Egyrészről imádtam a fellépéseket, az acapella előadásokat, próbákat. Végig dúdolgattam a számokat, sőt nekem még azok a Bellás produkciók is nagyon tetszettek, ami a közönségnek és a zsűrinek nem. A többiek is mind szuperek voltak, ez a része a filmnek teljesen rendben volt.
Másrészről viszont a történet olyan semmilyen, lerágott csont, ráadásul még tovább lett butítva gyenge poénokkal, undorító hányós jelenetekkel, és bénácska színészekkel. De komolyan: a főszereplő csajszinak nulla érzéke van a színjátszáshoz, a repertoárja kimerül két arckifejezésben: a méla közöny és a vicsor (ez utóbbi a mosoly lenne, csak nem megy neki…), és a többiektől se ájultam el, sőt!
És ettől függetlenül, már most tudom, hogy újranézem majd párszor, legfeljebb itt-ott beletekerve, mert a hang/látvány nagyon jó lett!