Második fejezet (Az 2.) (2019) 118

It Chapter Two
165' · amerikai · horror 18

A második rész 27 évvel később játszódik; a Vesztesek Klubja szétszéledt és mindenki éli boldog életét mindaddig, míg egy pokoli telefonhívás össze nem hozza őket újra ott, ahol minden elkezdődött.

angol
angol
magyar
angol
magyar

Képek 15

Szereposztás

Bill SkarsgårdPennywise
Jessica ChastainBeverly Marsh
James McAvoyBill Denbrough
James RansoneEddie Kaspbrak
Bill HaderRichie Tozier
Andy BeanStanley Uris
Jay RyanBen Hanscom
Isaiah MustafaMike Hanlon
Xavier DolanAdrian Mellon
Ari CohenRabbi Uris

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 15

Várólistára tette 219


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin 

A sok negatív kritika után szerintem rekordhosszan fogok írni arról, hogy nekem miért tetszett ez a film. Előtte viszont előrebocsátom: nem olvastam a regényt. Még mindig nem, ami nagy szégyenem, és mindenképp pótolni fogom, amint lesz rá lehetőségem. Tehát nem tudok beszélni a könyvhöz képest történt változtatásokról, csak és kizárólag a filmről – az élményt értékelem, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem, nem azt, hogy adaptációként mit ad.
A színészeket szerintem remekül sikerült kiválasztani. Tényleg, mindenkiről el tudtam hinni, hogy a gyerekszínész így nőtt fel… a legkomolyabb hasonlóság talán Andy Bean és Wyatt Olef (Stanley), de zseniális, hogy a Bent alakító Jay Ryan szemformája, mimikája is idézi a gyerekszínészt, hiába nagy a különbség. James McAvoyt II. Leto szerepe óta nagyon kedvelem, Jessica Chastaint szintén, a Pennywise-t alakító színész pedig szerintem túlságosan élvezi a gonoszkodást…
Az első rész leginkább arról szólt számomra – és ezért is nem éreztem igazán horrornak – hogy egy csapat kitaszított gyerek, ki-ki a maga sebeivel és gyengeségeivel, hogyan segítik át egymást nem csak egy természetfeletti, de nagyon is valós, és nagyon is reális problémákon és harcokon. Ez szimbolika szintjén is olyan mélyen bele volt szőve a történetbe, hogy ötletem sem volt, hogy tudják majd folytatni. Hiszen legyőzték a félelmeiket, a zaklatóikat, egymásban megtalálták a támogatást… nagyon féltem, hogy egy agyatlan horrorrá válik majd ez a rész.
És tény, sokkal inkább horror, mint az első rész – de azért megvan a maga szimbolikája. A problémák nem ugyanazok, de összefüggnek a korábbiakkal. Gyakorlatilag a történet legelején rádöbbenünk, hogy mindenki a gyerekkorában ragadt. Ugyanazok a problémák kerültek eléjük, csak más formában. Bill még mindig küzd az önérvényesítéssel, és azzal, hogy hallassa a hangját, akkor is, ha ennek már nincs olyan reprezentációja, mint a dadogás. Beverly az erőszakos, molesztáló apuka után kiválasztott maga mellé egy férfit, akitől ugyanazt kapja. Eddie szintén, feleségül vett egy nőt, aki ugyanolyan túlféltő és ugyanúgy élősködik rajta, mint korábban az anyja. Richie még mindig kiáll és produkálja magát, mert nem akar beengedni senkit. Ben lefogyott, menő állást szerzett, meggazdagodott, mindent megtett, hogy kilépjen a sztereotíp kövér gyerek szerepéből, de minden mozdulatából süt az önbizalomhiány. A karakterek egy részről felnőttek, de képtelenek voltak megragadni a problémáik lényegét, nem feldolgozták, hanem elfedték őket, és innentől kezdve számomra ez a film egyfajta megkésett felnőtté válás története is volt a Vesztesek Klubjának. Érdekes módon Mike az egyetlen, aki végig a talpán marad, tudatos döntéseket hoz, mert ő az, aki, hiába voltak meg a saját álmai, nem akart felejteni, és nem akarta elfedni a problémákat… ő gyakorlatilag végigvezeti a többieket ezen az egészen. Hiába Bill a kinevezett vezető, Mike döntései irányították a cselekményt minden kulcsponton, és bár nagyon sokszor megértettem, miért voltak dühösek rá, de összességében egyetértek a lépéseivel.
A történet felépítése tetszett, nekem bizonyos szempontból a végső csata volt a kedvenc (Ott tényleg mindenki szembenézett a démonaival, meghozta azokat a döntéseket amik ahhoz kellettek, hogy végre továbblépjen, és elengedte azokat az érzéseket és kapcsolatokat, amik visszahúzták. spoiler) Egy kicsit amit túlzásnak éreztem, az tényleg a rengeteg jumpscare és horror elem, egy kicsit hiányoltam az első rész pszicho-thriller hangulatát… nekem az sokkal erősebbre sikerült, mint itt a vér és a zombik. Ahol viszont elkapták, ott fantasztikusan működött az egész film, a flashbackeket pedig imádtam. Stephen King cameo-ja nagyon jól sikerült, jót mosolyogtam rajta.
Összességében, korrekt, izgalmas, és, ha nem is annyira, mint az előző, de elgondolkodtató folytatásnak tartom. Nagyon örülök, hogy megnézhettem.

