Idézetek 15

Edmond:

Tán nem látsz jól?
Néhány centit tévedtél.
Miért nem csapsz le rám, miért ő?
Miért nem én?
Tán vak vagy, jó Halál?

Miért mellém csap a villám, miért nem pont belém?
Átok ez az óra, vagy épp a szerencsém.
Csak ennyi lennék én, ki más halálán él.
Ez a végzetem, hogy élnem kell.

Elhagytál barátom, úgy félek egyedül.
Itt hagytál a sárban,
míg lelked fent repül.
De nézd, követlek én, a szabadság felé.
Űz a végzetem, még élnem kell.

Még egy perc,
s elmúlt előző életem, letelt.
A sors kirótta büntetés lejárt,
mint elejtett kő,
zuhansz, és ki tudja ott lent mi vár.

Eljött hát az óra, mit régen várok már.
Hol eltemettek élve, szerencsém rám talált.
Süket lett a szív, egy hang most mégis hív.
Tán egy égi jel, hogy élni kell.

Túléltem a poklot, a bosszú éltetett.
Lelkem régen meghalt, vagy szörnyeteggé lett.
Ha Isten mégis él, most jól teszi, ha fél.
Köt a végzetem, még élnem kell.

Még egy perc,
s elmúlt előző életem letelt,
a sors kirótta büntetés lejárt,
mint elejtett kő
zuhansz és ki tudja ott lent mi vár.
Még egy perc
egy új esély, egy másik lét talán,
és nem tudod, hogy élet vagy halál.
Csak egyetlen perc, egy ugrás
és eldől, hogy zuhansz vagy szállsz.

Számoltam az éveket, mit elloptak, mi elveszett.
Most visszakérem életem, s ha nem adják, hát elveszem.
A világ vár, a Föld forog, csak még egy perc és ott vagyok.
Még egy perc, egyetlen perc.

S elmúlt előző életem letelt,
a sors kirótta büntetés lejárt,
mint elejtett kő
zuhansz, és ki tudja ott lent mi vár.
Még egy perc,
egy új esély, egy másik lét talán,
és nem tudod, hogy élet vagy halál.
Csak egyetlen perc, egy ugrás,
és eldől, hogy zuhansz vagy szállsz.
Edmond Dantès, hát szállj!

Villefort:
Ó, jó atyám… mit tettél, mond?
Teázni hívtad a száműzött Napóleont!
Jó fiad voltam, de azt mondom, most már elég!
Nem mentem tovább a bőröd, állj a törvény elé!
De mi lesz, ha árnyékod engem is agyonnyom?
Ó, jó ég?
Mi jön még?

Hasznomra válhat, mit megtudtam most…
Az udvarnál jó drágán mérik az efféle információt.
Egy tucatnyi név… helyszínek ez épp elég!
Hamvába hull majd a titokban, csellel szőtt összeesküvés…
Jó munkámnak méltón majd jutalma lesz…
Ó, jó ég!
Ilyen szerencsét!

Az igazság úgyis halott,
De mit számít mindez? Hisz nálam a jog!
Jó cirkuszhoz kell egy kis vér,
Anélkül mit sem ér!
Az igazság már meghalt rég,
Jobb fegyver a jog, élesebb kés.
És munkámért meglesz a bér,
Kiderül, mennyit is ér a sok kiontott vér.
Mit ér…

Fiatal Edmond:
Ez nem lehet más… csupán tévedés.
Lehet, hogy mindezt csak álmodom, jöjjön az ébredés!
Ártatlan vagyok!
Ártatlan, ki hallja, hé!
Ki a tengerhez szokott, nem bírja falak börtönét!
Csak nyugalom, Villefort úr tisztáz, és szabad leszek.

Az igazság miért késik, miért?
Ártatlan vagyok, mit vétettem én?
A bűnöm a hűségem volt…
Hűségem ide sodort!
Az igazság hol késik már?
E vastag falak közt tán rám sem talál…
Isten segít, mindent lát!
Ő meglát a magasló falakon át!

Villefort és kórus:
Az igazság régen halott…

Fiatal Edmond:
Hol késik már?

Villefort és kórus:
Nincs szükségünk rá, ha nálunk a jog!
Jó cirkuszhoz kell egy kis vér…

Fiatal Edmond:
Rám sem talál…

Villefort és kórus:
Anélkül mit sem ér!
Az igazság meghalt rég…

Fiatal Edmond:
Átkom utolér!

Villefort és kórus:
Jobb fegyver a jog, élesebb kés!
Isten itt nem talál rád!

Fiatal Edmond:
Miért nem talál?

Villefort és kórus:
Nincs remény, nincs kegyelem,
Csak ha a halál megvált…
Megvált…

Fiatal Edmond:
Miért nem talál?

Villefort és kórus:
Ne várd!

Fiatal Edmond:
Hol késik már?

Fiatal Edmond:
Miért gyötör egy arc a múltból?
Miért gyötör egy láz, ha holt?
Miért támad a vágy fel újból?
Tán meg sem halt még?
Hisz itt bennem ég.

Miért ég el a bűn szemétől?
Miért lobban a szűnt parázs?
Miért csordul a szív reménytől?
E kínzó varázs, csak olcsó csalás!

