Második fejezet (Az 2.) (2019) 72% 507★

A sok negatív kritika után szerintem rekordhosszan fogok írni arról, hogy nekem miért tetszett ez a film. Előtte viszont előrebocsátom: nem olvastam a regényt. Még mindig nem, ami nagy szégyenem, és mindenképp pótolni fogom, amint lesz rá lehetőségem. Tehát nem tudok beszélni a könyvhöz képest történt változtatásokról, csak és kizárólag a filmről – az élményt értékelem, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem, nem azt, hogy adaptációként mit ad.
A színészeket szerintem remekül sikerült kiválasztani. Tényleg, mindenkiről el tudtam hinni, hogy a gyerekszínész így nőtt fel… a legkomolyabb hasonlóság talán Andy Bean és Wyatt Olef (Stanley), de zseniális, hogy a Bent alakító Jay Ryan szemformája, mimikája is idézi a gyerekszínészt, hiába nagy a különbség. James McAvoyt II. Leto szerepe óta nagyon kedvelem, Jessica Chastaint szintén, a Pennywise-t alakító színész pedig szerintem túlságosan élvezi a gonoszkodást…
Az első rész leginkább arról szólt számomra – és ezért is nem éreztem igazán horrornak – hogy egy csapat kitaszított gyerek, ki-ki a maga sebeivel és gyengeségeivel, hogyan segítik át egymást nem csak egy természetfeletti, de nagyon is valós, és nagyon is reális problémákon és harcokon. Ez szimbolika szintjén is olyan mélyen bele volt szőve a történetbe, hogy ötletem sem volt, hogy tudják majd folytatni. Hiszen legyőzték a félelmeiket, a zaklatóikat, egymásban megtalálták a támogatást… nagyon féltem, hogy egy agyatlan horrorrá válik majd ez a rész.
És tény, sokkal inkább horror, mint az első rész – de azért megvan a maga szimbolikája. A problémák nem ugyanazok, de összefüggnek a korábbiakkal. Gyakorlatilag a történet legelején rádöbbenünk, hogy mindenki a gyerekkorában ragadt. Ugyanazok a problémák kerültek eléjük, csak más formában. Bill még mindig küzd az önérvényesítéssel, és azzal, hogy hallassa a hangját, akkor is, ha ennek már nincs olyan reprezentációja, mint a dadogás. Beverly az erőszakos, molesztáló apuka után kiválasztott maga mellé egy férfit, akitől ugyanazt kapja. Eddie szintén, feleségül vett egy nőt, aki ugyanolyan túlféltő és ugyanúgy élősködik rajta, mint korábban az anyja. Richie még mindig kiáll és produkálja magát, mert nem akar beengedni senkit. Ben lefogyott, menő állást szerzett, meggazdagodott, mindent megtett, hogy kilépjen a sztereotíp kövér gyerek szerepéből, de minden mozdulatából süt az önbizalomhiány. A karakterek egy részről felnőttek, de képtelenek voltak megragadni a problémáik lényegét, nem feldolgozták, hanem elfedték őket, és innentől kezdve számomra ez a film egyfajta megkésett felnőtté válás története is volt a Vesztesek Klubjának. Érdekes módon Mike az egyetlen, aki végig a talpán marad, tudatos döntéseket hoz, mert ő az, aki, hiába voltak meg a saját álmai, nem akart felejteni, és nem akarta elfedni a problémákat… ő gyakorlatilag végigvezeti a többieket ezen az egészen. Hiába Bill a kinevezett vezető, Mike döntései irányították a cselekményt minden kulcsponton, és bár nagyon sokszor megértettem, miért voltak dühösek rá, de összességében egyetértek a lépéseivel.
A történet felépítése tetszett, nekem bizonyos szempontból a végső csata volt a kedvenc (Ott tényleg mindenki szembenézett a démonaival, meghozta azokat a döntéseket amik ahhoz kellettek, hogy végre továbblépjen, és elengedte azokat az érzéseket és kapcsolatokat, amik visszahúzták. spoiler) Egy kicsit amit túlzásnak éreztem, az tényleg a rengeteg jumpscare és horror elem, egy kicsit hiányoltam az első rész pszicho-thriller hangulatát… nekem az sokkal erősebbre sikerült, mint itt a vér és a zombik. Ahol viszont elkapták, ott fantasztikusan működött az egész film, a flashbackeket pedig imádtam. Stephen King cameo-ja nagyon jól sikerült, jót mosolyogtam rajta.
Összességében, korrekt, izgalmas, és, ha nem is annyira, mint az előző, de elgondolkodtató folytatásnak tartom. Nagyon örülök, hogy megnézhettem.