2 hozzászólás
TLD

Hát ez nem volt jó.
– A főszereplők közül egyik sem volt az igazi, a legrosszabb talán a „Mike” karakterét játszó színész volt, akinek nem tudtam elhinni, hogy tudástöbblete miatt ő egy bölcs team leader. A gyerekszínészek jobban elvitték a hátukon az első részt, a másodiknak már nem szereztek emlékezetes jeleneteket. A felnőtt karakterek párbeszédei meglepően sekélyesek.
– A cselekmény döntően a már az első részből megismert jumpscare-sorozatból állt. Volt néhány kreatív jelenet (spoiler), de összességében hamar kifulladt a félelem faktor, átadva helyét az unalomnak. 160 perc túl hosszú ennek a történetnek.
– King regényéből még csak pár fejezetet olvastam, de abból az jött le, hogy a műben komoly társadalomkritikáról van szó és inkább a bántalmazás pszichológiai dimenzióinak vagy a kisvárosi gyilkos atmoszférának a bemutatása áll a középpontban, nem pedig a gonosz démoni bohóc látványos paráztatásai. A film a Kingnél amúgy fontos szerepet játszó témákat (bullying, családon belüli erőszak, rasszizmus, homofóbia) még annyira sem veszi elő, mint az első rész. Így azt sem értettem, végülis mi a bohóc – félelmek kivetülése és így egy absztrakt valami, vagy egy Földre pottyant gonosz szörny? A film billeg a két véglet között, így két szék között a földre esik, ami az üzenetet illeti.
Kár, mert egy társadalomkritikusabb megközelítéssel meg lehetett volna mutatni, hogy a horror nem csak tartalmatlan hentelésből vagy jumpscarekből áll.

UPDATE – a könyv vs. film témához még néhány gondolat.

Önmagában nincs azzal sem problémám, hogy a film nemcsak, hogy lecsupaszítja a könyv mondanivalóját/történetét, de kb. műfajt vált. Ha a változtatásoknak van értelme és van egy új koncepciója a rendezőnek, akkor miért ne változtasson a könyvhöz képest, akár sokat is? A problémám inkább azzal volt, hogy ezek a változtatások abba az irányba mutatnak, hogy a paráztatós horrorokra, szörnybohócokra, CGI-ra mentek rá, hogy jobban eladhassák a filmet (legalábbis ezt sejtem az okok mögött).
Ééés még ez sem lenne túl nagy baj, ne legyünk elitisták: én sem mindig azért ülök be a moziba, hogy szociológiai esettanulmányokat nézzek, néha könnyedebb szórakozásra is szükség van.
Na de: ez a film mégis megtartja az eredeti történet vázát, a szereplőket, az eseményeket, és itt a gond. Ugyanis a regényből hűen átvett dolgok koloncként lógnak a filmen és azok a témák, amiket King komolynak szánt a regényben, itt a nem túl jó színészi játékok és az unalmas horror által el lettek giccsesítve (ha van ilyen szó :D). Tehát kihagyott ziccer ez a feldolgozás, pedig ekkora játékidő mellett behatóan foglalkozhattak volna a történt által felvetett aktuális problémákkal is. Szóval nekem ezért felejtős alkotás – a könyvet pedig mindenképpen be fogom fejezni :)

