A fiatal Edmond Dantest a menyegzőjéről viszik el a rendőrök egy feljelentés alapján. If várának börtönébe kerül, ahonnan nincs visszatérés. A vád: kapcsolat az akkor száműzött Napóleonnal. A vád hazugságra épül, de Dantes már nem tudja bizonyítani igazát. Hosszú éveket tölt börtönben, amikor… [tovább]
Kedvencelte 3
Várólistára tette 16
Kiemelt értékelések
Valentine_Wiggin
19 hozzászólás
Kezdem azzal, hogy nagyon, nagyon régen vártam már, hogy legyen ebből felvétel. Rongyosra hallgattam a soundtracket, ötször láttam színházban, tehát nem túlzok, ha azt mondom, számomra a Monte Cristo grófja musical az a színdarab, amit bárhol, bármikor képes lennék megnézni. És most végre meg is tehetem.
A Monte Cristo grófja történetét rengeteg formában adaptálták, és szerintem ki lehet jelenteni, hogy tökéletesen visszaadni képtelenség. A regény nagyon szerteágazó, rengeteg szál fut egyszerre, de ha az ember túlságosan belebonyolódik a mellékszálak prezentálásába, akkor elvész az érzelmi töltet a főszereplő történetéből. Ha teljesen csak Edmondra koncentrál, akkor egyrészt hiányérzetünk lesz, másrészt az ő jellemének egyes aspektusai is rejtve maradnak. Ott van a két szerelmi szál, Haydée és Mercedes, egyikük karakterét gyakorlatilag minden adaptáció beáldozza, valamelyikük biztosan antipatikussá válik (illetve Haydée sokszor meg sem jelenik). Értelemszerűen a musical is belefut ezen hibák némelyikébe. Egyértelműen Edmond fókuszú, de legalább Albert kap egy kis teret, így a fiatal generáció szerepe nem szűnik meg teljesen. Haydée karakterét beáldozza – itt sokkal negatívabb, sokkal inkább egy csábító szereplő, nincs meg az a gyógyító vonulat, ami a regényben, vagy a Gankutsuou-ban. De ezekkel együtt is merem etalonnak mondani az adaptációk között.
Egyrészt, mert Szomor György Edmond Dantés. Mintha ráöntötték volna a szerepet, felmegy a színpadra, és megfagy a levegő, tökéletesen uralja minden jelenetét, maximálisan átadja a hideg intelligenciát, és a teljes elmebajt. Egyszerre kötődik a néző a karakterhez, szimpatizál vele, és kívánja a pokolba néha. Richard Chamberlain alakítását is nagyon szeretem, Jim Caviezel se volt rossz, de valahogy egyik se illeszkedett ennyire pontosan ahhoz, ahogy a regény olvasása közben láttam ezt a karaktert. Persze a többi színész is odateszi magát, az egész cast tehetséges.
Másrészt a Monte Cristo grófja tipikusan azon történetek közé tartozik, amikből nagyon hálás feladat musicalt írni. Erős érzelmek vannak benne, és ha az embert el tudják sodorni a dalok, akkor igazából a darabnak nyert ügye van – itt is ezt történt. Éveken át a Még egy perc volt az, amit mindig kiemeltem, de újabban már sokkal nagyobb hatással van rám a Bosszúkeringő… három percben megragadja, és közvetíti a mély, mérgező gyűlöletet, egyszerre váltva ki egy zsigeri ellenérzést a nézőből, és mégis megtartva a figyelmét. Szomor hangilag is viszi a darabot, de Gubik Petra is gyönyörűen énekel, a karakterek között van kémia a színen, és Gulyás Attila előtt is le a kalappal, az ő szólói is ütősek.
A színpadkép igényes, a jelmezek pont annyira giccsesek, amennyire a témához annak kell lenniük, tökéletesen közvetítik a nemesi környezet hamis csillogását. A humor minimális, de ahol van, működik, a kalózokon mindig jókat lehet derülni. A történetbeli változtatások néhol elég nagyok, spoiler de nem tiszteletlenek, szépen belesimulnak az üzenetbe és spoiler
Én mindenképp ajánlom, bárkinek, aki szereti az eredetit.
