A vad robot (2024) 89% 63★

Valahogy mindig nehezebb szavakba öntenem az érzéseimet arról, ami tetszik / amit szeretek, mint amit utálok. Fura. Így vagyok ezzel most is. Sokáig úgy állt a dolog, hogy nekem ez kimarad moziban, mert szűkös a keret, meg elég hamar fölkerült netre is, de a Sugár akciós hétvégéje gondoskodott róla, hogy mégis vásznon nézzem először. Fuh, de jól tettem!
A csillagozásomból látható, hogy egy közel hibátlan darabnak érzem, és nem véletlenül. Kezdetben picit lökött, rengeteg kisebb-nagyobb (szerencsére működőképes) poénnal, ami egy laza, szinte súlytalan kikapcsolódást ígért, aztán fokozatosan mélyült a nyúl ürege. Klisés és rengeteg más animációs film által is érintett mondanivalókat tömörített magába (spoiler), mégis olyan hatásosan sikerült az ÖSSZESET tálalni ebben a „rövidke” 100 percben, hogy szerintem úgy 3-4 alkalommal biztosan a könnyeimmel kellett hadakoznom közben, így ilyen szempontból kifejezetten örültem a nagyrészt üres soromnak. Elég csak visszagondolnom néhány részletére, vagy hallgatni a zenéit és máris elérzékenyülök. Rég hatott rám ilyen szinten egy szimpla „mese”. Az állatok egytől-egyig cukik (Nincs rá férfiasabb szó, sorry.), ahogyan maga a robotunk is, ráadásul mind fejlődik valamelyest a történet során, a cselekmény pedig a viszonylagos kiszámíthatósága ellenére is bőven tartogatott izgalmas, illetve látványos mozzanatokat. A mai filmek minimum 80%-a tanulhatna a példájából, de komolyan…
Az animációja ugyan nem úttörő, mint mondjuk a Pókverzum, vagy az Arcane esetében, de a célnak megfelelt, és így is gyönyörűnek mondható, amit az alkotók elénk tártak általa.
Van benne tehát minden: nagy vászonra illő képivilág, aranyos, de fokozatosan formálódó, és többrétegű karakterek, építkező, haladó cselekmény, alaposan átgondolt, plusz szépen tálalt mondanivaló, mély érzelmekkel, miközben a szórakoztatást, meg a humort sem nélkülözi, ezzel pedig egy élmény lehet minden korosztály számára.
Írjak valami rosszat is, hogy ne érződjön túl elfogultnak a kritikám? Na jó… Ha teljesen őszinte akarok lenni, talán túl sok csúcspontja volt a filmnek. Ez negatívum egyáltalán? Kb. 5 helyen pöröghetett volna a stáblista, de csak mentünk tovább, és tovább. Picit olyan érzésem támadt a végére, mintha egy sorozat részeit vágták volna össze egy filmmé. Ezen felül kicsit irritáltak a lúd bully-k is. A klisék többségét el tudtam nézni, de Derűcsőr (Mik voltak ezek a „Transformers nevek” is? Oké… az indiánok előbb használtak ilyeneket, de valahogy rájuk előbb asszociálok, mikor ilyen szóösszetételeket hallok.) kiközösítését kreatívabban is bemutathatták volna. Tényleg csak ilyen apróságokba tudok belekötni, de ezekért egyszerűen nem akarok levonni tőle csillagot, mert nálam az év TOP10-es listáján jelenleg simán viszi az első helyet. Kifejezetten öröm mellesleg, hogy a Dreamworks ilyen csodálatos alkotásokkal szorongatja a Disney-t. Kell nekik egy erős konkurencia, szóval csak így tovább!

ui.: Amúgy gamerként Roz az Overwatch nevű játék Bastion nevű robotját juttatta eszembe, de mivel a játék és a könyv ugyanabban az évben jelent meg, valószínűleg egyik sem inspirálódott a másikból. Ha pedig már a hasonlítgatásoknál tartok: Én anno valami ilyesminek képzeltem a Wall-E-t is, mielőtt megnéztem, de az ehhez képest szerintem egy hulladék és azóta sem értem, hogy mit ettek rajta annyira. (Ha netán ezt olvassa egy fan, akkor tőle ezúton is elnézést…)

