Az operaház fantomja (1990–1990) 83% 43★

A világ egyik legszebb, legromantikusabb filmje!
A véletlen folytán találtam a DVD-ére a boltban. Zenéje, a témája, az egész történet felépítése, lenyűgözött a színészek játéka, főként Charles Dance, hiszen olyan férfit varázsolt elénk, akibe könnyűszerrel minden leány beleszerethetne….
Nagyon sokban eltér a Gaston Leroux könyvtől, de nem is baj talán. Az összes feldolgozás közül ez a legkülönlegesebb, legemberibb. Mit is mondhatnék: Imádom!

Az egyetlen Fantom-feldolgozás, amit eddig láttam, de ez nagyon tetszett. Minden remek benne: a zenék, a színészek, a karakterek…Charles Dance beszédes szemei lenyűgözőek. A befejezés elképesztően gyönyörű és megható spoilerNem tudok többet hozzáfűzni. Ez a film csodaszép.

Szerintem a legjobb filmes fantom feldolgozás :) Bár az eredeti történetet sokban módosították, sőt, alig hagytak meg valamit belőle (inkább Leroux karakterei nyomán készült a film) azt gondolom, hogy kiváló darab :)

Ótejóég, ha egy egészen picivel szentimentálisabb lennék*, végigbőgtem volna a második felét. Na meg persze a végét is, de igazából nem az fogott meg legjobban, hanem az odáig vezető szívszorító jelenetek sorozata. (A vége több szempontból sem tetszett, ebből néhányat biztos a rendező is így tervezett, egy-két kulcsmotívumot viszontvalószínűleg nem.)
És ha belegondolok, hogy az elején abba akartam hagyni… Látszik, hogy a musicalt hallgattam mostanában, ezért az eleje nagyon furcsa volt, nem érdekelt igazán. Aztán jött a Fantom, és először az lepett meg, hogy milyen szellemes. Nem számítottam rá. Aztán persze elindult a történet rendesen, és eszem ágában se lett volna félbehagyni.
A karakterek zseniálisak, főleg a nem szimpatikusak, legszívesebben kitekerném a nyakukat. Ez nem hangzik túl pozitívan, de igazából azt jelenti, hogy nagyszerűen meg vannak írva és el vannak játszva. Kár, hogy a grófocska holtversenyben első helyen áll Carlottával a kinek-tekerjük-ki-a-nyakát-először-versenyben, ekkora egy nyálas, beképzelt ficsúrt még nem láttam. spoiler
A Fantom pedig… Hát hogy lehetne utálni? Több mint 2 órán keresztül vártam, hogy menjen már oda valaki, és ölelje meg szegényt, ha már én nem tudom. Nagyon tetszik ez az intelligens, udvarias, csak annyira őrült, amennyire muszáj változat**. Ja és persze Charles Dance se semmi. Hogy tud ebben a kifejezetten idióta maszkban is ilyen zseniális lenni? spoiler
Rövidebben: gyönyörű film volt, hihetetlen megható. Ne tévesszen meg senkit a nagy szám, közben még mindig igyekszem összeszedni magam.

* Határozottan nem vagyok az. Egy kezemen össze tudom számolni az összes könyvet és filmet, amin ténylegesen elsírtam magam.
** Tekintve, hogy már annyiféle verzió van belőle, nem hiszem, hogy érdemes lenne ennél részletesebben összehasonlítgatni a különböző feldolgozásokat.

Ez egy hardcore Erik. Még a maszkján is maszk van és sárkányos kis ladikkal jár, ének nélkül is csábít.
Viccet félretéve, sok köze nem volt a könyvhöz meg a musicalhez se, csak a szerelmi háromszög meg az opera maradt meg kb, de működött. Én bevettem. Bájos kis feldolgozás.
Sajnálom az egész arcot takaró maszkot. Nem véletlenül cserélték le az újabb feldolgozásokban csak fél arcosra. Megnéztem volna Charles mimikáját. Biztosan jó volt ott mélyen, de így bárkire ráadhatták volna azt a maszkot.
Tetszik, hogy itt szerepel Erik neve. Olyan szép, és illik hozzá. És cuki a kalapja.
Mondjuk az erdő a kitömött „házikedvencekkel” picit morbid.

Mindegy, hogy ezt a filmet, a Madách színház beli előadást, a 2004-es musical filmet, vagy egy a regényen alapuló átiratot spoiler nézünk/olvasunk, de Az operaház fantomjában nem lehet csalódni!