A végzet ereklyéi – Csontváros (2013) 70% 649★

Mondhatom, hogy „guilty pleasure”, mert a YA-val még mindig viharos a viszonyom, de… valahogy a Végzet Ereklyéi regények mégis megragadtak, szerettem őket olvasni, és a film is bejött. A sorozat már nem, abból alig pár részt bírtam elviselni, de ezt az adaptációt még élveztem.
Egyrészt azért, mert jó a cast. Jamie Campbell Bower tipikusan az a színész, aki nem klasszikusan jóképű, de megfog benne valami. Elkapja pont azt az oldalát Jace jellemének, ami a sorozatos Dominic Sherwood izomagy stílusából nekem nagyon nem jött át: hogy ez a srác azért egy művelt és művész figura, aki ha vagány is, de van benne egy alapvető finomság és érzékenység. Lily Collins nem őrjített meg Clary-ként – nem mondom, hogy a legjobb YA főhősnő valaha, mert eleve Clary nem a karakteralkotás csúcsa, de itt azért van egy kis stílusa a csajnak, és nem visít állandóan. Robert Sheehan abszolút kényelmesen hozza Simon szerepét, Jemima West nem egy kiköpött Izzy, de azért érzi a szerepet, kellően vagány és csinos hozzá, Godfrey Gao-t pedig sajnálom, hogy nem láttuk igazán sokat játszani, mert tökéletes Magnus volt.
A hangulat nagyon találó. Van benne egy kellő sötétség, de kellő mágia is, és a látvány, a zene ezt kiszolgálja – nagyon sok, nagyon jól sikerült vágás van a filmben, amikor a zene elképesztően megtámogatta a képsorokat: csak egy példa az üvegházas, vagy a zárás. Inkább varázslatos az egész világ, mint modern, az urban fantasy elemek ellenére, és a humor is kellemes, hozza a könyv stílusát, amit kedveltem, ráadásul a gonoszok is egészen hátborzongatóak, komolyan lehet őket venni, minden őrület mellett is.
Számomra abszolút szórakoztató, akár újranézős popcorn-mozi, műfaján belül pedig egyértelműen az egyik legszerethetőbb alkotás.

Ez r.h.dt menő volt! Molyos éveim alatt rengetegszer futottam bele a sorozat köteteibe, főleg a Csontvárosba, de végül aztán soha nem jutottam el odáig, hogy el is olvassam.

Ami azt illeti, engem nagyon érdekel a világa, meg a rendszere az egésznek, ez a rúnás dolog pedig nagyon bejön. Clary karakterét a film feléig imádtam. Tudtam azonosulni ezzel a „minden rám zúdult hirtelen” játékkal, és szerintem Lily Collins elég hiteles volt. Engem megvett. Aztán, talán az 51. percben elegem lett a filmből.

Pár évvel ezelőtt, mikor barátnőm olvasta végig a sorozatot, és a filmet nézte, volt egy időszak, amikor csak Jamie Campbell Bowerről áradozott, de úgy rendesen. És ez most eszembe jutott a filmnézés közben, és mikor megláttam, csak vigyorogni tudtam.

Tetszettek az apróbb részletek, főleg, mikor többet meséltek a világról. Érdekesnek tartottam azt a koncepciót, hogy spoiler. Ez egy idő után elég unalmas lehet, nem? És később elveszik a motiváció. spoiler Legalábbis én azonnal ezt szűrtem le ebből.

Szóval nekem nagyon tetszett, tényleg, nem is tudnék, mibe belekötni (a harcjelenetek kidolgozottak voltak), egészen az 51. percig. Persze, számíthattam volna rá, hiszen YA, de valamiért elfelejtettem, és így az elvárási szintem kicsit magasabb volt.

Alapvetően az a problémám, hogy átment egy tinidrámába, amit egy szempontból megértek (még pedig azt a részt, spoiler), de a másikból pedig nagyon zavart. spoiler. Nem tudom, zavart a dráma. Megértem, hogy ha egy kicsi, de ez kb. a film fele volt. És így, hogy nem lesz folytatás, ez kevés volt nekem történetmesélés szempontjából. Lehet, hogy mégis beleolvasok… De azt hallottam, hogy spoiler?

Az Cersei vooolt.

Az biztos, hogy a film felkeltette az érdeklődésem, szóval hiába kerülgetem már évek óta, lassan ideje lenne elolvasni a könyveket. Nagyon tetszett a világ és még ezt az egész tinidrámát is lenyeltem volna, de nálam Jamie Campbell Bower vonzereje nagyon nem működött. Meg én az ilyen filmekben soha nem a főszereplő iránt érdeklődök, ráadásul a végére valahogy elegem lett Clary jelenlétéből és szinte már osztani tudtam Alec véleményét. Az abszolút kedvencem egyébként Magnus volt, szörnyen sajnálom, hogy alig szerepelt. Mindenesetre ez egy izgalmas, akcióban gazdag, igazi tiniszédítő film volt, vevő vagyok az ilyenekre. Szóval jöjjön a könyv!

A könyveket természetesen, de még a sorozatot is jobban szeretem a fimnél. Lilly Collins szép, de nem igazán fogott meg a játéka, de ezzel kb az összes többi szereplőnél is így vagyok.

A magyar szinkron pocsék (de ezen nem is kéne meglepődjek ).A film szerintem jó.Megérdemelt volna egy folytatást..

Imádom ezt a filmet, bár még nem olvastam ezt a könyvet. Nagyon izgalmas történet, jó zenék, és a színészek is nagyon tetszenek. Jace és Clary nagyon jó páros.

Ehhez a filmhez milliónyi emlék és élmény fűz, ezért nem tudom csak egy egyszerű filmként értékelni. Számomra ez annál jóval több. Egy életérzés, egy apró darab a szívemből.

Emlékszem, anno egészen a castingtól követtem az eseményeket, és rengeteg színésznél húztam a számat. Elképzelni sem tudtam, mi a manó sülhet ki ilyen béna szereplőgárdából, ahol jó, ha találtam 3 nekem tetsző színészt. Aztán, ahogy kezdetét vette a forgatás, a rajongókból közös kis család szövődött, amibe szép lassan a színészek is be-beszállingóztak. Nem tudnám pontosan megmondani mikor fordult meg bennem minden, de már csak arra eszméltem, hogy ha behunyom a szemem, Jamie-t látom Jace-ként, Kevint Alecként, és így tovább. A tehetségükkel, illetve a szívükkel-lelkükkel és az őrültségeikkel teljesen levettek a lábamról. Szerettem és a mai napig szeretek a filmes csapat családjába tartozni (rajongóként).

Ami a filmet illeti… tudom, rengeteg rajongó csalódott, és sok dolgot kifogásolnak benne, én mégis imádom minden egyes percét. Nekem ők, és ez a film az igazi. Lehet, hogy vannak hibái, de semmi nem lehet tökéletes. És a maga tökéletlenségében ez tökéletes!

IMÁDTAM! :3 ez a világ fantasztikus.

A könyv akkor is jobb.

Tévében ment, hát megnéztem. Most meg persze kedvem lenne újra elővenni a könyveket. Pedig idén olvastam újra.

2016. jan. 31.
Mert most ilyen hangulatom volt…