A képregények és a Rebibbia Quarantine után azért elég nagyok voltak az elvárásaim… de tudjátok mit? Még meg is ugrotta őket. Zseniális alkotás, gyönyörűen leírta az élet igazságait, kérdéseit, kételyeit, ráadásul egy olyan ember szemszögéből látjuk mindezt, aki bármelyikünk is lehetne. A történet persze elég tragikus (és ezt az elejétől lehet tudni, bármennyire is a végén mondják csak ki), de pont emiatt olyan hiteles és átérezhető. Elég sok kikacsintást ad a popkultúrára és Zero korábbi, rövidebb képregényeire, és jellemzően ezeket is telitalálatnak éreztem.