Miért fáj, miért?
Egy érzés, ami elmúlt rég.
A szívemet miért tépi szét
A bennem dúló száz emlék?
Ha hullt avart repít a szél,
Attól még az holt levél…

Fiatal és idősebb Edmond együtt:
Miért fáj, miért?
Egy érzés, ami elmúlt rég.
A szívemet miért tépi szét
A bennem dúló száz emlék?
Ha hullt avart repít a szél,
Attól még az holt levél…

Mercedes: Most nem az özvegy Morcerf grófné jött el hozzád, hanem Mercedes!
Edmond (kiabál): Mercedes meghalt! *lecsendesedik, nyugalmat erőltet magára* És nem ismerek senki mást ezen a néven, asszonyom.

Mercedes:
Kihűlt minden.
A Halál eljött, s itt hagyott, nem vitt el innen.
Létem sír lett.
Alvadt véremet űzte szívem, meg nem állt.
Csak vert tovább.

Az éjnek vásznán
csillagokból rajzolt arcod néztem árván.
Vártam, hogy az ég elküldjön hozzám,
s rám találj,
valóra válj.
Az álom elhozott hozzám, s itt hagy talán.
S ha csak álom,
fel ne ébressz, álmodjunk tovább!

Hány el nem csókolt csók, mit őriz még a szánk…
Hány kimondatlan szó… miért nem mondjuk ki hát?
Hány meg nem írt levél… és mennyi legyen még?
Minden szó úgy fáj, itt bennem ég.
Hány el nem ölelt őrült ölelés…
Mennyi el nem dobbant szívverés…
A tél még erre jár,
s a tavasz késik bár,
de lesz még nyár.

Nézz rám kérlek!
Láss meg engem, itt vagyok! Nézd, újra élek!
Ne ölj meg, kérlek!
Ne ölj meg újra minket, élnünk kell, támadjunk fel!

Mennyi édes csók, mit őriz még a szánk…
Sok ki nem mondott szó… miért nem mondjuk ki hát?
Hány meg nem írt levél… és mennyi legyen még?
Minden szó úgy fáj, itt bennem ég.
Hány el nem ölelt őrült ölelés…
Mennyi el nem dobbant szívverés…
A tél még erre jár,
s a tavasz késik bár,
de lesz még nyár.

…mennyi el nem dobbant szívverés…
Vagy tiltakozni kár, hisz nekünk ennyi jár…

…Egy élet, több halál…

Edmond:
Életben vagyok
Vagy csak szellem,csak halott?
A testem még mozog…
A szívem miért dobog?

Egy átkozott ember,
Ki a halálnak sem kell.
Hívom őt,
De nem jön el.

Még mindig itt vagyok,
Hol az élet meghagyott.
Kit a sorsa így elejt,
Isten is elfelejt.
Itt az idő lassan jár,
Olyan lassan hogy már fáj.
Miért nem enged el?
jó lenne múlni már.

Egy árny,
Egy árny vagyok csupán
E lét falán,
Nem hullik fény se rám.
Egy árny,
A végtelen sötétség szülte árny,
Árnyék csupán.

Tíz év hullt le reám
Százszor ezer év magány
Az idő mélyen szánt
Bőrbe,húsba,szívbe rág
És nem vár senki már,
Senki nem emlékszik rám.
Már nem is élek én
És sosem voltam tán.

Egy árny,
Egy árny vagyok csupán
E lét falán,
Nem hullik fény se rám.
Egy árny,
A végtelen sötétség szülte árny,
Árnyék csupán.

Egy árny,
Kit száműzött az ég,s a fény világ
Lidércként élni fáj
Egy árny,
A végtelen sötétség szülte árny,
árnyék csupán,csak egy árny.

Jacopo: Miért nem esznek kézzel, mint a normális emberek?
Bonifacio: Mert kézzel nem tudod megszúrni a szádat! Ezek urak! Élvezik, ha szúrkodhatják magukat!

Mercedes: Járt már a nagy párizsi piacon? Párizs gyomra, azt mondják. Én gyakran járok oda… nem való a magamfajta úrihölgynek, sokak szerint, de én kijárok. Ott láttam énekelni és táncolni azt a lányt! [Haydée-t]
Edmond: Megtetszett, és megvettem.
Mercedes: Megvette… És használja…
Edmond: Ez a legtisztább kapcsolat, asszonyom, mert a pénzen alapul. Semmi szerelem. Semmi csalódás.

Albert: Hogy nézzek én most az emberek szemébe, apám? […] Megvetem önt, uram. Megvetem önt, az apámat. Becsapott engem is, és mindenkit itt Párizsban. De nekem fiúi kötelességem az apám becsületét megvédeni, még akkor is, ha tudom, hogy nincs neki olyan.

Danglars: Kifosztott engem, uram!
Edmond: Kellemetlen.
Danglars: A pénzemet akarom vissza. Haladéktalanul igazolja svájci bankházát, különben kénytelen leszek kimondani… az ön váltója… az ön váltója…
Edmond (még mindig teljesen nyugodtan): Uram, kezdem elveszíteni a türelmemet.