Nekem ez a része is nagyon bejött. Izgalmas volt, a sztori nagyon tetszik, látványos, voltak benne jó jelenetek, és néhol egész vicces is, a beszólásokat is bírtam, szórakoztató volt, élvezhető. A szereplők is még mindig nagyon jók, főleg Bill szerepében James McAvoy, irtó jól alakította a felnőtt srácot, és a többiek Ben felnőtt verziója Jay Ryan is nagyon szexi volt. Még a magyar hangja is szexis volt illet hozzá. :-D :-D Bill Skarsgård, vagyis Pennywise az őrült bohóc, még mindig nagyon izgi egy karakter a filmben. Én legalábbis nagyon bírom őt, bár nem volt annyira ijesztő hatással rám, bár néha elég bizarr volt a kinézete. :-D
Beverly, Bill, Eddie, Richie, Stanley, Ben, Mike ebben a részben is nagyon szerethetőek voltak, spoiler
De azért méltó lezárásra volt az első résznek. A könyvet még mindig nem olvastam, de egyszer talán sor kerül rá. :-)

Végre úgy érzem hogy kerek lezárást kapott a film mind karakterei mind története szempontjából nézve. Hiszen ugye ahogy a film kb jo 2/3ban fontosabb szerepet töltöttek be mind azon dolgok, amik történtek a multban a szereplőkkel fiatalon vagy esetleg meg volt a saját maguk kis titka spoiler
Ezenkívül nagyon jol megválasztották a felnőtt színészeket is így a castingra se lehetne egy rossz szó. :D

Nos, én úgy ültem be erre a filmre, hogy egyáltalán nem vagyok sem horroros sem thrilleres. Számomra nem élvezet az olyan műsor, amiben semmi rémisztő nincs, csak megfájdul a fejed a k*rva sok sikítástól és rettenetesen sok, felesleges vinnyogástól…

Na de ez a film, meglepett. Tetszett. Tegnap néztem meg az első részt barátnőmmel, hogy ma el tudjam őt kísérni a moziba. Így a két filmet egymás után nézve, meg kell mondjam, a második rész jobban adta mint az első. De azt hiszem, nagyon egyedül vagyok ezzel. Viszont, ezzel semmi baj nincs, megszoktam már, hogy sose értek egyet a többséggel, de azért csodálom, hogy ilyen alacsony a százalék. Most tényleg ennyire sz*r a könyvhöz képest vagy ennyi homofóbb él a világban? Ha előbbi, nem tanulta már meg az emberiség, hogy az esetek 80%-ában semmi köze a filmnek a könyvhöz? Muszáj emiatt lepontozni egy filmet? Ha pedig utóbbi… Muszáj ennyire megmutatni, milyen gyerekes az illető? Persze, ha csak szimplán nem tetszett valakinek, azt megértem, akinek nem inge ne vegye magára, de ha az előbb említett két dolog a negatív vélemény miértje, akkor… Á, hagyjuk.

Na de a lényeg, a 8(?) főszereplőből csak spoiler halt meg, ez egész jó arány. A végén, amikor közelharcba kerültek Pennywise-zal, nagyon jó volt. A félelmek, és hogy ki hogy győzi le. Nagyon klassz megoldás volt. spoiler Igazából én már az első részben sejtettem, hogy Richie spoiler, az viszont meglepett, hogy spoiler Na de a legelején volt a legundorítóbb jelenet. Amikor 3 vagy 4 sz*rházi, csak azért vert meg, mondjuk ki, lényegében megölték a srácot spoiler. Ja és ha ez még nem lenne elég, sikerült olyan férgeket kifognom mozinézőknek, akik elkezdtek fújjolni, mikor spoiler majd pedig ujjongtak, mikor püfölték szegényt. Sőt, az egyik még fel is kiáltott, hogy spoiler Szomorú, hogy ilyen világban élünk. <--- Az ilyeneket, miért nem kapja el Pennywise? :')

Eredetileg még tavaly szeptemberben néztem volna meg mozikban, mert annyira tetszett az első rész. Aztán bizonyos dolgok közbeszóltak, amiért eddig váratott magára film, de kezdem azt érezni, hogy okkal tartott vissza az univerzum. Sajnos elég nagy csalódás lett.
Több problémám is van a filmmel. Egyrészt feleslegesen lett ennyire hosszúra vágva, konkrét jeleneteket lehetett volna kivágni belőle és bizonyos részeket meg rövidebbre. Alapvetően nagy probléma, hogy túlságosan el lett húzva a visszaemlékezős rész, így a tulajdonképpen cselekmény kb. 2 óra múlva indul be. Nem olvastam a regényt, de abban is így van, akkor is lehetett volna az első két órát szűkebbre húzni, mert igazából így sajnos oda lett a feszültség.
Meg kell hagyni, hogy a színészválasztás hibátlan volt, a finom humor is jól van adagolva és jól működik, valamint technikailag hibátlan a film. Csak én egy horrortól inkább várom el, hogy feszült és izgalmas legyen, mint hogy hibátlan legyen a CGI.
Kár érte, de ettől még az első rész nem veszít az értékeiből, ami egy fantasztikus alapot tett le, de sajnos erre az alapra nem sikerült jól építkezni.