Előkerült az „Egy karakter ezer arca” bejegyzésemben: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/07/egy-karakter-e…
Nikolett_Varga
Majdnem három teljes szereposztásban is láthattam Május és június folyamán az operettszínházban és ami kezdetben taszított, az mostanra úgy bevonzott mint a fene. A legjobb Dantes? Hát énekben Szomor György, játékban viszont Homonnay Zsolt úgy megríkatott hogy az nem igaz. Mercedes szerepében csak Füredi Nikit tudom ezentúl eképzelni, Gubik Petra számomra túl szenvedélyesen játszotta a karaktert, Niki viszont finoman és érzékenyen nyúlt hozzá. Az ifjabb Dantesek közül kiemelkedik Sándor Péter azzal a fantasztikus hangjával, az egész színházat betölti, hasonlóan Cseh Dávid is mint Dumas, azzal a gyönyörű jelmezzel amit ráadtak, abszolút hiteles volt.
Kedvenceim egyértelműen a Peller Anna-Langer Soma- Alstach Gergely trió vagyis a kalózbanda. Viccesek voltak, jókat lehetett derülni rajtuk és Pacalionak még külön nagy szerepe is volt a végét tekintve.
Azért hogy egy negatívumot is megejtsek, számomra kicsit gyorsan haladtak az események, de egye fene ennyi belefér.
Kedvenc dal?: Nem tudok dönteni a Fordult a Kocka és a Bosszúkeringő között, mindkettő zseniális.
Októbernben folytatódik a Bosszúkeringő az első szereposztással, vagyis újra láthatom Füredi Nikit, Szomor Györgyöt és persze a kedvenc kalóz triómat is :)
Népszerű idézetek
Valentine_Wiggin
Villefort:
Ó, jó atyám… mit tettél, mond?
Teázni hívtad a száműzött Napóleont!
Jó fiad voltam, de azt mondom, most már elég!
Nem mentem tovább a bőröd, állj a törvény elé!
De mi lesz, ha árnyékod engem is agyonnyom?
Ó, jó ég?
Mi jön még?
Hasznomra válhat, mit megtudtam most…
Az udvarnál jó drágán mérik az efféle információt.
Egy tucatnyi név… helyszínek ez épp elég!
Hamvába hull majd a titokban, csellel szőtt összeesküvés…
Jó munkámnak méltón majd jutalma lesz…
Ó, jó ég!
Ilyen szerencsét!
Az igazság úgyis halott,
De mit számít mindez? Hisz nálam a jog!
Jó cirkuszhoz kell egy kis vér,
Anélkül mit sem ér!
Az igazság már meghalt rég,
Jobb fegyver a jog, élesebb kés.
És munkámért meglesz a bér,
Kiderül, mennyit is ér a sok kiontott vér.
Mit ér…
Fiatal Edmond:
Ez nem lehet más… csupán tévedés.
Lehet, hogy mindezt csak álmodom, jöjjön az ébredés!
Ártatlan vagyok!
Ártatlan, ki hallja, hé!
Ki a tengerhez szokott, nem bírja falak börtönét!
Csak nyugalom, Villefort úr tisztáz, és szabad leszek.
Az igazság miért késik, miért?
Ártatlan vagyok, mit vétettem én?
A bűnöm a hűségem volt…
Hűségem ide sodort!
Az igazság hol késik már?
E vastag falak közt tán rám sem talál…
Isten segít, mindent lát!
Ő meglát a magasló falakon át!
Villefort és kórus:
Az igazság régen halott…
Fiatal Edmond:
Hol késik már?
Villefort és kórus:
Nincs szükségünk rá, ha nálunk a jog!
Jó cirkuszhoz kell egy kis vér…
Fiatal Edmond:
Rám sem talál…
Villefort és kórus:
Anélkül mit sem ér!
Az igazság meghalt rég…
Fiatal Edmond:
Átkom utolér!
Villefort és kórus:
Jobb fegyver a jog, élesebb kés!
Isten itt nem talál rád!
Fiatal Edmond:
Miért nem talál?
Villefort és kórus:
Nincs remény, nincs kegyelem,
Csak ha a halál megvált…
Megvált…
Fiatal Edmond:
Miért nem talál?
Villefort és kórus:
Ne várd!
Fiatal Edmond:
Hol késik már?
Valentine_Wiggin
Mercedes: Járt már a nagy párizsi piacon? Párizs gyomra, azt mondják. Én gyakran járok oda… nem való a magamfajta úrihölgynek, sokak szerint, de én kijárok. Ott láttam énekelni és táncolni azt a lányt! [Haydée-t]
Edmond: Megtetszett, és megvettem.
Mercedes: Megvette… És használja…
Edmond: Ez a legtisztább kapcsolat, asszonyom, mert a pénzen alapul. Semmi szerelem. Semmi csalódás.
