Rómeó és Júlia (2005) 92% 154★

Kezdjük azzal, amivel szinte minden Rómeó és Júlia értékelésemet kezdem: én alapvetően nem szeretem ezt a történetet. A közös halál, a nem tudunk élni egymás nélkül téma nekem nem romantikus. Amit szeretek benne, az továbbra is az, hogy lehet a cselekményre úgy tekinteni, mint egy gonosz Deus Ex Machinára – egy bűnös város erkölcsileg lezuhant tagjainak büntetésére, akik csak úgy tudták felismerni, mennyire messzire mentek, ha két alapvetően ártatlan, általuk is nagyon szeretett fiatal hal bele vetélkedésükbe.
De… akármi a véleményem az eredeti történetről, a musical maga nagyon jó, mind a magyar, mind a francia változat. A dalok szépek, a szövegek igényesek, az érzelmek, akármi a vélemény az alapvető gondolatvilágról, átjönnek, legyen szó akár magáról a szerelemről, akár a barátságról Benvolio esetén, akár mondjuk az anyai jellegű szeretetről a dajkánál, vagy a gyűlöletről a családok között. Dolhai és Szinetár kiválóan működnek együtt, a színpadkép abszurditásai, hogy meghatározhatatlan, mikor, milyen környezetben játszódik a darab, hiába emlegetik Veronát, nagyon szépen rámutat arra, hogy az üzenet maga időtlen. Szerencsére egyszer megtekinthettem színházban is, ezzel a szereposztással – a mai napig hatalmas színházi élményemnek tartom.

Annyira szép és időtálló ez a musical, ráadásul ez a szereposztás hihetetlenül jó. Dolhai Attila és Szinetár Dóra között nagyszerű a dinamika, de egyébként is parádésan nagy nevek és kitűnő musical színészek szerepelnek a darabban. A dalokat remekük átültették az eredetiből, a kosztümök és a díszletek szerintem még jobbak is, mint a franciában. Teljesen mindegy, hányszor látom, mindig ugyanúgy elvarázsol, mint először. Anno, kamaszként volt szerencsém ebben a felállásban látni a színházban, abszolút meghatározó, mai napig emlékezetes élmény volt.

Mind a francia mind a magyar nagy kedvencem. Annyira szép és érzelmes darab. Már kétszer láttam, sajnos egyszer sem élőben. De még így is hogy felvételről néztem meg átjárt az egész hangulata a műnek.
A szereplők is tökéletes, remek színészi játék, gyönyörű hangjuk van mindegyiküknek. Kedvencem Benvolio, meg Mercutio volt. Nagy arcok. :D
Én nagyon szeretem. ^-^ spoiler.
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