Első horror, amit moziban néztem meg.
Féltem, hogy nagyon ijesztő lesz és egyáltalán nem fogom tudni élvezni.
Szerencsére nem így lett. Lehet, az is nagyban közrejátszott, hogy kivel mentem el, hogy odabújhattam az ijesztő részeknél (kb az egész film alatt) hozzá és így nem ijedtem meg annyira.
A történet még mindig jó volt, az elején spoiler.
Sok fordulat volt benne, amire egyáltalán nem számított az ember…. spoiler, de sok olyan is volt, spoiler. De igazából voltak nagyon erős részek…spoiler, de azért voltak olyan tipik részek, és a vége pedig egyszerűen csak jó volt.
Kérdés.
spoiler
És barátom testvére egy piros lufival jött ki elénk a buszmegállóba………..Azt hittem, elindulok a másik irányba :D.

Én azokat a horrorokat szeretem, ahol az egész filmet átjárja egy nehézkes, baljós érzés és nem is feltétlenül a gonosztól félsz vagy ijedsz meg, hanem szimplán kellemetlen érzést nyom rád a hangulat. Ez egészen más szempontból volt kellemetlen; rengeteget nevettem rajta. Mondjuk ez még mindig jobb, mert az elsőn csak szimplán elaludtam. Ezt legalább végig tudtam nézni. Nekem Pennywise kicsit sem ijesztő karakter, a jumpscare meg hidegen hagy; ebben a filmben biztosan. Igazából csalódni nem csalódtam, mert nem vártam semmit, de őszintén nem értem, miért ez a hatalmas hype. Jobban tetszett, mint az első rész, de számomra felejthető.

Már nagyon vártam a folytatást. Izgalmas és látványos volt ahogy felidézték a gyerekkori élményeiket, de a film lezárása sajnos harmatgyengére sikeredett. Látványos pörgős film de azt sajnálom hogy ténylegesen semmi nem derült ki a bohócról, hogy mégis miért vált ilyenné. Számomra pont ugyanazt az érzést hozta, mint az első rész.

Nem igazan ertem a negativ, fanyalgo velemenyeket. Szerintem ez a resz is kimagasloan minosegi az elsohoz hasonloan. Latszodik a rengeteg raforditott energia es mukodik is! A latvanyvilag kiemelkedo.Bohoc ennyire felelmetes, mesteri es zsenialis meg nem volt. Mukodott a humor is (pedig a horrorok 99%-aban nem szokott). Jok voltak a felnott szereplok is. Mukodtek a multidezo reszek, remekul egeszitettek ki a jelent. Es tenyleg a negativ foszereplo annyira zsenialis hogy tenyleg le a kalappal.
Nem tudom lesz-e harmadik resz, de mar most megvennem a jegyet.
Es vegre egy olyan felkapott mozi ami tenyleg ki is erdemli.
Bravo.

Számomra az első rész tökéletes volt vagy valami olyasmi, ez azért már annyira nem. Mármint számomra az első rész valahogy jobb volt, mint az ábrázolás módja, mind a szereplők, a viccek, az ijesztegetések. Persze nem azt mondom hogy nekem nem tetszett, csak kicsit valami hiányzott belőle. Egyébiránt szerintem egy kicsit hosszú lett, mármint egy fél órát levághattak volna belőle.
Voltak benne jó részek, tetszett mikor az spoiler az nagyon hangulatos volt, meg voltak benne ijesztő dolog, főleg mikor Bev otthon volt. :D
Nekem bevallom annyira nem tetszettek a szereplők, kivéve Eddie-t és Richie-t játszó színészek, azok tökéletesek voltak. De a többiek nem nagyon nyűgöztek le.
Pennywise még mindig zseniális, úgy is hogy nagyon de nagyon de nagyon nem szeretem a bohócokat. Fujj. :D
Bár szerintem egy kicsit szerepelt, mármint a félelem kivetülése szerint sokszor, de bohóc alakban keveset, ezt egy kicsit sajnálom.
A végét tudtam mármint azt hogy spoiler. Maga a harc szerintem jó volt, érdekes volt ahogy legyőzik a félelmüket.
Szóval számomra nem volt rossz, élveztem is de valahogy valami hiányzott belőle. De biztos hogy majd valamikor- bár nem hiszem hogy mostanában- megnézem még! :D http://cdn.collider.com/wp-content/uploads/2019/07/it-2…