14 hozzászólás
pvik13 

Végre úgy érzem hogy kerek lezárást kapott a film mind karakterei mind története szempontjából nézve. Hiszen ugye ahogy film kb jo 2/3ban fonzosabb szerepet töltöttek be mind azon dolgok amik történtek a multban a szereplőkkel fiatalon vagy esetleg meg volt a saját maguk kis titka spoiler
Ezenkívül nagyon jol mrgválasztottak a felnőtt színészeket is így a castingra se lehetne egy rossz szó. :D

MrsCumberbatch 

Nos, én úgy ültem be erre a filmre, hogy egyáltalán nem vagyok sem horroros sem thrilleres. Számomra nem élvezet az olyan műsor, amiben semmi rémisztő nincs, csak megfájdul a fejed a k*rva sok sikítástól és rettenetesen sok, felesleges vinnyogástól…

Na de ez a film, meglepett. Tetszett. Tegnap néztem meg az első részt barátnőmmel, hogy ma el tudjam őt kísérni a moziba. Így a két filmet egymás után nézve, meg kell mondjam, a második rész jobban adta mint az első. De azt hiszem, nagyon egyedül vagyok ezzel. Viszont, ezzel semmi baj nincs, megszoktam már, hogy sose értek egyet a többséggel, de azért csodálom, hogy ilyen alacsony a százalék. Most tényleg ennyire sz*r a könyvhöz képest vagy ennyi homofóbb él a világban? Ha előbbi, nem tanulta már meg az emberiség, hogy az esetek 80%-ában semmi köze a filmnek a könyvhöz? Muszáj emiatt lepontozni egy filmet? Ha pedig utóbbi… Muszáj ennyire megmutatni, milyen gyerekes az illető? Persze, ha csak szimplán nem tetszett valakinek, azt megértem, akinek nem inge ne vegye magára, de ha az előbb említett két dolog a negatív vélemény miértje, akkor… Á, hagyjuk.

Na de a lényeg, a 8(?) főszereplőből csak spoiler halt meg, ez egész jó arány. A végén, amikor közelharcba kerültek Pennywise-zal, nagyon jó volt. A félelmek, és hogy ki hogy győzi le. Nagyon klassz megoldás volt. spoiler Igazából én már az első részben sejtettem, hogy Richie spoiler, az viszont meglepett, hogy spoiler Na de a legelején volt a legundorítóbb jelenet. Amikor 3 vagy 4 sz*rházi, csak azért vert meg, mondjuk ki, lényegében megölték a srácot spoiler. Ja és ha ez még nem lenne elég, sikerült olyan férgeket kifognom mozinézőknek, akik elkezdtek fújjolni, mikor spoiler majd pedig ujjongtak, mikor püfölték szegényt. Sőt, az egyik még fel is kiáltott, hogy spoiler Szomorú, hogy ilyen világban élünk. <— Az ilyeneket, miért nem kapja el Pennywise? :')

8 hozzászólás
LukeSkywalker 

Sajnos az a baj, hogy az emberek nem olvassák el a könyvet, és nem értik, hogy mi, akik olvastuk, miért nem szeretjük a filmet. Azért, mert a könyv volt először, és a könyvhöz hasonlítjuk a filmet. Mert ezt a történetet nem a filmesek, hanem Stephen King találta ki. Imádom, amikor úgy kezdi valaki a pozitív kritikáját, hogy “előrebocsátom, nem olvastam a könyvet.” Mintha még büszke is volna rá. Mintha ez érdem lenne. Nem szégyen, csak éppen érdem sem. Olyan, mintha egy mű átiratát, a kivonatát ismerné meg. Ami nagyon nem ugyanaz.
Ez a film egy szimpla ijesztgetős horror, se több, se kevesebb. Míg Stephen King regénye nem csak hogy az író talán legjobb műve, de a gyermekkorról, a felnőtté válásról, az elveszett álmokról valaha írt egyik legfontosabb regény. 1200 oldal. Sokkal több puszta horrornál. Aki azt hiszi, hogy az Az egy horrorregény, hatalmasat téved. Ezért kellene elolvasni a könyvet, és nem a könnyű utat választani, és a filmeket megnézni. Mert akkor talán megértenék, miért adnak rá negatív értékelést azok, akik olvasták, vagy legalább elkezdték a regényt. Mindenkit arra buzdítok, olvassa el, MIELŐTT megnézi a filmet, mert ez a film egy üres héj csupán Stephen King remekművéhez képest. Olcsó ijesztgetések sorozata, aminél az Az sokkal-sokkal több. 1200 oldalnyi varázslat.