Valentine_Wiggin
Jacopo: Miért nem esznek kézzel, mint a normális emberek?
Bonifacio: Mert kézzel nem tudod megszúrni a szádat! Ezek urak! Élvezik, ha szúrkodhatják magukat!
Valentine_Wiggin
Edmond:
Életben vagyok
Vagy csak szellem,csak halott?
A testem még mozog…
A szívem miért dobog?
Egy átkozott ember,
Ki a halálnak sem kell.
Hívom őt,
De nem jön el.
Még mindig itt vagyok,
Hol az élet meghagyott.
Kit a sorsa így elejt,
Isten is elfelejt.
Itt az idő lassan jár,
Olyan lassan hogy már fáj.
Miért nem enged el?
jó lenne múlni már.
Egy árny,
Egy árny vagyok csupán
E lét falán,
Nem hullik fény se rám.
Egy árny,
A végtelen sötétség szülte árny,
Árnyék csupán.
Tíz év hullt le reám
Százszor ezer év magány
Az idő mélyen szánt
Bőrbe,húsba,szívbe rág
És nem vár senki már,
Senki nem emlékszik rám.
Már nem is élek én
És sosem voltam tán.
Egy árny,
Egy árny vagyok csupán
E lét falán,
Nem hullik fény se rám.
Egy árny,
A végtelen sötétség szülte árny,
Árnyék csupán.
Egy árny,
Kit száműzött az ég,s a fény világ
Lidércként élni fáj
Egy árny,
A végtelen sötétség szülte árny,
árnyék csupán,csak egy árny.
Valentine_Wiggin
Mercedes:
Kihűlt minden.
A Halál eljött, s itt hagyott, nem vitt el innen.
Létem sír lett.
Alvadt véremet űzte szívem, meg nem állt.
Csak vert tovább.
Az éjnek vásznán
csillagokból rajzolt arcod néztem árván.
Vártam, hogy az ég elküldjön hozzám,
s rám találj,
valóra válj.
Az álom elhozott hozzám, s itt hagy talán.
S ha csak álom,
fel ne ébressz, álmodjunk tovább!
Hány el nem csókolt csók, mit őriz még a szánk…
Hány kimondatlan szó… miért nem mondjuk ki hát?
Hány meg nem írt levél… és mennyi legyen még?
Minden szó úgy fáj, itt bennem ég.
Hány el nem ölelt őrült ölelés…
Mennyi el nem dobbant szívverés…
A tél még erre jár,
s a tavasz késik bár,
de lesz még nyár.
Nézz rám kérlek!
Láss meg engem, itt vagyok! Nézd, újra élek!
Ne ölj meg, kérlek!
Ne ölj meg újra minket, élnünk kell, támadjunk fel!
Mennyi édes csók, mit őriz még a szánk…
Sok ki nem mondott szó… miért nem mondjuk ki hát?
Hány meg nem írt levél… és mennyi legyen még?
Minden szó úgy fáj, itt bennem ég.
Hány el nem ölelt őrült ölelés…
Mennyi el nem dobbant szívverés…
A tél még erre jár,
s a tavasz késik bár,
de lesz még nyár.
…mennyi el nem dobbant szívverés…
Vagy tiltakozni kár, hisz nekünk ennyi jár…
…Egy élet, több halál…
Valentine_Wiggin
Fiatal Edmond:
Miért gyötör egy arc a múltból?
Miért gyötör egy láz, ha holt?
Miért támad a vágy fel újból?
Tán meg sem halt még?
Hisz itt bennem ég.
Miért ég el a bűn szemétől?
Miért lobban a szűnt parázs?
Miért csordul a szív reménytől?
E kínzó varázs, csak olcsó csalás!
Miért fáj, miért?
Egy érzés, ami elmúlt rég.
A szívemet miért tépi szét
A bennem dúló száz emlék?
Ha hullt avart repít a szél,
Attól még az holt levél…
Fiatal és idősebb Edmond együtt:
Miért fáj, miért?
Egy érzés, ami elmúlt rég.
A szívemet miért tépi szét
A bennem dúló száz emlék?
Ha hullt avart repít a szél,
Attól még az holt levél…
Zakuro
Edmond:
Tán nem látsz jól?
Néhány centit tévedtél.
Miért nem csapsz le rám, miért ő?
Miért nem én?
Tán vak vagy, jó Halál?
Miért mellém csap a villám, miért nem pont belém?
Átok ez az óra, vagy épp a szerencsém.
Csak ennyi lennék én, ki más halálán él.
Ez a végzetem, hogy élnem kell.
Elhagytál barátom, úgy félek egyedül.
Itt hagytál a sárban,
míg lelked fent repül.
De nézd, követlek én, a szabadság felé.
Űz a végzetem, még élnem kell.
Még egy perc,
s elmúlt előző életem, letelt.
A sors kirótta büntetés lejárt,
mint elejtett kő,
zuhansz, és ki tudja ott lent mi vár.
Eljött hát az óra, mit régen várok már.
Hol eltemettek élve, szerencsém rám talált.
Süket lett a szív, egy hang most mégis hív.
Tán egy égi jel, hogy élni kell.
Túléltem a poklot, a bosszú éltetett.
Lelkem régen meghalt, vagy szörnyeteggé lett.
Ha Isten mégis él, most jól teszi, ha fél.
Köt a végzetem, még élnem kell.
Még egy perc,
s elmúlt előző életem letelt,
a sors kirótta büntetés lejárt,
mint elejtett kő
zuhansz és ki tudja ott lent mi vár.
Még egy perc
egy új esély, egy másik lét talán,
és nem tudod, hogy élet vagy halál.
Csak egyetlen perc, egy ugrás
és eldől, hogy zuhansz vagy szállsz.
Számoltam az éveket, mit elloptak, mi elveszett.
Most visszakérem életem, s ha nem adják, hát elveszem.
A világ vár, a Föld forog, csak még egy perc és ott vagyok.
Még egy perc, egyetlen perc.
S elmúlt előző életem letelt,
a sors kirótta büntetés lejárt,
mint elejtett kő
zuhansz, és ki tudja ott lent mi vár.
Még egy perc,
egy új esély, egy másik lét talán,
és nem tudod, hogy élet vagy halál.
Csak egyetlen perc, egy ugrás,
és eldől, hogy zuhansz vagy szállsz.
Edmond Dantès, hát szállj!
Valentine_Wiggin
Edmond:
Az idő most áll, nem mozdul, a pillanat vár
Elszunnyadt, elpihent, jó adós így fizet
Sok hosszú év, mit adtam e pillanatért
Ennyi most jár nekem, tovább nem engedem
A függöny felment, a nézőtér néma, csend lett
Ez most egy új darab, a régi ma elmaradt
Kellett egy főszereplő, új diszlet, egy új rendező
Bár nem túl vidám darab, szem szárazon nem marard
Mert indul a játék, mondd miért is várnék
Csak intek és indul a tánc
Áll már a díszlet, felkenték a sminket
Kell egy utolsó nagy felvonás
A társulat nem változott, karakterük mit sem kopott
Túl sok itt a jó szerep, mától csak egy lehet
Túl unalmas első lapok, nincs konfliktus, nincsen halott
Kevés a könny, a vér, lesz bőven ha véget ér!
Mert indul a játék, mondd miért is várnék
Csak intek és indul a tánc
Áll már a díszlet, felkenték a sminket
Kell egy utolsó nagy felvonás
Itt éles a töltény és éles a kard és édes a bosszú mi vár
Nem színlelt a pofon mi arcodba mar
És nem kell, hogy eljátszd, hogy fáj
S a penge ha szívedig ér, az nem festék, az igazi vér!
Most indul a játék, mondd miért is várnék
Csak intek és indul a tánc
Áll már a díszlet, felkenték a sminket
Kell egy utolsó nagy felvonás
Most indul a játék, s én intek, miért várnék?
Bár élsz még de időd lejárt
Vár rád a sírod, hát táncolj míg bírod
Vár az utolsó nagy felvonás
Valentine_Wiggin
Danglars: Kifosztott engem, uram!
Edmond: Kellemetlen.
Danglars: A pénzemet akarom vissza. Haladéktalanul igazolja svájci bankházát, különben kénytelen leszek kimondani… az ön váltója… az ön váltója…
Edmond (még mindig teljesen nyugodtan): Uram, kezdem elveszíteni a türelmemet.
Valentine_Wiggin
Albert: Hogy nézzek én most az emberek szemébe, apám? […] Megvetem önt, uram. Megvetem önt, az apámat. Becsapott engem is, és mindenkit itt Párizsban. De nekem fiúi kötelességem az apám becsületét megvédeni, még akkor is, ha tudom, hogy nincs neki olyan.