Gyerekbarát Terminátor 2, de legalábbis reálisan ültette át egy animációs filmbe a napjainkban igencsak aktuális MI-t annak fő funkcióival és felépítésével, mely egyszerre aranyos, kedves és egyfajta chilles hangulatot is áraszt, legalábbis számomra. A tipik robotfilmes klisék itt is előfordulnak, mint pl. hiába egy gép, akkor is vannak érzései, tud kötődni (nyilván nem, de egy animációs filmnél talán megbocsátható az életszerűtlenség), illetve a család független a származástól (ez pedig mondjuk tény, örök igazság) üzenet sem újdonság, de mindez nem gond, jól áll neki, továbbá a cselekmény nagyban tesz róla, hogy élvezhető legyen. Meg hát a cukiságfaktor is sokat ad hozzá, valljuk be – e tekintetben az oposszumcsalád és Hosszúnyak lett nálam a kedvenc, Derűcsűr pedig szerintem idősebb korában aranyosabb. Azért megnéznék egy teljesen érzelemmentes, android-féle verziót is, még ha az a történet jóval sótlanabb is lenne.
A design nem az én stílusom, de több olyan képkocka volt, amikor viszont nagyon jól nézett ki.
Régen láttam jó animációs filmet (ha az Agymanók 2 nem számít), újabb példa arra, hogy a Disney-n, Pixaron kívül is van élet, ami pedig a DreamWorks-t illeti, nem emlékszem, hogy az Így neveld a sárkányodat óta készített-e ilyen erős filmet a műfajban.

A Vad Robot az év egyik pozitív meglepetése, hiszen antagonista nélkül tudott egy szívmelengető és érzelmes történetet elmesélni állatokkal és egy magányos robottal, amely mellesleg a természet kegyetlenségét és a túlélés ösztönszerű naturalizmusát is képes volt a maga valójában ábrázolni. A mű ugyan nem teljesen eredeti, a Wall-E, Legyek Ura, Zootropolis és az Agymanók is felsejlik egy-egy narratív megoldásban, viszont olyan jól sikerült összekeverni az alapanyagokat, hogy egy igazán különleges végeredmény született belőle. Nem szoktam két kézzel osztani a tízeseket, viszont egyértelműen az elmúlt évek legjobb animációs filmje köszönhetően a természetábrázolásnak és érzelmes momentumainak, amely nem egyszer képes gyomrosokat adni a nézőknek.

Értékelés: 10/10

A Túl a sövényen és a Rövidzárlat c. filmek szerencsés találkozásának érzem a Vad Robotot. Az elején konkrétan nem tudtam abbahagyni a nevetést, azután szinte észrevétlenül csapott át a történet sokkal komolyabb irányba, és vált egy nagyon szép mesévé, komoly mondanivalóval.
Így neveld a vadludadat!

Én ettől valami egészen egetrengetőt vártam, újítás szempontjából. Talán mert az előzetesben egy szót nem szólt egyik karakter sem és azt hittem végig hallgatnak majd, vagy mert rengeteg lehetőséget kínál a technológia és a természet közti szakadék áthidalhatóságának témája. De ez lényegében egy mind animáció mind sztori szempontjából a mai standardekre és elvárásokra legyártott mese. Tökéletesen elszórakoztat, szép, megható, mulattató… csak felnőtt fejjel egy részben sci-fitől ami nem az akcióra fekteti a hangsúlyt vagy művészi értéket vagy magvas gondolatokat várnál. Itt bőven akadt volna téma elgondolkoztatni, mégse kockáztatta meg. Két dolog tetszett amit nem kifejezetten a bennem lévő gyerek ünnepelt: a központi karakter „személyisége” nőies, vagy „anyás” lesz, illetve az, hogy bár teljesen súlytalanul, de ábrázolják, hogy a vadonban az állatok bizony olykor elfogyasztják egymást. Igazából amióta Bruce Dern karakteréből, egy gyilkos, vitatható elmeállapotú öko-terroristából kísérelt meg hőst és mártírt faragni a Silent Running (ami amennyire érdekes koncepcióval bír, annyira unalmas tálalással) nem mondanám, hogy lerágott csont lett a téma. Inkább csak nem céljuk túl mélyre ásni. A Vad Robot első osztályú szórakozás mint mese és az elképesztően király Megamind kivéreztetése, illetve egy jó indulattal is átlagos Kung Fu Panda 4 után rendkívül üdítő élmény, de merészség és eredetiség terén azért tud ennél többet is a Dreamworks, ha akar.

