Az Operaház fantomjának ebben a feldolgozásában a fantom nem egy eltorzult egyén, hanem egy mosdatlan árva, akit elveszített az anyja a csatornákban a Párizsi Opera mellett és a patkányok nevelték fel. Párizs, 1877. A patkányok által megmentett, majd felnevelt fantom (Julian Sands) beleszeret a… [tovább]
Várólistára tette 24
Kiemelt értékelések
readingsogood
Csodálatos történet, csodálatos zenei világgal. Nem tagadom, hogy ezt a filmet azért néztem meg rengetegszer, mert számomra eszméletlenül csodás zenei hangzása van. Emiatt igyekszem mindig, amikor megnézem, nem belerondítani és a filmmel dúdolni, vagy énekelni a szöveget, hanem hallgatni az éneket. Persze ez sokszor nem sikerül, de ez legyen a legkisebb baj.
A könyvet olvasva is nagyon tetszett a történet, egyszóval igen, remek történet.
BlackSwan
Nem csoda, hogy a zenéjétől el voltam bűvölve, hiszen nem más, mint Ennio Morricone szerezte. Persze eléggé kiforgatja magát a történetet, jobban fókuszál a horrora, illetve a Fantom és Christine közötti szexuális vonzalomra. Tanára, ugyanakkor a szeretője is…. Nos, eléggé pornográf is a történet, sok meztelenkedést tettek vele…
Ha fegyvert fognának rám, sem választanék a Raoul vagy a Fantom közül!!! Ez utóbbi még maszkot sem hajlandó viselni, mert nem is ronda, csak csimbókokban lóg a haja (hasonlóan alkották meg a színpadi finn fantom verziót) akkor meg miben rejlik az ereje?
Már a színészt, Julian Sands-ot sem találom érdekesnek, vonzónak, mint ahogy a film bemutatja… Habár, ahogy láttam, ha ápolatlan haját levágná, akkor még rá lehetne mondani, hogy csinos az arca, de így…hát…nagyon ízlésficamos a történet…
A rendező lánya, Asia Argento viszont kiváló választás, igazán kellemes látvány a szemnek. Hasonlít Teri Polora… csak ő szőke, míg Asia fekete hajú.
Viszont ez megint egy pozitívum, és a regényhez kötődés: bizonyos jelenetek beemelése (szövegrészlet, szereplők).