Az volt a cél, hogy leülök ide a gép elé, és egy teljesen közömbös, elfogulatlan, minden rajongástól mentes értékelést írok. Most nevessünk együtt
Na szóval. Számtalanszor láttam már, és ha egy szóval kéne leírnom… imádom. 15 éve. Bizony. És a kedvenc szereplőm, nem fogjátok elhinni, (bár, aki egy kicsit is képben van az ízlésemmel, az szerintem már sejti :D) naná, hogy Tybalt :D de a szereplőkre még kitérek.
Nagyon látványos. A táncok, a ruhák, a frizurák, minden. Látszik, hogy a háttérben dolgozók is nagyok kitettek magukért. Hatalmas taps jár nekik is. Az a tűz-zsonglőrös látványbomba… azt a mindenit. Leesett állal néztem, amikor először láttam, erre biztosan emlékszem.
A szereplőkről kicsit…
Van ugyebár három „díszpintyünk” : Rómeó, Benvolio és Mercutio. Remekül hozzák a humorforrást is spoiler de a komoly részeket is. Szerintem jobb színészeket ezekre a szerepekre nem is találhattak volna. Benvolio szerepében MÁZS valami hihetetlenül jól játszik. Mercutio és Tybalt közös dalát már akkor rongyosra hallgattam, amikor még csak a cd volt meg, és arcokat nem is tudtam társítani a hangokhoz. Bereczki Zoltán Mercutioja sokkal közelebb áll az általam elképzelt Mercutiohoz, mint Philippe d'Avilla. Bereczki laza, vagány, poénkodik…
Imádat, komolyan mondom.
A dadus Náray Erika úristen, de szeretem mind a hangját (a hangját mindenben is, egyik kedvenc szinkronszínésznőm), mind pedig azt, amit képvisel… Ő és Lőrinc barát… Csupán ők ketten állnak végig a fiatalok mellett. És ami nagyon fura volt nekem Lőrinc baráttal kapcsolatban, hogy majdnem pont így képzeltem el a hangja alapján, mint Földes Tamást.
Capuletné és Montaguené: valami hihetetlen, amit Janza Kata és Csengeri Ottilia előadnak a két anyuka szerepében. A francia verzió „anyukái” elbújhatnak. Bőven leiskolázzák őket.
Csuha Lajos Capulete is százszor élettel telibb, mint a francia verzióban.
Paris: Homonnay Zsolti nagyon nagy kedvenc, minden szerepében imádom. Amikor Paris megjelent a falat kapartam, szóval nagyon jól játszotta az önelégült nemesifjút… Van egy mém, amikor a szőke rajzfilm csávó fekete napszemcsiben azt mondja a csajnak: „Helló bébi, mondták már neked, hogy milyen szép a szemem?” na nekem Paris bemutatkozásakor mindig ez jut eszembe… utólag rájöttem miért… Azt énekli Capuletnek: „Stramm vagyok, ifjú és… széép.” Ahogy Zsolt ezt előadja… Az egoizmus magasfoka :D kihaltam rajta XD
Verona hercege: Németh Attila nagyon jó Verona hercegeként, nekem itt is jobban tetszett a magyar előadásmód, mint az eredeti. És brutáljó hangja van.
Szinetár Dóra és Dolhai Attila remekül játsszák a szerelmespárt. Dóra ebben is és Bellként a Szépség és a szörnyetegben is nagy kedvenc. Dolhai Attila pedig… ajj… Ő lenne a kedvenc, ha nem volna Tybalt. De így csak ezüstérmes. Bocsánat… :D
Végére hagytam a személyes kedvencemet: Szabó P. Szilveszter mint Tybalt. Annyira jól játszik, és bár remekül előadta az idegbeteg állat Tybaltot, nekem mégis abszolút szerethetővé tette a karaktert. Rongyosra hallgattam Tybalt dalait, sőt azt kell, hogy mondjam a 15 év alatt volt pár telefoncserém, de az Ez a kéz utolér és a Belém égett a mai napig a lejátszási listámon van. Azóta mellé került még a Rebecca-ból a Jöjj, szörnyű az éj és a Jégmosoly is.
Egyetlen dolog volt, ami nagyon meglepett, ez pedig a vége. Ez a végkifejlet nekem kicsit ütős volt elsőre, de már annyiszor láttam, hogy megszoktam.

Hatalmas szívfájdalmam, hogy ezt így, egy az egyben, ezzel a csodálatos szereplőgárdával, élőben én nem láthattam. Nálam százszorosan lekörözte a francia eredetit, pedig azt is szeretem ám.
Sokszor nézős, minden dalt kívülről tudós és a szereplőkkel együtténeklős. <3

Még ennyi év után is kedvenc. Nagyon sok emlék fűződik hozzá, sok minden kezdődött az életemben ezzel a darabbal. Például a Dolhai szeretetem. :)

Minden ami Rómeó és Júlia jöhet! Jó csak majdnem! A zenéjét rongyosra hallgattam annak idején, akkor lettem MÁZS fan asszem. :D Nagyon szeretem ezt a csapatot, más színészekkel láttam színházban, hát az nem volt ennyire ütős, vagyis más volt. Nagyon bírom a dalokat. Valahogy a francia verziója nem jött be, pedig azt hiszem tőlük jött át.

Ezt a verziót is imádom, jól sikerültek a dalfordítások, a színészek is jók, egyedül a végével nem vagyok kibékülve. Azt sosem értettem, miért kellett így megváltoztatni. De ettől függetlenül rengetegszer láttam, és biztos sokszor előkerül még. :)

Maga a musical tetszik, de Szinetár Dóra ritka kiállhatatlan egy nő.

A színészi játék profi, nekem nagyon tetszett. Inkább a rendezéssel van a bajom.
A végén a spoiler És az spoiler Naggyon rossz húzás volt.
Vannak benne nagyon szívhezszóló dalok, de ezek csak elvétve, egyébként több benne a felejthető és ugyan olyan dal. Mintha a 2. felvonásra elfogyott volna a zeneszerzői ichlet.

A Rómeó és Júlia nem a kedvenc művem Shakespeare-től. Igazság szerint az a helyzet vele, hogy maga a sztori zseniális, csak a főtörténetszálnál ássa el magát a cselekmény. Mert Shakespeare nem ért a romantikához. Amúgy ez betudható a kornak is, amikor készült. Merőben más szokások voltak, női-férfi egyenjogúságról még hallani sem lehetett, és kvázi az egyik első romantikus mű volt a R&J. De ettől függetlenül ezt a szegmenst nem tudom komolyan venni. Akárhogy is nézzük, ez (számomra!) nem romantikus. A szerelmi bánatban lévő fiú meglátja a csajt a bálon, első látásra beleszeret, majd lesmárolja. Másnap esküvő, öt nap múlva meg már együtt halnak. (Spoiler alert?)
Ettől függetlenül a sztori maga zseniális.
Itt sem bővítették ki ezt a szálat, Júlia igazság szerint igencsak hátra van szorítva a színdarab alatt. Szóval nézés közben teljes erőből hátraszorítottam az amiatti ellenszenvemet, hogy a romantikus része továbbra sem túlságosan jó része. És ha így nézzük, ez a színdarab zseniális.
A 2001-es (a Snitt 2002-t jelöl neki. Még nem jöttem rá az okára.) francia színdarab feldolgozása ez. Belenéztem a franciába, és számomra kicsit sem jött át az a mű. Lehet, hogy az is benne van, hogy mind a francia nyelv, mind a francia világ borzasztóan távol áll tőlem, de nekem a színészek sem jöttek annyira át, és a magyar változat pörgősségéhez viszonyítva kifejezetten álmosító is. De ez csak az én véleményem.
A személyes kedvenc dalom az El Duel, avagy magyarul a Párbaj. Amúgy ez nem véletlen, az eredeti műből is Mercutio halála a kedvenc jelenetem (öhm… spoiler veszély?) Nem azért, mert bármi bajom lenne Mercutioval, sőt, ebben a színdarabban ő lett a kedvenc szereplőm. Bár ez leginkább a színésznek köszönhető. Amikor Bereczki szerepel, uralja a színpadot. Ez különösen igaz az öt dalra (asszem öt), amikben énekel is.
A színészek, ha már itt tartunk. Négyet emelnék ki közülük. Dolhai Attila Rómeója, Mészáros Árpád Zsolt Benvolioja, Szabó P. Szilveszter Tybaltja és persze Bereczki Zoltán Mercutioja brillíroznak a szerepükben. Színész őstehetségek, sajnálom, hogy nem látni őket gyakrabban.
Amúgy Tybaltot külön kiemelném, mert belenéztem jópár külföldi feldolgozásba, és az eredeti francia színdarabba is, és Tybalt színésze sehol sem volt jó. Szabó P. Szilveszter pedig nem csak hozzájuk képest, hanem önmagában is mesterien alakított. Ez szerintem óriási ugrás.
Tovább. A darab másik nagy erőssége, hogy az eredeti musicalből egy rockoperát csinált. A koreográfia is pörög, néhol a háttérzenébe is belenyúltak. A fent említett Párbaj is óriási mértékekkel epicebb az eredeti változatnál. A német verziót még komolyan venni sem tudtam.
A színházművészetet én borzasztó mértékben elismerem. Sokszor jártam színházba, és látom az óriási munkát, ami egy-egy ilyen darab mögött van.
A Rómeó és Júlia pedig emellett egy musical is. Azt már kicsit nehezebben viseltem, hogy ez azt jelenti, hogy csak zenékből áll. A két és fél órás darabból megközelítőleg hét perc van, amikor nem énekelnek, hanem mondjuk párbeszéd van. Akinek van az ilyenre affinitása, annak nyilván ezzel nem volt gondja, de nekem kicsit idegen volt ez a formula. De ezen túllépve szinte mindegyik dal nagyszerű, és remekül összerakott.
Amúgy összességében korrekt adaptáció volt. A szövegekben volt modernizáció, ráaádásul ilyen mennyiségű és ilyen látványos szexuális utalást legutóbb a Deadpoolban láttam, de cselekményileg egész hűen követi végig a könyvet.
A dalok többsége nagyszerű, és ebből is kiemelkedik a Párbaj, a Lehetsz király, a Verona és a Jogod nem volt. De a többi is király.
Hm. Még soha nem írtam színdarabról. Mindenesetre akármennyire is nem rajongok az alapműért, a színdarab megy a Pál utcai fiúk mellé a kedvenc színdarabjaim listájára.