A szikla (1996) 82% 247★

A Cage akció-szentháromság nyitódarabja, nem mellesleg a ’90-es évek egyik leg ikonikusabb akciófilmje. Mit mondjak, nem ok nélkül tartják ezt a korszak egyik legjobbjának, mert minden megvan benne, amit egy ilyen filmben szeret az ember: egyszerű, de jól előadott konfliktus, ami ügyesen megágyaz az akcióknak, melyek profi módon vannak megkoreografálva. Kapunk még a zsánernek megfelelő jellemmel felvértezett hősöket – jó, Goodspeed nem annyira tökös, de a végére csak összejön neki –, kellő mértékben gyűlölhető rosszfiúkat és persze tökös és laza dumákat.
A forgatókönyv nincs túlbonyolítva, és elsőre hiába tűnik úgy, hogy a rendszert kritizálja, azért ennyire nem merész. Hiszen Hummell a végén csak magába roskadva kinyögi: Mit tettem?, az alatta szolgálók meg szinte egytől-egyig rothadt lelkű zsoldosok, akikért nem kár. De megnyugtatok mindenkit, nincs túltolva az Amerika dicsőítés. Helyette a történet tényleg inkább a karakterekre helyezi a hangsúlyt. Connery hibátlanul játszik, kora ellenére pedig simán hihető, hogy két egysoros között elintézi egy-egy rosszfiút. Cage pedig teljesen méltó partnere a kissé töketlen, Beatles rajongó ügynök szerepében, akinek szintén kijut nem egy remek pillanat. Harrist emelném még ki, aki tökéletes választás volt Hummel szerepére.
Az akciók precízek, látványosak, de meglehetősen visszafogottak Bayhez képest. Egyedül az autós üldözést nem tudom hova tenni, egyszerűen nem illik a filmbe, kicsit a cselekményt is megakasztja. Azt az érzést kelti bennem, hogy az évtized és a műfaj miatt szimplán muszáj volt belerakni egyet. De az összes többi golyózápor bőven kárpótol. A finálé izgalmas és pörgős, még egy nagyon epikusnak szánt térdelek az elhúzó vadászgépek ellőt momentumot is sikerült belerakni, mely lehet giccses, de kit érdekel, mert basszus, jól néz ki.
A zenéért Hans Zimmer és Nick Glennie-Smith kezeskedtek. Tudtommal Zimmer csak a főcímet írta, de abba tényleg beleadott apait anyait. Aki még nem hallotta, az azonnal keressen rá. Felcsendül a játékidő alatt aztán még egyszer, hogy a zuhanyzós mészárlást tegye még hatásosabbá (vagy hatásvadászabbá?).
A Szikla egy piszok látványos, izgalmas és szórakoztató akciómozi, mely a műfaj eszköztárának szinte minden elemét tökéletesen használja. Néhol hatásvadász, buta és pátoszos, de az élményért, amit nyújt, ezek bőven megbocsájthatók.

Bár néha erősen túlzó, azért mégiscsak a kilencvenes évek egyik legjobb akciófilmje, a kiválóan játszó Nicholas Cage és Sean Connery főszereplésével. Izgalmas alaphelyzetet látunk, és nagyon szépen, jól árnyalt karaktereket, ahol valamilyen szinten (főleg a film második felétől) még a negatív szereplőket is teljesen megérthetjük.

Mindig is kedveltem ezt a filmet, jó tempójú akciófilm, nettó szórakozás, igaz, nem is több.
Most, hogy sok év után megint végignéztem azért feltűnt, hogy milyen béna beszólások vannak benne, meg hogy a legtöbb jelenetbe bele lehet kötni valamiért spoiler, szóval rakd félre két órára az agyadat, és szórakozz.

Ennek a filmnek köszönhetően szerettem meg egy életre Nicholas Cage-et, Sean Connery-t és Ed Harris-t. Kedvenc akciófilmem!

A legkedvesebb akciófilmem. És megint csak egy olyan mű, ahol valamelyest a „gonosznak” szurkoltam. Ed Harrys, mint Hummel tábornok, nagyon jó volt, és szerintem teljesen érthető az indoka azért amit tett, csak nem éppen így kellett volna az ügy érdekében lépni. Mondjuk akkor ez a remek film se született volna meg. Megint egy olyan karakter akit egyik oldalra se lehet beállítani, úgy szeretem az ilyen filmeket.
Természetesen Sean Connery és Nicolas Cage is nagyon jól játszotta a karakterét, és olyan jókat civódtak. Le a kalappal az összes színész előtt.

Az akciófilmek nagy remekje, melyet szerintem mindenkinek egyszer legalább látnia kell.

Az Alcatrazban egy végletekig elkeseredett tábornok és csapata túszokat szed és pénzt követel és ha nem teljesítik a követelését, akkor egy nagyon durva ideggázt is kész kilőni a szomszédos San Franciscóra. A túszok megmentésére egy speciális alakulatot szednek össze, amelyhez kihoznak egy rabot, aki annak idején megszökött innen és egy vegyifegyverszakértőt is társítanak az alakulathoz….
A 90-es évek közepének egyik legjobb akciófilmje, amely igazi sztárparádét vonultat fel, a főszereplő hármas mellett még a mellékszereplőket se akárhonnan válogatták elő.

Kicsit jobbra emlékeztem. Igazából jó, izgalmas, érdekes, de eléggé egysíkú. Ha nem ezek a Nevek szerepelnének a szereplőgárdában, elveszne a többi tucat-akció között.

A Bay-életmű csúcspontja. Itt már egy kiforrott auteur-rel volt dolgunk. Kár, hogy nem hasonló filmek alkotják munkássága gerincét. :D
Nah de visszatérve a filmre: kicsit hosszúnak éreztem a játékidőt, de szerintem minden a helyén volt. Még túlzásokat sem éreztem. Bay-pedig csak kis-mértékben hódolt a robbanás-fétisének. A forgatókönyv is úgy-ahogy elég volt, a maga butácska módján.

A legeslegjobb film. Tele poénnal. Goodspeed a kis aktakukac, aki a végére azért belejön a lövöldözésbe, és még Mason-nel is összehaverkodik.

Bár már többször volt szerencsém látni ezt a filmet, az egyik közönségszolgáltató csatornának köszönhetően tegnap újra nézhettem. Ugyanúgy imádtam, ahogy előzőleg bármikor, ugyanúgy végigizgultam és ugyanúgy kérdések tömkelege zümmögött a fejemben utána.
Olvastam mások értékelését (és nemcsak itt), de úgy látom, hogy csak én láttam mást is bele ebbe a filmbe, ami túlmutat a látványon, az akción és a humoron.
Morális dilemmák vannak a filmben bőven, amikről nekem az jutott eszembe, hogy a kegyetlen valóságnak ad fricskát a rendező: hiszen számtalan példát lehetne felsorolni a világban, ahol az íróasztal mögött pöffeszkedő politikusok és hatalmasságok, a kisujjukat nem mozdítják azokért, akik – a filmet alapul véve – a hazájukért harcoltak vagy haltak meg!
Tudom, hogy ez a nézők többségének szemében csak egy másfél órás akciót, izgalmat, humorral átszőtt kikapcsolódást jelent, ahol a jó győzedelmeskedik és a gonosz elnyeri méltó büntetését. Ami tudjuk, hogy a valóságban nem mindig van így. Viszont én úgy gondolom, hogy a rendezők – többségében – a filmbe beágyazzák a valóságot, a társadalom kritikáját, megmutatják ami nem úgy működik, ahogy kellene és, mint egy „jósnő”, előre vetíthetik a valós okból eredő okozatot. Legyen ez a valós élet bármely területén, tükröt tart azoknak, akiknek lehetőségük lenne megoldani a problémát és megelőzni, hogy a filmvászonról a valóságban is megtörténjen az, amit inkább szeretnénk elkerülni.
De, elég a filozofálásból, a filmet még mindig imádom, a színészek fantasztikusak, a humoron pedig – hiába láttam már sokszor a filmet – még mindig ugyanúgy tudok nevetni, mintha most először hallanám.