Értékelések 72

Az első rész után ez a folytatás is elvarázsolt, lenyűgözött, és atmoszférájával visszarepített a gyerekkoromba, egy olyan világba, amire melankóliával gondolok vissza.

A készítők rendkívül jól kihasználják a 21. századi vizuális technológia adta lehetőségeket a hangulat fokozására, amit a zenei aláfestés és a helyszínek is tovább erősítenek. A történet bizonyos változtatásai ellenére, mint például hogy a látvány és a horror elemek hangsúlyosabb szerepet kapnak, a film továbbra is megőrzi különleges hangulatát, és remekül átadja az eredeti könyv szellemiségét, miközben friss, naprakész és új dimenziókkal gazdagítja azt.
Ugyanakkor éppen ez az átkódolás, vagy ha úgy tetszik, belemagyarázás, ami számomra kissé rontja az összhatást, ez pedig Richie és Eddie kapcsolatának ábrázolásában nyilvánul meg. Annak ellenére, hogy egyes rajongók ezt a vonalat belelátták a könyvbe, Stephen King saját bevallása szerint nem akart ilyen irányba elmozdulni, bár a filmben a kapcsolatuk jelzéseit támogatta. Ő egyszerűen azt szerette volna érzékeltetni, hogy Richie és Eddie kapcsolata sokkal szorosabb, mint a többieké, hiszen mindnyájunknak volt egy hasonló gyermekkori jóbarátja, akivel olyan erős lelki kötelék alakult ki, mint amilyen a két karakter között. A valóságban persze, ahogy felnövünk, ezek a kapcsolatok gyakran megszakadnak. A könyv inkább ennek a fajta összetartozásnak a jelenlétét emeli ki, és azt sugallja, hogy egy ideális világban nem kell, hasonló tragédiának bekövetkeznie, hogy ezek a kötelék megmaradjanak.