Az Operaház fantomja a Royal Albert Hallban – a 25. évfordulós díszelőadás (2011) 95% 26★

Nem tudom, hogy ér-e erről úgy értékelést írni, hogy mi anno ott voltunk ezen az előadáson. De én imádtam, olyan eksztázisba estem utána, hogy arra nincsenek szavak. Nem ültünk annyira előkelő helyen, de a Royal Albert Hall a világ egyik legszebb épülete marad számomra. Az előadás és a színészek is kitettek magukért, emlékszem, hetekig a dalokat dúdoltam magamban, annyira meghatározó élmény maradt számomra. (A jegyem még most is ott függeszkedik, bekeretezve a szobám falán.)

Jelentősen megelőzi a filmet, bár mindig megjegyzem, számomra a tökéletes Operaház Fantomja a könyvhöz lehető legjobban ragaszkodó Madách Színházas verzió volt.
Itt Christine karaktere jelentősen szerethetőbb, mint a regényben, vagy bármelyik más feldolgozásban. Képes cselekedni, aktívan akarja alakítani a sorsát, nem merül ki a szerepe a virágszáléban, aki szépen énekel, és ezért mindenki halálosan szerelmes belé.
Raoul is egy kicsit tűrhetőbb, bár meg kell jegyeznem, olyan szinten irritál a karakter, hogy szerintem semmilyen alakítással nem lesz képes megszabadulni az előítéleteimtől.
A Fantom óriási, nagyon szeretem ezt a figurát, a magány, az előítéletek, a gyűlölet, amivel a társadalom körülvette annyira látványosan körvonalazódnak a személyiségében, hogy elszomorít, ha nézem. És Ramin Karimloo-nak gyönyörű hangja van.

Nem tudom miért csak most néztem meg mikor már kisebb koromban már rég ismertem de lehet inkább a csodás sminkesek miatt nem volt merszem megnézni^^". De megtörtént szóval spotify reapetben megy az album azóta is:").

Csodálatos, elképesztően profi előadás.
Bár online láttam, mégis minden hang átjött, a minőség így is elképesztő volt. <3
Mindenkinek látnia kell!

Fantasztikus volt! Akinek van két és fél órája, az nézze meg!Raul igazi szépfiú, a Fantom hangja isteni volt, Christine is szimpatikus volt. Mivel jubileumi előadás volt, sejtettem, hogy lesz meglepetés, de annyira jó volt! Bár Sarah Brightman hangja nekem kicsit fakónak tűnt önmagához képest, de nyilván még ez is fényévekre van az átlag énekléstől :) Élőben biztosan még lenyűgözőbb!

Jó volt ismét látni a darabot! Rendkívül jól választott Andrew, hogy a megfelelő embereket találta meg a karakterekhez. Ámbár most vettem csak észre, amit korábban mások mondtak, hogy itt eléggé erőszakos és egyáltalán nem megértő Raoul figurája. Öszintén szólva, ez kissé romboló hatást nyújtott, hiszen neki kell gyöngédebbnek lennie a Fantomnak meg erőszakosnak, aki legfeljebb picit rángatott Christine-en. DE egyébként csodálatos volt az egész produkció, nekem mint elkötelezett Fantom-rajongónak mindig nagy élményt nyújt, és tudok rajta sírni, akár örömömben, akár a szomorú jeleneteknél. A szívemhez mindig és mindenkor a Fantom áll a legközelebb.

Ez hihetetlenül zseniális. Elképesztő, hogy az hagyján, hogy jobb, mint a film, amit láttam, de messze felülmúlta az elvárásaimat. A zenekar előtt emelem a kalapomat, illetve a színészek/énekesek előtt is hajlongok, annyira profik voltak. Annyira érzékibben, kifinomultabban, erősebben, mesteribben adták elő a dalokat, mint a filmbeli színészek, hogy nem győzök ámulni és bámulni. Még mindig az államat kutatom, amit párszor leejtettem a helyéről…. S a díszletek, a kellékek, ahogyan betársultak az előadáshoz, szerintem sokkal hitelesebben és hangulatosabban jöttek át, mint a filmben látottak, holott azok valódi hátterek voltak, és nem illusztráltak. Nincs mit mondanom, megtaláltam egy új kedvencemet, ami levett a lábamról.