17 hozzászólás
BlackWidow 

Első horror, amit moziban néztem meg.
Féltem, hogy nagyon ijesztő lesz és egyáltalán nem fogom tudni élvezni.
Szerencsére nem így lett. Lehet, az is nagyban közrejátszott, hogy kivel mentem el, hogy odabújhattam az ijesztő részeknél (kb az egész film alatt) hozzá és így nem ijedtem meg annyira.
A történet még mindig jó volt, az elején spoiler.
Sok fordulat volt benne, amire egyáltalán nem számított az ember…. spoiler, de sok olyan is volt, spoiler. De igazából voltak nagyon erős részek…spoiler, de azért voltak olyan tipik részek, és a vége pedig egyszerűen csak jó volt.
Kérdés.
spoiler
És barátom testvére egy piros lufival jött ki elénk a buszmegállóba………..Azt hittem, elindulok a másik irányba :D.

4 hozzászólás
pocokláma 

hhuuuuh…két órája lett vége azóta egy fél doboz cigit szívtam el és próbáltam egy belső monológgal valahogy összeszedni a gondolataimat. Lehet nem sikerült és valószínűleg eléggé ugrálós furcsán megfogalmazott kis valami lesz ez itt de tudom remélni, hogy legalább őszintére sikerül.

Bevezetés képpen azt hiszem muszáj leszögezni, hogy az egész „Az” sztori az egyik legfontosabb iromány számomra amit valaha olvastam. Az 1000 valahány oldalas kiadványom tele van tűzdelve post-itekkel és ha valaki fel is nyitja esetleg akkor öt oldalanként talál kihúzásokat és néha-néha plusz még megjegyzéseket a margón. Nem tartom magam annak a hű de olvasottnak szóval erre nem kell felhúzni a szemöldököt de számomra ez a legjobb dolog amit a gyerekkori traumákról és félelmekről valaha olvastam. A dinamikáról, ahogy bár szépen lassan elfelejtjük miben nőttünk fel az mégis mint valami kis piros lufi a nyakunkra kötve (hűha) kísér minket a sírig. Nem vagyok pszichológus se de szerintem szörnyen emberi módon beszél arról, hogyan és miért adunk testet gyerekkorban a félelmeinknek. Hiszen ha valaminek fizikailag teste van az elpusztítható de ha valami non-figuratív és csak társadalmi vagy mentális koncepció…hát igen. Miután pedig szép lassan felnövünk és tanulunk tudjuk, hogy nem a tornádóktól kell félni (gyerekkorom legnagyobb félelme volt, hogy Budapest közepén felkapja a házunk a tornádó és megfulladunk mind) hanem az édes drága egyetlen apámtól aki olyan 8 éves korom tájékán úgy végig vitte azt a „tornádót” a családunkon, hogy azóta is látom minden egyes nap ki, hogy „fuldoklik” ebben az istenverte hurrikánban. Kemény húsz évet nyomtam le ezen az átkozott bolygón és pályafutásom alatt egy emberrel sem találkoztam aki egy bensőségesebb beszélgetés után ne beszélt volna a saját kis lufijáról és pont ezért tartom az eredeti King sztorit egy „ha az ember belegondol húsba vágóan ijesztő” történetnek és most nem a bohócra gondolok.

