Filmes Könyvek zóna

Bernard Pascuito: Alain Delon – A nyughatatlan
Trubadúr Könyvek, 2025

Ugyan a könyvértékelés a Molyra való, a filmes vetület miatt nem tartom ördögtől valónak, hogy ide tegyem fel a jelenleg legfrissebb, immár a sztár halálát és az azt megelőző magánéleti problémákat is feldolgozó Alain Delon életrajzról szóló gyors gondolataimat. Hátha valakinek megjön a kedve az olvasáshoz!

Delonról könyvet írni nagy, de hálás feladat: filmkultúra, bulvár, viharos szerelmi kapcsolatok, megnyomorodott emberi sorsok, gyilkossági ügyek, balhés élet- és jellemrajz, van itt minden, mint a búcsúban. Az eddig magyarul megjelent kötetekről elmondható, hogy végletek között ingadoztak – az aprócska Zondergeld írás spekulatív (bár ezek a spekulációk érdekesek) és tele van tárgyi hibákkal; Haymann óvatos és tiszteletteljes, túlságosan is; Violet már-már tényfeltáró munkát végez, de szétfeszíti a rosszindulat, Alain-Fabien Delon homályosan, de-azért-mégiscsak életrajzi írása pedig egy vérig sértett, balhés, hazudós kiskölyök firkálmánya (a srác tulajdonképpen maga Alain Delon, de a jó tulajdonságok nélkül – ez még ebben a kötetben is szó szerint így kerül leírásra egy helyen).
Bernard Pascuito ajánlata ehhez képest egy frissen érkezett Delon-laikus számára tökéletes beugró. A méretre nagy, de nagyon kényelmesen feldolgozható kötet minden irányból végigjárja Delon életét, de semmiben sem merül elég/túl mélyre. Alapfelvetésében Delon a gyerekkori traumáit egész életén át magával hurcoló magányos férfi, aki legkésőbb a hetvenes évek közepén végképp megtörik, és innentől karrierje és magánélete is lassan süllyedő hajóra kezd emlékeztetni. Tetszik Pascuito írásának kompakt mivolta, szerintem ez és ennyi még a legtöbb rajongónak is elég, hisz a legendás és fontosabb filmek bemutatása mellett marad benne tér a deloni jellem felvázolására, viseltes dolgainak tényszerű áttekintésére, majd a végponton élete utolsó bő évtizedének hányattatásait, mély szomorúságát is feldolgozza. Igazi újdonság valóban csak ezekben az utolsó fejezekben ér minket, ahol a Delon körül legyeskedő családtagok, titkolt rokonok és közeli személyek egymást mardossák gátlástalanul – talán a vagyonért, talán valami másért…
A kötet abban a tekintetben célt ér, hogy anélkül mutatja be, mennyire veszélyes és hálátlan dolog lehetett Delonhoz tartozni, hogy magára a sztárra emiatt haragudnánk, vagy személyiségének torz és sötét árnyalataitól megijednénk. Szerintem ez létfontosságú, ahogyan az is, hogy megvonjuk a nagyon látványos párhuzamot Delon karrierje és magánélete között – ebben Pascuito annyira már nem jeleskedik.
Ugyanez a másik oldalról közeledve: a könyv alkalmatlan arra, hogy igazán mély és összetett elemzést nyújtson Delonról, a színészről, illetve a XX. századi filmkultúrában betöltött szerepéről (ez érzésem szerint egy külön csak ilyen célú, erőteljesen irodalmi, esszéista irányultságú írás tárgya kellene hogy legyen), továbbá nem elég alapos és elmélyedt a deloni jellem mélyre fúró értelmezésében, és végül nem végez tényfeltáró munkát ott, ahol arra lenne szükség. Ez utóbbi téren Bernard Violet, sajnos ördögien Delon-ellenes kutatásai jelentik az etalont, Pascuito ezekből már csak a saját zanzásított összegzéseit illeszti ide, pedig a téma érdekes, és megint csak: simán megérne egy önálló tanulmányt, akárcsak Delon további, kisebb jelentőségű kihágásai, flörtjei az alvilággal, politikai nézetei, etc, etc.

Mint írtam az elején, Alain Delonról könyvet írni nagy, de hálás feladat, és úgy érzem, bőven van még lehetőség ezen a területen akár irodalmi, akár tényfeltáró oldalról közelíteni az életút különböző részleteihez – ezekből a bizonyos általános összegzésekből, bulváros, kissé közhelyes átfogó alkotásokból talán most már elég. Pascuito jó választás egy első Delon-kötethez, de még mindig csak karistolgatja egy mélyen a víz alá merülő jégtömb felszínét. Sajnos a kötet nyelvezete puritán, pusztán az olvasásában nem lel sok örömöt az ember, és személy szerint az árát is sokallom, de ez sajnos napjaink meghatározó trendje.
Egy hibát ne kövessen el a kedves olvasó: ne az efféle könyvekben leírtakból vonja le a végső következtetéseit Delonról.

Ann Napolitano regénye (Ezüst madarak) alapján, mely igaz történeten alapul, sorozat készült az Apple Tv+ jóvoltából! Bemutató február elején!

A Hatos (Ryan Gosling) nevezetű vérprofi ügynök megbízást kap, hogy szerezzen vissza egy igen fontos adathordozót a célpontjától. A hordozón nemzetbiztonsági adatokat tárolnak. Ám ügynökünk lelkiismeretén kifog, hogy a célpont kiiktatása ártatlan életet is követelne, úgynevezett „járulékos kárral” járna. Így saját módszereivel veszi kézbe az ügyet. Azonban megtudja a szörnyű igazságot: A CIA a saját embereit vadássza le, és az adathordozón sokkal kényesebb adatok szerepelnek, mint holmi nemzeti titkok. Hatos tehát magához veszi az adathordozót és indulhat is a hajsza. A szintén tehetséges, de kissé őrült Lloyd Hansen (Chris Evans) ered főhősünk nyomába.

A teljes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/ryan-goslingot-nem-hagyjak-al…

Új filmes könyv:
Paár Ádám – A kosztümös film történész szemmel
https://www.lira.hu/hu/konyv/tovabbi-konyveink/a-kosztu…

Bejártam érte a várost, de csak sikerült kikölcsönözni :3

Az operaház fantomja már gyerekkorom óta az egyik kedvenc musicalem, az alapját képező Gaston Leroux-regény mégis csalódást okozott. Így igazán örültem, amikor megtudtam, hogy létezik egy hivatalosan kiadott előzménykötet. :)

https://suntuske.wordpress.com/2021/10/28/opera-egy-elv…

Klasszikus könyvek klasszikus filmen: amikor a magyar irodalom a moziba költözik
https://www.life.hu/kultura/20210922-klasszikus-konyvek…

A tavalyi évem egyik legjobb tévésorozat-élménye volt Az elmeorvos, egy igazán izgalmas és összetett krimit láthattam. Utána már nem volt kérdés, hogy az alapját képező könyveket is szeretném elolvasni, hogy még inkább elmélyedhessek a bűnügyi pszichológia rejtelmeiben.

https://suntuske.wordpress.com/2021/03/28/a-gyilkos-lel…

Nagyon kiváncsi vagyok (★.★)

Aktuális olvasmàny (^.^)