Temnyy mir: Ravnovesie (Dark World 2.) (2013) 100% 1★

Na jó, egy kicsit vajszívű vagyok, de a tíz csillag fejezi ki a minőségbeli különbséget az első rész, és eközött. Mikor láttam, hogy a forgatókönyvért Marina és Szergej Gyacsenko felelnek (Minthogy ukrán szerzőpárosról van szó, ezért adott nemzetiségből lazán elvihetik a kedvenc íróim címét), már elég biztos voltam benne, hogy jobb lesz, mint az előző, de így is kellemes meglepetést okozott. Gyakorlatilag semmi köze nincs az előző részhez, egy-két pontot kivéve, ahol, ha nagyon akarjuk, egybe lehet húzni a két világot, de jót tesz neki a váltás.
Míg az előző tucatfantasy, addig ez inkább az urban fantasy hangulatot követi… amolyan orosz Végzet Ereklyéi, vagy mondhatnám úgy is, hogy egy fiatal felnőttekből álló Őrség. Kis varázslócsapat, akik közé bekeveredik a főhősnő, és meg kell védeni a világot a gonosztól, szerelmi szál, stb. stb. stb. Tehát ez tulajdonképpen egy YA.
De ha YA-ként, és nem egyszerű urban fantasyként kezeljük, akkor hirtelen egészen új megvilágításba kerül. Mert szinte az összes klisét ellövi, és mégis jobb üzenetet közvetít, mint a műfaj legtöbb darabja, hozzáad valami pluszt.
Az első, aki erre rámutat, maga a főhősnő, Dasha. Klisés, mert:
– Van egy különleges amulettje, amit gyerekkorában kapott valami árnyalaktól, azzal, hogy neki kell majd megállítani a sötétséget.
– Eleve nem tudja, ki az apja.
– Amikor belekeveredik a történetbe, fogalma sincs, pontosan mi történik körülötte, egy halom korabeli fiatalnak kell felvilágosítania.
– Két fiúnak is megtetszik a történet során.
Dasha nem harcos amazon, inkább a Bella, Clary, Gwendolyn és hasonló lányokkal kerül egy skatulyába, és bebizonyítja, hogy lehet ezt a kategóriát is jól kijátszani. Mert:
– Nem túl erős. Attól, mert belekeveredik a történetbe, és van egy régi amulettje, nem ő lesz az, aki hirtelen csodákat tesz. Harcolni továbbra is Liza harcol, portálokat továbbra is Grisha nyit, ő pedig megmarad egyszerű, mezei látónak, aki csak néhány kisebb mágikus trükkre képes azon túl, hogy érzékeli a démonokat. Ez a képessége erősödik a történet folyamán, de tennie kell érte: eddz, dolgozik, megtanulja élesben használni, megtanulja kompenzálni a gyengeségeit, csapatban dolgozni. A fejlődése reális.
– Van józan paraszti esze. Ismerős az a helyzet, mikor a YA főhősnő bedurcizik, és nem veszi fel a telefont, pedig rajta kívül mindenki tudja, hogy életbevágóan fontos lenne? Nos, Dasha feltételezi, hogyha démonok és sötét varázslók az ellenfelei, akkor bárki célponttá válhat a környezetében, és a csapata is megjelenhet figyelmeztetni őt valamire. Tehát minden alkalommal felveszi a telefont, teljesen mindegy, éppen mennyire érzi pocsékul magát. Ha bajban van, mer segítséget kérni, nem hősködik, mert van annyi reflexiója a szituációra, hogy tudja, ez a helyes döntés.
– Úgy általában van esze. Mivel nem harcos amazon, ezért részt vesz a következtetésekben, gondolkodik, hasznosítja magát más területen.
– Nem nyávog. Belekerül egy őrült szituációba, de ahelyett, hogy sírna és nyafogna, kérdez, próbálja megérteni a helyzetet, és mikor elég információt gyűjtött össze, kihozni belőle a legtöbbet. Egyértelműen érzi a helyzetek súlyát, sosem törik össze, és kezd drámázni valami semmiségen a feladat közepén, hanem nyel egy nagyot, és teszi a dolgát. Egyszer látjuk csak sírni az egész film alatt (akkor is inkább csak könnyes a szeme, nem megy el tényleges sírásig), és abban a szituációban sokkal nagyobb kiakadás is megérthető lenne.
– A szerelmi szálakban abszolút határozott. Tudja melyik pasi kell neki, nagyon hamar eldönti, és kitart mellette. Mikor a másik próbálkozik, tisztelettel, de határozottan és egyértelműen utasítja el. A szerelmi háromszöget két percben, mindkét fiú jelenlétében rendezi le, és ugyan a dolognak még van visszhangja, és némileg hozzájárul a bonyodalomhoz is, de ebben Dashának már nincs szerepe.
Emellé pedig van stílusa, humora is, összességében pedig rendkívül jól megírt női karakter, korrekt példakép, én szinte bármelyik amerikai YA író elé oda merném tolni ennek a filmnek a scriptjét, hogy tanuljon Dasha karakteréből. És ha már emlegettem a szerelmi háromszöget, akkor magát a Dasha-Sam szálat is érdemes, mert engem az is nagyon megragadott. Külön tetszett, hogy a Samet alakító színész kifejezetten nem jóképű. Legnagyobb jóindulattal is maximum aranyosnak lehet mondani, és ez nagyon illik mind a karakterhez, mind a kapcsolathoz. Kicsit őrült figura, túlzásokba is esik, de süt róla, hogy fülig bele van zúgva a főhősnőbe, és a főbb interakcióikban váltják egymást a bájos, kicsit cukros, és a kimondottan mély pillanatok – amikor meg sötétedik a történet, és kezdenek súlyosabbá válni az események, Sam körül pedig naggyá válik a káosz, maga a szerelem akkor is a történet stabil pontja marad – az átlag YA-kkal ellentétben a szerelmi szál itt az egyik bázispont, és nem konfliktusforrás, nekem pedig ez is nagyon tetszett.
A mellékszereplőket is nagyon megszerettem, a személyes kedvencem az a varázsló lett, aki ki tudta szagolni a démonokat… rengeteget nevettem rajta, és az interakcióin mind a főhősnővel, mind a többi „beavatottal”. Úgy általában a kis csapatunk dinamikája nagyon tetszett, látszott, mennyire mély barátság alakult ki köztük – viszont egyben ez a gyengepontja a filmnek (és sajnos ez Gyacsenkoékra jellemző): felépít egy klassz szereplőgárdát, egy klassz világot, aztán ott hagyja az embert egy halom kérdéssel. Többet akartam tudni a mellékszereplőkről, a csapat kalandjairól, a film végét elég rendesen megtűzdelték plot-twistekkel is, így még a jól megismert Sam-Dasha páros is rengeteg lehetőséget tartogatott, és rengeteg kérdést vetett fel. spoiler Menni akartam velük tovább az úton, de a filmnek időközben vége lett. A harcjelenetek szintén jobbak, mint az előző részben, de értelemszerűen, az urban fantasy feeling miatt a szép tájakról ezúttal sajnos le lehet mondani.
Személy szerint a Dark World 2-őt mindenképpen ajánlom, nekem sanszosan újranézős is lesz. Kategóriákkal jobb, mint a sorozat első része, és úgy általában, az átlag orosz filmek között is, a jobbak közé tartozik. Ha valaha, valaki felfedezi, és csinál belőle egy sorozatot, ahol rendesen kifejtik a dolgokat, nagyon örülni fogok. (Oké, ez lehetetlen. De álmodozni mindig szabad.)