Most pedig let's slap into that lecsó shell we? Én már rég tudom, hogy álmaim „Az” feldolgozása sosem fog megszületni mert ha nekem készülne akkor eleve vagy Lars von Trier vagy Michael Haneke rendezné és „Zongoratanárnő” módjára izzadnánk mind végig az egészet. De félreértés ne essék én nem úgy ültem be erre a filmre, hogy ezt fogom kapni. Úgy ültem be rá, hogy még mindig a könyvhöz képest jóval hígabb változatot nézek meg ami nyomokban azért tartalmazni fogja legalább egy kicsit az eredeti szimbolikáját. Az igazság az, hogy mióta bejelöltem a filmet eredetileg hét csillagot adtam neki, majd nyolcat most pedig úgy gondoltam a hat az jó lesz. Ennek főleg az-az oka, hogy nagyon nagyon szerettem volna szeretni ezt a filmet és próbáltam valahogy belekapaszkodni a jóba, de mindhiába nem akarok se nektek se magamnak hazudni. Tökre frusztrált vagyok mert egyszerűen még azt se mondhatom, hogy a próbálkozás bármi jelét is láttam volna, hogy itt Muschietti mondani valót akar nekünk mutatni. Amíg az első részben esküszöm még láttam, hogy igyekeznek amennyire csak lehet egy fogyasztható de még mélységgel rendelkező feldolgozást összehozni (amit én amúgy a második részt mér nem jegyző Cary Joji Fukunaga számlájára írok aki olyan szuper cuccosokon dolgozott mint a True Detective első évada) nekem itt már tényleg csak a teljesen megszokott horror kaptafa jött le.
A legnagyobb probléma ezzel a filmmel az az, hogy teljesen jól elszórakoztam rajta. Azért valljuk be őszintén az első részben azért voltak szorongató jelenetek a legtöbb gyerek életéből Pennywise nélkül is. Én tényleg kb. ezt a szintet vártam volna el. Az első részben Bowers karaktere pl. erre egy tökjó eszköz volt főleg, hogy kicsit az ő otthoni életébe is beleláttunk ha csak utalás szintjén is. Itt meg két jelenetre beugrik amik amúgy még jók is de a szerencsétlen még egy normális lezárást se kap. Csak úgy van aztán nincs. Esküszöm a legmélyebb amire ez a film megy az Xavier Dolan jelenete, meg a rövidke pár percek amikor újra felvesszük a fonalat és megtudjuk mi lett a felnőtt Bevvel, Stannel,Bowersel és Eddivel.

Tudom, hogy már így is túlnyújtottam a rétestésztát de szeretnék még egy kicsit azért pozitívumot és ehhez kapcsolódóan egy kis negatívumot is még elsírni. Iszonyatosan sír a szívem, hogy ezt le kell írjam de mi a fészkes fene volt ez amúgy James McAvoytól? Nem tudom, hogy én vagyok-e a hülye de akár mennyire is a szívem csücske és tudom, hogy amúgy egy kegyetlenül jó képességű színész ( Mocsok (2013) (ノ◕ヮ◕)ノ*:・゚✧) ebben a filmben letaglózott, hogy mennyire sz@r volt. Már nem azért én se vagyok egy Blaha Lujza de feltűnően olyan volt mint aki eljött a csekkért, leadta a kötelezőt de már a töke is ki volt az egésztől. Detto Jessica Chastain aki szintén tudom, hogy szörnyen tehetséges és jó képességű színész de itt megölt annyira nem jött át, hogy miért ilyen semmilyen.
Most pedig, hogy valami pozitívval zárjam a szösszenetem szeretném elmondani a napi áment elsőnek mert James Ransone egy nagyon ≧◡≦ arccal jellemezhető kis színész játékot nyomott le és nekem esküszöm az egyik megmentő volt, nagyon jó kis dinamikával adta elő a dolgot. Illetve a kötelező napi áment urunk és megmentőnknek Bill Hadernek akire úgy illet Richie szerepe mint Hamupipőkére az üvegcipellő ✿ ♥‿♥. Amúgy is oda meg vissza vagyok érte és annyira örülök, hogy komolyan és nem csak elfogultságból mondhatom de nekem abszolút a film fénypontja volt. Nem viccelek amikor azt mondom, hogy a hat csillagos értékelés is csak neki meg az eredeti „Az” iránt érzett szeretetemnek tudható be.
Amúgy meg legyen mindenkinek szép napja! (◕‿-)

