Az operaház fantomja (2004) 87% 232★

A színházi élményt nem übereli, de azért nagyon rendben van ez a musical film. Ami érdekes, hogy én alapvetően nem kedvelem Gerard Butlert, de a Fantom szerepe remekül állt neki. Misztikus volt, vonzó és rajongtam a hangjáért. Emmy Rossum is jól hozta a karakterét, bár néha túl ártatlan, túl bárgyú arckifejezéseket produkált az én ízlésemnek. Közben meg egy tünemény volt. Egyébként nem tudom, ki hogyan van vele, én totál Fantom párti vagyok; Raoul olyan szinten irritáló, hogy az valami hihetetlen.
A látvány csodálatos, a zenék természetesen kiválóak, rendben volt a szereposztás is. Fogalmam sincs, hogy kerülte el eddig a figyelmem ez az alkotás, pedig az egyik legjobb musical film, amit valaha láttam.

Nem a leglogikusabb sztori, de kicsit többet megtudtunk belőle, mint a színházi előadásból. Gerard Butlert hallottam már jobban énekelni, de amúgy alapvetően jó élmény volt. Kicsit ekéztük nézés közben (jaj, drága főhősnőnk folyton nagggggyon buta fejet vág), ám szerintem szuper volt. :))

Részemről újranézős.

Az operaház fantomja egyike azon filmeknek, amiket akárhányszor képes lennék megnézni. Mindig lehet új részleteket felfedezni benne, zenéi hetekig nem eresztenek, jelmezei és díszletei elkápráztatnak, története továbbgondolásra inspirál. Hibátlanul megalkotott, igazi gyöngyszem, amiből oly keveset találni a mai világban.

https://suntuske.wordpress.com/2019/08/04/hiv-a-sotetse…

Lenyűgöző díszlet, jelmezek, és gyönyörű hangok. Nem is tudom, hogy ennek a filmnek van e magyar szinkronos verziója, de úgy vagyok vele, nem is érdekel, mert az eredeti egyszerűen teljesen magával ragad.

Bár számomra a Madách színház verziója marad az örök, legyőzhetetlen etalon (a legkönyvhűbb az összes feldolgozás közül), azért nagyon jól sikerült film. Mind a regényt, mind a musicalt imádom, a Fantom karakterét különösen, egyszerűen zseniálisan kigondolt, szomorú sorsú figura, és hát, az ő történetéért még Raoult is megbocsátom, akinél idegesítőbb férfi karaktert szerintem nem hordott még hátán a föld (na, jó, ismételten a Madách-os verzió óta elviselem, de ebben a filmben különösen borzasztó volt). A szereposztás egyébként nagyon eltalált, a dalok és a látvány gyönyörű, és átadja azt a sötét hangulatot, amiért beleszerettem ebbe a történetbe. Jó kezdés, ha valaki még csak ismerkedik a történettel.

Miután befejeztem a filmet gyorsan el kellett olvasnom egy fanfictiont a másik végkifejlettel spoiler , hogy helyreálljon az univerzum rendje. Már minden oké.
Nos, ez az első, hogy találkoztam a sztorival. Nem olvastam a könyvet, és sosem láttam semmilyen feldolgozást sem. Ezek után a könyvet majd muszáj lesz elolvasnom, és nem fog a történet egyhamar elengedni úgy érzem.
Gerard Butler nagyon jó volt, pedig amúgy nem szeretem annyira mint színészt.
Emmy Rossum eléggé felejthető volt. A hangja szép, de az érzelmeket eléggé rosszul produkálta. Mindig butácska tekintetet vágott és egy önálló tette sem volt. Csak sodródott a két férfi között.
Raoul borzasztóan irritáló volt. Nem volt kevésbé megszállottabb a fantomnál.
Tudom, hogy a Fantom meg Christine kapcsolata eléggé abnormális, hiszen Christine valószínűleg az apjától nem tudott elszakadni, de attól még team Erik.

Mit is mondhatnék? IMÁDOM! Kívülről fújom az egész szöveget (angolul természetesen :D), imádom a Fantomot, a zenéket, az egész musicalt. Andrew Lloys Webber és Gerald Butler isteniek, aki még nem látta ezt az alkotást feltétlenül pótolja be, aki meg látta, az meg keressen rá a kimaradt Fantom dalra, mert azt is érdemes meghallgatni (memorizálni :D).

Sajnos nem nyűgözött le, sőt, egy idő után nagyon eluntam. Nem fogtak meg a karakterek, nem érdekelt, mi van velük, nem érdekelt a szerelmi háromszög, vagy mi. Igazából nem győzött meg arról, hogy Christine bármelyiküket is szerette volna egyáltalán.
A dalok egy része viszont nagyon tetszett. Christine némelyik szólója nem jött be annyira, mert mindegyik teljesen egyformának tűnt. Arra is rájöttem, hogy az opera nem igazán nekem való. Tudom értékelni, de hosszútávon nem bírom elviselni.
Gerard Butler hangja tetszett, és Emmy Rossum hangja is kétségtelenül gyönyörű, csak hát mint írtam, az operával volt problémám. :D
A jelmezek és a díszlet is nagyon tetszett. A színészek is jók votlak. De sajnos mégsem szerettem bele, pedig azt hittem kedvenc lesz.

Ekkoriban kezdtem rá, hogy eredeti nyelven, feliratosan nézzek filmeket. Úgyhogy egyrészt büszke voltam arra, hogy tudtam a szöveg olvasása nélkül is követni a dolgokat.
Másrészt teljesen elvarázsolt a film, és a zenéje. Nem is tudom, hogy utána meddig éltem a vonzásában :D.

A Birdman filmben folyton láttam a Broadway plakátot, szóval képtelen voltam nem megnézni. (még egyszer :D))