Valahogy mindig nehezebb szavakba öntenem az érzéseimet arról, ami tetszik / amit szeretek, mint amit utálok. Fura. Így vagyok ezzel most is. Sokáig úgy állt a dolog, hogy nekem ez kimarad moziban, mert szűkös a keret, meg elég hamar fölkerült netre is, de a Sugár akciós hétvégéje gondoskodott róla, hogy mégis vásznon nézzem először. Fuh, de jól tettem!
A csillagozásomból látható, hogy egy közel hibátlan darabnak érzem, és nem véletlenül. Kezdetben picit lökött, rengeteg kisebb-nagyobb (szerencsére működőképes) poénnal, ami egy laza, szinte súlytalan kikapcsolódást ígért, aztán fokozatosan mélyült a nyúl ürege. Klisés és rengeteg más animációs film által is érintett mondanivalókat tömörített magába (spoiler), mégis olyan hatásosan sikerült az ÖSSZESET tálalni ebben a „rövidke” 100 percben, hogy szerintem úgy 3-4 alkalommal biztosan a könnyeimmel kellett hadakoznom közben, így ilyen szempontból kifejezetten örültem a nagyrészt üres soromnak. Elég csak visszagondolnom néhány részletére, vagy hallgatni a zenéit és máris elérzékenyülök. Rég hatott rám ilyen szinten egy szimpla „mese”. Az állatok egytől-egyig cukik (Nincs rá férfiasabb szó, sorry.), ahogyan maga a robotunk is, ráadásul mind fejlődik valamelyest a történet során, a cselekmény pedig a viszonylagos kiszámíthatósága ellenére is bőven tartogatott izgalmas, illetve látványos mozzanatokat. A mai filmek minimum 80%-a tanulhatna a példájából, de komolyan…
Az animációja ugyan nem úttörő, mint mondjuk a Pókverzum, vagy az Arcane esetében, de a célnak megfelelt, és így is gyönyörűnek mondható, amit az alkotók elénk tártak általa.
Van benne tehát minden: nagy vászonra illő képivilág, aranyos, de fokozatosan formálódó, és többrétegű karakterek, építkező, haladó cselekmény, alaposan átgondolt, plusz szépen tálalt mondanivaló, mély érzelmekkel, miközben a szórakoztatást, meg a humort sem nélkülözi, ezzel pedig egy élmény lehet minden korosztály számára.
Írjak valami rosszat is, hogy ne érződjön túl elfogultnak a kritikám? Na jó… Ha teljesen őszinte akarok lenni, talán túl sok csúcspontja volt a filmnek. Ez negatívum egyáltalán? Kb. 5 helyen pöröghetett volna a stáblista, de csak mentünk tovább, és tovább. Picit olyan érzésem támadt a végére, mintha egy sorozat részeit vágták volna össze egy filmmé. Ezen felül kicsit irritáltak a lúd bully-k is. A klisék többségét el tudtam nézni, de Derűcsőr (Mik voltak ezek a „Transformers nevek” is? Oké… az indiánok előbb használtak ilyeneket, de valahogy rájuk előbb asszociálok, mikor ilyen szóösszetételeket hallok.) kiközösítését kreatívabban is bemutathatták volna. Tényleg csak ilyen apróságokba tudok belekötni, de ezekért egyszerűen nem akarok levonni tőle csillagot, mert nálam az év TOP10-es listáján jelenleg simán viszi az első helyet. Kifejezetten öröm mellesleg, hogy a Dreamworks ilyen csodálatos alkotásokkal szorongatja a Disney-t. Kell nekik egy erős konkurencia, szóval csak így tovább!
ui.: Amúgy gamerként Roz az Overwatch nevű játék Bastion nevű robotját juttatta eszembe, de mivel a játék és a könyv ugyanabban az évben jelent meg, valószínűleg egyik sem inspirálódott a másikból. Ha pedig már a hasonlítgatásoknál tartok: Én anno valami ilyesminek képzeltem a Wall-E-t is, mielőtt megnéztem, de az ehhez képest szerintem egy hulladék és azóta sem értem, hogy mit ettek rajta annyira. (Ha netán ezt olvassa egy fan, akkor tőle ezúton is elnézést…)