12 hozzászólás
snowden

Nem olyan jó, mint az első rész, és főleg az eleje erősebb, a humora is király, de a végére minden túlnyújtott lesz, szentimentális és giccses. Az ijesztgetések is hajlamosak egy kaptafára menni. Sok volt erre ez a több mint 2 és fél óra. A gyerekszínészek amúgy lekörözik a felnőtteket, az Eddie-t alakító Jack Dylan Grazer fenomenális. Igazából nézhető, nézzétek is, moziban abszolút kijönnek az erényei.

1 hozzászólás
negike

Számomra az első rész tökéletes volt vagy valami olyasmi, ez azért már annyira nem. Mármint számomra az első rész valahogy jobb volt, mint az ábrázolás módja, mind a szereplők, a viccek, az ijesztegetések. Persze nem azt mondom hogy nekem nem tetszett, csak kicsit valami hiányzott belőle. Egyébiránt szerintem egy kicsit hosszú lett, mármint egy fél órát levághattak volna belőle.
Voltak benne jó részek, tetszett mikor az spoiler az nagyon hangulatos volt, meg voltak benne ijesztő dolog, főleg mikor Bev otthon volt. :D
Nekem bevallom annyira nem tetszettek a szereplők, kivéve Eddie-t és Richie-t játszó színészek, azok tökéletesek voltak. De a többiek nem nagyon nyűgöztek le.
Pennywise még mindig zseniális, úgy is hogy nagyon de nagyon de nagyon nem szeretem a bohócokat. Fujj. :D
Bár szerintem egy kicsit szerepelt, mármint a félelem kivetülése szerint sokszor, de bohóc alakban keveset, ezt egy kicsit sajnálom.
A végét tudtam mármint azt hogy spoiler. Maga a harc szerintem jó volt, érdekes volt ahogy legyőzik a félelmüket.
Szóval számomra nem volt rossz, élveztem is de valahogy valami hiányzott belőle. De biztos hogy majd valamikor- bár nem hiszem hogy mostanában- megnézem még! :D http://cdn.collider.com/wp-content/uploads/2019/07/it-2…


Népszerű idézetek

Valentine_Wiggin 

Richie: Ki nyírt ki egy rohadt bohócot alig tizennégy évesen?
Eddie: Én.
Richie: Ki szúrt hasba egy csávót a saját arcából kihúzott késsel?
Eddie: Én…
Richie: Ki vett el egy nőt, aki ha ráülne, valószínűleg agyon nyomná?

Valentine_Wiggin 

Richie: Oké, a legnagyobb meglepetés Ben.
Ben: Lehet, hogy leadtam néhány kilót…
Richie: Néhány kilót? Ember, úgy nézel ki, mint egy rohadt modell! Mint az összes brazil focista egybegyúrva.

Valentine_Wiggin 

Bill: Tudom, hogy ott vagy. Tudom, hogy hallasz! […] Csak azt mondd meg… annyi gyerek közül választhattál. Miért pont őt? Miért pont Georgie-t?
Pennywise: Miért pont őt, Billy? Azért, mert te nem voltál ott.

Valentine_Wiggin 

*Richie a tűzbe dob egy érmét*
Richie: Egy szuvenír a játékteremből.
Eddie: Egy igazi szuvenír. Fantasztikus. Van fogalmad róla, mikor fog az elégni?
Richie: Kábé akkor, amikor a te inhalátorod, csak az mérgező füst lesz a műanyag miatt!

Valentine_Wiggin 

Stanley: Vesztesnek lenni azért jó, mert már nincs vesztenivalód.

Valentine_Wiggin 

gyerek Bill: Miattunk halt meg a testvérünk! Megérdemeljük a halált!
Bill: Nem, ez nem igaz!
gyerek Bill: De igen! Mi voltunk a hibásak.
Bill: Nem. Te voltál a világ legjobb testvére. Szeretett téged. Hazudtál, mert nem akartál játszani vele egy esős napon, egyszer. Nem mi voltunk a hibásak. Soha nem mi voltunk.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján