböző más sztorikkal való egyértelmű párhuzamok mellett is végig izgultam és remekül szórakoztam rajta, miközben rengeteg magyarázatot kaptam bizonyos elemekre, melyekre a Ragyogás-ban hiába vártam választ. Ennek ellenére sok rejtély maradt, amire akár egy egész franchise-t könnyű szerrel föl lehetne húzni. A film meghatározó része tehát nosztalgia faktor, melyeket a gyönyörűen rekreált momentumokkal, klasszikus zenei elemekkel és képi beállításokkal ér el, mégsem hagyja, hogy ez vigye a hátán az egész alkotást. Valahol még jobban is tetszett, mint az eredeti, hisz mozgalmasabb és összetettebb hatást kelt, mégsem ment át popcorn-moziba, ráadásként pedig úgy tisztelgett felmenője előtt, hogy nem gyalázta porig annak hagyatékát.
spoiler

TLD

Csatlakoznék @snowden és @kvázimozi kritikáihoz, nagyjából hasonló problémáim akadtak ezzel a filmmel.
Egyedül Ewan McGregor figurája és játéka emelkedik ki, ő a karakterfejlődés ívét szépen hozza. Ezt leszámítva ez egy túlságosan konvencionális és feleslegesen elnyújtott, feszültséget nem igazán teremtő alkotás. Bár nem olvastam a regényt, az is megfordult a fejemben, hogy talán nem is a filmmel van a legfőbb gond, hanem az alapötlettel. A ragyogás története kereknek és lezártnak tűnik, nem hiszem, hogy folytatást és újabb magyarázatot igényelt volna. Vagy legalábbis nem ilyet.

MrsCumberbatch 

Na akkor értékeljünk.

Story-time
Világéletemben sose voltam horroros. Sose volt jó tapasztalatom. Sose láttam semmi félelmetest, mindig csak az volt, hogy visongnak a kis p*csák de valójában semmi rossz nem történik… Na meg elég magas volt úgymond a félelem küszöböm, szóval felőlem forgathatta a fejét meg életre kelhetett egy játékbaba, tudtam, hogy kamu, szóval inkább kiröhögtem. Tudtam, hogy vámpírok nem léteznek, minek féljek hát tőlük?
Szóval, lényegében soha nem találtam semmi félelmetest, mindig csak picsogó picsákat, ezért elég hamar letettem arról, hogy én bármit is nézzek ebből a műfajból. Amúgy is amiktől én igazán félek azok a bogarak, rovarok… Azoktól sem igazán félek, hanem undorodok, mazochista meg nem vagyok, hogy nézzem a Gyilkos Bogarak című filmet… Amitől rettegek azok a természeti katasztrófák, hiszen azok TÉNYLEG LÉTEZNEK, azok naponta történnek, bármikor bárhol megtörténhet. De azokat pedig a katasztrófa filmek ölelik fel… Szóval, ha én rettegni akartam, arra nekem ott vannak a katasztrófa filmek.
Aztán ahogy felnőttem és igazi színészek, színésznők is el kezdtek érdekelni, szélesíteni kezdtem a skálámat és akár egy-egy színész(nő) miatt képes voltam bevállalni egy-egy horrort is… De ezek többsége tényleg olyan volt, hogy színész(nő) miatt néztem. Nagyon kevés volt olyan, amit hájp, vagy unszolás eredménye volt…

Aztán elérkezett a 2019. szeptember 4-e, amikor barátnőm megkérdezte, hogy megnézném-e vele az AZ 2-őt, mert akivel horrort szokott nézni nem ér rá, és tudja, hogy én nem szeretem, de szeret velem moziba járni… Hát jó, belementem. De mivel az első részt sem láttam, így mini-maratont tartva, 5-én elhívtam magamhoz, megnéztük az első részt és 6-án jöhetett is a második rész. Ott láttam már a tarilerét ennek a filmnek és már ott megtetszett. Végül, sajnos moziba nem jutottam el, de itthon is jó élmény volt. Azóta pedig több film is várólistán van.

A filmről
Sokáig nem tudtam, mit esznek az emberek Ewan McGregoron. Tény és való, hogy nem sok helyen láttam, de akkor sem fogott meg igazán sehol. Viszont, A lehetetlen (2012) óta nagyot nőtt a szememben. Így nem volt kérdés, hogy a film és egy színész is már érdekel, akkor meg fogom nézni.

És milyen jól tettem.

Kicsit hosszúra sikeredett nekem, aki nem vagyok hozzászokva a horrorokhoz, de mégsem érződött annyira hosszúnak. Ellentétben több 2,5-3 órás filmmel itt nem (igazán) voltak (nagyon) felesleges részek. Nyilván volt benne pár szünet, amire ugye azért van szükség, hogy ha majd jön a nagy bumm, akkor meg tudjál ijedni, ha rémisztő ha nem, ugorjál fel a székben/ágyban/kanapén, ugyanis a síri csendet egy nagy hang követi, mindenki összerezzen az ilyenen….

De az a szerencse, hogy – a legtöbb horrorfilmtől eltérően – King filmjei nem csak erre alapozzák a filmet, hanem rendes történetük van. Éppen ezért tetszenek az ő filmjei és akarok is még pótolni párat a munkássága közül.

kvázimozi

Elég kínos volt ez a modernizált bullshit mitörténtveledazóta, hopp egy derekas kocsmai verekedés, hopp egy kokós luvnya az ágyban, aztán máris megint vagyok annyira gyökér, mint amilyet a Trainsponntingban még csak álmodni sem mertem… hogy micsoda?! Na hát igen, ezt a kérdést ismételgettem úgy az első harmadán át. Noha az elbűvölő Rebeca Fergusson valóban lehetne „a legszebb nő akit valaha láttam” de a kalap… az a bűvös kalap asszem rengeteget segített neki, mert ha az arcjátéka kellett volna hogy megérintsen, akkor még mindig várom… azt az érintést… még ha sírva is, de várom :D

A többi karakter, a kis banda egész pofás lett, ám lakkszerűen csillogott rajtuk a mesterkéltség, míg a csapongó történet megannyi helyszínével és a kevés logikával, túl szájbarágóssá, butítottá tette a filmet; kb. olyasmit csinált a Ragyogással mint a Covenant az Aliennel. Durva nosztalgiafesztivált csaptak a végén, amit bár jó volt (viszont)látni, de a kevesebb-több elvének szabályszerűségét ezennel szimplán csak tovább erősítették. spoiler

Ugyanakkor a film kétségtelenül hangulatos, többször is olyan érzésem támadt, mintha tényleg egy elborult Stephen King regényt olvasnék… és tényleg! Bár ugyanez néha, pont hogy hátrányául is szolgált spoiler

Ja és a boszorkányrepte, na az valóban fantasztikus látvány volt; elegáns és egyszerű megvalósítással, azt kell írjam és pszeudocsillagok közepette, hihető módon ábrázolta az asztráltestből való kilépést :) spoiler

Valószínűleg az eredetihez hasonló letisztult vonalvezetést és remek alakításokat vártam, azaz magas elvárásokkal kezdtem neki. Ami Ewan McGregort illeti, nem csalódtam, az „unokahuga” is jó volt, de senki más nem bizonyult maradandónak. A film sem. A közepét már szerettem, de a vége a kastélyban… ennyi fan service a Star Wars 7-8 részekben nem volt összesen! Ostoba, otromba és ötlettelen, megúszós, bevételhajhász és még így is, a legtöbbször gagyin, sablonosan oldották meg a helyzeteket. Azt nem tudom ebből mennyi írható a könyv számlájára, de nem is fontos. spoiler

Horrornak szerintem gyenge lett, az ijesztgetések nem túl színvonalasak, pláne hogy a mai technikával élhettek volna sokkalta kreatívabban is, mégis inkább a giccset választották. Sötét fantasynak, felnőtteknek szóló mesének egyébként nem rossz és talán nagyon lehúzom a négy csillaggal, de ezzel is jelezvén, hogy ismét csalódnom kellett egy régi, nem csak klasszikus, de különleges műnek az újdonsült cserbenhagyását illetően. Pénzért mindent? Kösz, de inkább nem. Mikor az első 15 perc alatt azt érzem, hogy simán kisétálnék, na az nem jó jel… és egyébként is, utána már csak 140 perc volt hátra :O

snowden

Az a legnagyobb baj ezzel a filmmel (vagy az alapjául szolgáló könyvvel?!), hogy megpróbálja megmagyarázni azt (a Ragyogást), amit teljesen felesleges magyarázni. Az úgy volt teljes, ahogy volt: nem érdekes, mi volt az a hotel, mi volt a természetfeletti, milyen formában volt jelen a gonosz, nem kellett hadoválni feleslegesen a „ragyogásról”. A Ragyogás számomra kicsit arról szólt, hogy nincs sok különbség egy kádból kikelő szétaszott hulla és egy alkoholista, családját kiirtani akaró apa között. Mindkettő horrorisztikus.

Az Álom doktor rendezője meg írója másként gondolták: szerintük meg kell mondani, micsoda volt ez az egész annak idején, elmagyarázni mindent az atmoszféráról, ahelyett, hogy az elhallgatásokkal, sejtetésekkel újra megteremtenék azt… ezért aztán nem is tart sehová se az egész.

Ezek a kalapos főgonoszok amúgy sem sokban különböznek a vámpíroktól, kb. ebből is jól látszódik, mennyire ötlettelen karakterek ők. Mint ahogy meglehetősen semmilyen a főszereplő kislány is (semmi jellemfejlődés nem figyelhető meg), de még Ewan McGregor Dannyje is csak díszletként funkcionál. Bár a film elején nagyon szép magyarázatot kapunk a címre, de ez a szál abbamarad, nem kap mélységet. Aztán meg hiába adják elő a szereplők, mennyire fontosak egymásnak, nincs kémia közöttük, nincsenek jelenetek, fordulatok, normális párbeszédek, amik összekapcsolnák őket.

Az már külön idegesítő, hogy vannak jelenetek, amik egy az egyben az előzményfilmet idézik meg (beállítások, zene, komplett karakterek), teljesen feleslegesen. Nem mondom, hogy nem érdemes folytatásokat csinálni nagy klasszikusokhoz, de az biztos, hogy ilyen formában semmi értelme nem volt ennek. Nem kérdés, az idei mozis King-adaptációk közül messze a legszürkébb lett ez.

Kingslayer

Véleményem szerint horrornak nem horror, hanem egy baromi jó dark fantasy, számomra tetsző folytatása a Ragyogás minisorozatnak, amit én nagyon szeretek. A régi filmet viszont nem igazán szeretem, valószínűleg, mert Kubrick atmoszférája nem kompatibilis a szoftveremmel, ez van.


Népszerű idézetek

MrsCumberbatch 

– Önmagam elől menekülök, azt hiszem.
– Ajaj, Önmagunk elől menekülni az kemény, mert hát magunkat mindig magunkkal visszük.
– Ja, ez a baj.

Valentine_Wiggin 

Dr. John: Zavarják a haldoklók?
Danny: Mind haldoklunk. A világ egyetlen nagy, szabadtéri hospice.

Valentine_Wiggin 

Rose: Ó, emberek. Egész életetekben kis dobozokat gyűjtötök, és apró dolgokat szórtok beléjük. Bezzeg ha látnád az én elmémet. Az én elmém egy katedrális.

Valentine_Wiggin 

Danny: Igaza van. Félned kéne.
Rose: Miért?
Danny: Mert nem tudod, hol állsz.

Valentine_Wiggin 

Dick: Ez az utolsó álmom. Felnőttél, fiam. De maradt még egy tartozásod. Fizess!

Valentine_Wiggin 

Billy: Nem sokan jönnek ki busszal idáig. Levegőváltozás kell, vagy menekül valami elől?
Danny: Saját magam elől menekülök, azt hiszem.

Valentine_Wiggin 

Abra: Te is varázsló vagy. Mint én.
Danny: Nem, ez nem varázslat. Én úgy hívom, ragyogás.

Near

We're all dying. We're all just one big hospice with fresh air.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján