Oh, my God…! Elképzelni sem tudom, hogy nekem ez miért maradt ki eddig (jó, de: képregény-adaptáció, ami nem a barátom). Már az első filmkocka megvett magának, az a tömény, kátrányos bűn, ami átszivárgott a monitorból, szinte engem is megmérgezett. Sötét, bezárt acél- és rozsdaváros, az emberi lélek fertőjének metaforája.

És, hogy ezt így vászonra vinni…! Mintha belefolytam volna egy képregénybe, nemcsak nézője, hanem szereplője is voltam, annyira kiszakított a valóságból. A karakterek éltek, a keretes szerkezet is jó volt, az apró, leheletvékony kapcsolódási pontok a szereplők közt… Hatalmas film, és nem feltétlenül csak a képi világa miatt, bár az sem volt utolsó. A hideg kirázott néhány jelenettől, és cselekményszáltól.

Tipikusan az a film, aminek a megnézése után még sokáig keresem a nem talált helyemet.
Ui.: a narráció! A folytonos narráció! Sosem gondoltam volna, hogy ekkorát üthet, zseniális volt.