Már az előzetes és az eddigi vélemények alapján számítottam rá, hogy jó lesz, de még így is meglepődtem, mikor tényleg az lett.
Először is azt szeretném megemlíteni, hogy én már sok filmet láttam moziban, Marvelt, Star Warst, DC-t, de egyiknél sem találkoztam olyan aktív közönséggel, mint ma. Nagyon jó volt hallani, ahogy a közönség hangosan nevet, nem csak a gyerekek, hanem a szülők is (mellettem ült egy anyuka, szerintem ő volt aki legjobban élvezte a filmet).
A történet ugyebár az előzetesek alapján arról szól, hogy a robot, Roz, véletlen elpusztít egy fészket, amit csak egy tojás él túl, majd mivel a belőle kikelt kisliba őt látja meg először, őt fogja anyjának tekinteni, így a robotnak kell őt felnevelni és megtanítani mindenre, ám nem csak a kisliba fog megtanulni repülni, hanem Roz is rengeteg mindent megtanulhat. Na de aztán… Ez az alaptörténet, de a film menet közben teljesen életre kel, ennél sokkal több lesz. Igazi szívvel lélekkel készült történet.
Tényleg nagyszerű a történet, ami kifejezetten tetszett, hogy fantasztikusan használta a „Csehov puskája” elvet, azaz ami a film elején megjelent akár csak egy poén szerepére, vagy említés szintjén, a film végére nagy jelentősége lett. Ez a sok visszacsatolás nagyon tudatos történetírást mutat, mélységet ad, és egyébként meg nagyon menő.
Olvastam, hogy az animációhoz valami újító technikát alkalmaztak, és egyébként ez látszik is rajta. A film elején úgy voltam, hogy ha ez lesz a jövő animációsfilmjeinek a stílusa, azt el tudom fogadni, a végére úgy voltam, hell yeah, ennek kell lennie a jövőnek. Nagyon szép volt, piros pont.
És a zenét szeretném még megemlíteni. Óriásit dobott a hangulaton a bömbölő zene, ami szinte videóklipphez hasonlítóvá tette a jeleneteket azzal, hogy a történés fölé emelkedett, kiemelte azt és sokkal érzelmesebbé, varázslatosabbá tette.

Összességében, abszolút megéri mindenkinek megnézni, nem csak a látvány és a zene meg a történet miatt, hanem a mondanivalója miatt is. Fantasztikus, okos, igazi szívmelengető mese. Mindenkinek ajánlom!

Nagyon bejön ez az új animációs stílus, amit az első Pókverzum óta nyom több stúdió is. A Dreamworks tökre ráérzett, a Csizmás a Kandúr 2 és a Rossz fiúk is jól sikerültek, A vad robot meg durván kilőtt Rottenen, és tetszettek a képek is amiket láttam belőle, úgyhogy szerintem régóta nem vártam ennyire animációs filmet.

Azért nyilván nem találja fel a spanyol viaszt, A rút kiskacsa meséje jutott róla eszembe többször is, egy kis extra fókusszal az őt nevelgető anyarobotra és a környéken élő állatkákra. Szülőségről, együttélésről és elfogadásról mesél néhol elég didaktikusan, de mivel gyerekeknek készült, ezt azért el lehet nézni szerintem.

Iszonyat pörgős és látványos, az Etele kettes termében igazi élmény volt a látvány. Jól sikerültek a karakterek dizájnjai, ez a kicsit 2D-re hajazó de mégis 3D-s stílus, amiről az elején beszéltem nagyon jól működik.

Ami fura volt, hogy többször is azt éreztem, most lesz vége, de mégis tovább folytatódott, és egyre csak emelte a téteket. Kicsit talán túltelített volt ennyi katarzissal, de az biztos, hogy nagyon hat az ember érzelmeire. Én is majdnem elpityeredtem pár jelenetnél, de a körülöttem ülő gyerkőcöket sokat hallottam szipogni.

Szóval simán jó moziélmény még felnőtt fejjel is A vad robot, abszolút tudom ajánlani ha valami hétvégi családi filmes programot keres az ember.

Ez a film tele van szeretettel és jósággal. A filmből készült könyvet biztosan be fogom szerezni, mert ez egy kedvenc film lett. A karakterek szerethetőek, barátságosak, szinpatikusnak tűnő szereplők. Egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy az évem egyik kedvenc filmje lett.

imádás van ☺️