János vitéz (1973) 76% 40★

Lehet, hogy sokan most nem fognak velem egyetérteni, de adva van egy csodálatos mű Petőfitől, ami kiált azért, hogy filmre (jelen esetben rajzfilmre) vigyék. Okés, megtörtént. De miért kellett így elművészieskedni? Semmi értelme nem volt. Inkább csináltak volna egy mindenki által fogyaszthatóbb rajzfilmet. Főleg gyerekek számára, hisz adva van minden – szerelem, csata, óriások, boszorkányok, tündérország, stb. Gyerekeknek kellett volna, hogy készüljön, és nem a nagyon szűk művészréteg számára. Éppen ezért a képi világa nagy ritkán tetszett, de többnyire inkább zavart. Legalább a néha felcsendülő muzsika oldotta ezt a „zavart”. Tudom, hogy klasszikus és most sárba tiprom a készítőket, de emlékszem amikor gyerekként végig kellett nézni (suli által közös mozizás), és nagyon nem ment. Vannak olyan mesék, rajzfilmek amire a felnőttek rábólintanak, hogy gyereknek való. De ha megkérdeznek egy gyereket, az meg kifejezetten rosszul van tőle. Szóval még mindig adva van egy csodálatos mű, ami még mindig a megfelelő megvalósításra vár. Hahó, filmesek!!!! Gyerünk!!!!!

Arra emlékszem vele kapcsolatban, hogy alig vártam, hogy vége legyen.

Először is a látvánnyal kezdeném. Alapjáraton ez a rajzolási stílus tőlem nagyon távol áll. A hátteret igazából 10 perc után megszoktam, a vizuális megoldások pedig zseniálisak. Gondolok itt Jancsi és Iluska egyesülésére. Viszont vannak olyan rajzok is, amik nagyon nem tetszettek, mint amikor Jancsi megy, és a lábát látjuk. Az igazi problémám a karakter-designe-vel volt. A karakterek kinézetétől néha falnak tudtam volna menni. Ennek ellenére a kedvem nem tudta elvenni. A szinkron és a zene kifejezetten jó, de főleg a vizuális megvalósítások tetszettek. Az Ember tragédiájában is az tetszett legjobban a történet mellett. Mondjuk ott a szinkron is. Amikor a törökkel megütköznek, az valami elképesztő látványvilágot mutat, elképesztő egyediséggel. Továbbá zseniálisan van ábrázolva, hogy mit is jelent az, hogy lovas nemzet. Ez a szakasz kicsivel tovább tart a film felénél. Mondjuk, amit furcsálltam, az az, hogy a franciahonból való visszatérés után epizódok meglehetősen rövidek voltak. Volt egy-két olyan epizódja János történetének, ami csupán 2-3 perc volt. Egyedül a Tündérországi rész volt már csak egyedül hosszabb. Ezeknél az alkotásoknál mindig az a kulcskérdés, hogy az eredeti műhöz képest milyen, és ez esetben azt kell mondani, hogy teljesen méltó. Mondjuk ez Jankovicstól nem meglepő. Mondjuk személy szerint Az ember tragédiáját sokkal jobb alkotásnak tartom tőle, de csak egy kicsit marad el ez attól.
Kifejezetten hibát nem tudok mondani, egyedül talán csak a film második felének olyan „gyors tempóra” vevését, valamint a karakter-designet, de az inkább csak személyes probléma.
Összességében mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akik ódzkodnak ettől a rajzolástól, mert a film többi része bőven kárpótol.

Bevallom, nekem ez kimaradt a gyerekkoromból, bár talán nem is baj, mert nem találtam igazán gyerekbarátnak. Szürreális, helyenként naturális víziókból áll össze a rajzfilm, aminek élénk színei és villódzásai felérnek egy epilepsziás rohammal. Az alaptörténetet egyébként szeretem, itt néhány ponton át lett írva az egyszerűség kedvéért, de ez nem bosszantó.

https://suntuske.wordpress.com/2017/07/31/juniusi-mozi/