A mágus (2006) 77% 195★

Visszatérő megválaszolatlan kérdésem ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy pontosan miért is tetszik, miért is emlékszem rá intelligens, stílusos, emlékezetes moziként, miközben annyira nagyon azért nem is szellemes, nem is szép, nem is stílusos – de valami mégis menti, igaz, így többedik megnézésére már határozottan úgy érzem, hogy ez csak elsőre tűnik ennyire egyértelműnek.

Tény, A mágus készítői bevállaltak egy amerikai produkcióhoz képest feltűnően visszafogott, majdhogynem azt mondanám, inkább az európai közönségre célzó kivitelezést. A film Csehországban forgott, helyszínei zavarba ejtően jól hozzák a Monarchia korának vélt-valós külsőségeit, mindemellett furcsán bezárt, művi hangulatuk van, ami ebben az esetben inkább bájos, mintsem esetlen. Különösen igaz ez a zárt terekben játszódó jelenetekre. Másrészről a film rendkívül sötét, a hangulatos-kellemesnél jóval sötétebb, viszont együtt ezzel a bizonyos századelős meleg tónussal patinás lesz, egész miliőjét átjárja valamiféle „kávészerű” íz, szinte még a kávé szagát is érezni vélhetjük a nézése közben. Igaz, mint írtam, a bántó sötétség azért egy idő után idegesítővé is válik, illetve ha mindezt mondjuk egy Epic Drámára szánt történelmi minisorozatban látnánk, fel se kapnánk rá a fejünket.
A kreatív oldal szerintem kérdéses. Egyértelműnek tűnik, hogy Nolan A tökéletes trükkje ihlette a mozit, és ha nem lenne ez a nagyon jól működő Monarchia-feelingje, könnyen rá lehetne sütni „a szegény ember Tökéletes trükkje” bélyeget. Főleg mivel a csattanója nem is csattan olyan nagyot, a képi világa minden szépség ellenére mégiscsak zavaróan sötét, maga a bécsi helyszín pedig az érdekesség-faktoron kívül semmit sem ad hozzá a nagy egészhez. Az egyébként Philip Glass által összehozott zene a komponistához képest egyáltalán nem túl jellegzetes, de a rendezés sem különösebben érdekes. Az egyetlen egyértelműen pozitív tényező a színészi játék, Giamatti remek, Norton mintha bele lenne szerelmesedve a karaktere misztikumába, de kétségkívül jól áll neki a dolog, Rufus Sewell pedig mindkettőjük elől tud lopni valamennyit a show-ból.

A mágus titka érzésem szerint valamiféle meglepetés. Higgadt, kimért, elegáns, európai szájízre hangszerelt filmnek tűnik, ami nem okvetlen igaz ilyen összefüggésben, de biztosan imponál az óceánon inneni nézőknek. Több újranézést viszont nem feltétlenül bír el, hacsak nem kedveli meg az ember nagyon ezt a sajátos hangulatot.

Érdekes film volt, de különösebben nem voltam elájulva tőle. Ha nem Ed Norton lett volna a főszereplő, talán még ennyire sem tetszett volna. A steampunk címkét pedig erős túlzásnak érzem.

Hölgyeim és Uraim!
Kérem nézzék meg Mr. Eisenheim csodálatos előadását!
Ígérem egy pillanatig sem fognak unatkozni. Bájos segítőjével, Sophie-val egy olyan bámulatos attrakciót mutatnak be, mely garantáltan jól fogja önöket szórakoztatni.

Kellemes kikapcsolódást kívánunk!

Nagyon tetszett az atmoszférája, csak kicsit el van húzva az egész, és sajnos én kitaláltam a csattanót, ami persze nem a film hibája, attól még nézhető, sőt máskor is szívesen megnézném, ha úgy alakul. A maga nemében különleges.

Nem vagyok rajongója sem a bűvészeknek, sem az illuzionistáknak, de ez a film tetszett. Lehet, hogy a szerelmi szál, vagy Edvard Norton szakállas karaktere miatt :)
Jó volt a szereposztás, Rufus Sewell is nagy kedvencem és remekül alakította a koronaherceg szerepét. Arrogáns volt és durva. Én se akartam volna hozzá menni feleségül.
Nagyon kedvelem a viktoriánus korszakot és a steampunk stílust.
Kedvenc filmem nem lesz, de egy nézést mindenképpen megér(t).

Sajnos miután egyszer megnézi az ember lehull a lepel, de egyszer mindenképpen muszáj megnézni! Elvarázsolt.

Meglehetősen jó alkotás, ahhoz képest, hogy egy romantikus dráma. Fene jó története van és a színészi munka is kiváló. Talán egy kicsit hosszú.

Imádom :)
Általában nem vagyok oda érte, ha a századfordulós/viktoriánus/steampunk hangulatot szépiásítással próbálják elérni, de itt ez csak egy eszköz volt, a film enélkül is tökéletesen működött volna. Misztikum és feszültség, szerelem, politika, alternatív Bécs – volt itt minden. A hangulat, a szereplőgárda, a filmzene mind-mind tökéletesen eltalált.

Nem rossz, a maga csehszlovák mesefilmes módján, bár Norton és Jessica Biel elég idegesítő…

Imádtam! Biztos a fáradság miatt, egyáltalán nem számítottam rá, hogy ez lesz a végén, pedig kellett volna. Na mindegy! Nem hittem volna, de egy újabb kedvenccel bővült a filmlistám. :-)

#A koronaherceg meg elmehet a sunyiba, jobban is ki lehetett volna golyózni! Túl könnyen talált „megnyugvásra”.#