Kedvenc

tartalmak művészek művészértékelések értékelések események filmnézések gyártók hozzászólások idézetek karcok kihívások listák plakátok szavazások triviái

150 éve képezzük a jövő nemzedékét a szabadság nevében
O, mint orbitális. O, mint oltalom. O, mint odaadás.

Egy levelet fogalmaztam meg a film megtekintését követően.

Mélyen tisztelt avítt gondolkodású szülők!
Szeretném tiszteletteljes figyelmükbe ajánlani azt a tényt, hogy nincs, jelenlegi tudományos tényekkel is alátámasztható módon, létezhetetlen az az állapot, amit állandónak hívunk.
Pontosan ezen tény alapján szeretném felhívni a mélyen tisztelt figyelmüket, hogy az Univerzum tágul, a szemlélet változik, a haladás megállíthatatlan, akárcsak a seggük méretének egyenes arányú növekedése is az eltelt évek számával.
Az állandó NEM LÉTEZIK. Tehát, a konzervatív elvek, egykor bizonyára helytálló baromságok már idejétmúltak, lejártak, ahogy előbb fogalmaztam: avíttak, porosak, ósdik, cikik, kényelmetlenek. Immár jó tudomásul venni a mostani rohanó Világban, hogy a fejlődés, az innováció, az egyének individuális kívánalmai és a szabadság utáni feltétlen törekvés csak még elfogadottabb lesz, ahogy a jövő felé haladunk.
Arra kérem a mélyen tisztelt szülőket, hogy amennyiben még nem vállaltak gyereket, de úgy gondolják, hogy valamely avítt, begyöpösödött norma szerint szeretnék gyermekeiket nevelni majdan, gondolják meg a fogamzást, a fogantatást és az utódnemzést. Mindenkinek jót tennének az átgondolt döntéssel. Amennyiben pedig mégis úgy döntenek, az elveik mentén is, hogy gyereket hoznak erre a rohanó, fentebb vázolt állapotú Világra, legyenek vele tisztában, hogy a Világ, és egyben a saját gyerekük se fogja megvárni, míg az Önök IQ-ja felfejlődik arra a szintre, amelyen immár a fenti szabadelvű létezést fel tudják mérni, fogni, ELFOGADNI.
Köszönöm a figyelmet!

Így kell minimális eszközökkel egy nagyon feszült hangulatú, izgalmas filmet csinálni. Bravó!

Ami nagyon tetszett:
– Hogy a divatos helyszínek helyett Bukarestben játszódik a történet.
– Szuper a színészi játék. Maika Monroe-t egyébként is szeretem, de Burn Gorman is kellemes meglepetés volt, a hideg kirázott tőle!
– Logikusan cselekszenek a szereplők.

És amiket megtanulhattunk a filmből:
– Romániában drága lehet a függöny.
– Nem divat becsöngetni egy lakásba, helyette a hatás kedvéért inkább vadállatként kell dörömbölni az ajtón. :D

Nagyon jó volt!

jól eladja a körítés, de elég gyenge lett. konkrétan volt olyan rész, ahol az 50 percnyi történet 2 mondattal leírható. a végére már baromira idegesített a kiscsaj affektálása meg az újságírónő is. viszont egy dokumentumfilmet megnéznék a sztoriról.

Szerintem egy remekül felépített és megírt minisorozat lett Anna sztorija, látszik, hogy nagyon sok részletre odafigyeltek. Annát egyszerre sajnáltam, szántam és vertem volna pofán, annyira irritált. Egy zseni amiért ilyen ügyesen manipulálta és átverte a körülötte lévő embereket, de biztos vagyok benne, hogy nem volt ép mentálisan, mert ő maga is elhitte a saját hazugságait és szentül meg volt győződve, hogy ő nem csaló, hanem ártatlan, és hogy ő egy üzletasszony.
Julia Garner elképesztően jól játszotta Anna szerepét, imádtam az arcmimikáját. Igazából az egész szereplőgárdát nagyon eltalálták, kiemelném Neff-t, Kacy-t és Rachel-t, akik szintén valós személyeken, Anna „barátain” alapulnak.
Ami számomra negatívum, hogy borzasztó hosszúak voltak az epizódok, emiatt néhol vontatottnak, lassúnak és túlnyújtottnak éreztem a sorozatot és feleslegesnek tartottam az újságírónő, Vivian köré épített sztorit is. De tény, hogy mégis beszippantott, végig lekötött és érdekelt mi lesz.

Durva az egész sztori, de az is elszomorító, hogy egyetemistákat el tudott szólítani egy szekta.Az is megdöbbentő, amikor negatív dolgok derülnek ki, akkor is mennyi hisz még mindig benne.

Párom elkapott pár pillanatot, miközben néztem, majd az arcára kiült undorral kérdezte: Ez brit?
Ugyan a Monty Python és a Doctor Who kultúrát, innen a hagymát-hagymával és az ízi rájder öcsém országából nekünk szidni sok jogalapunk nincs, már csak azért is, mert ha meg is marad a fanyar-keserű angol íz, néha félelmetesen beletalálnak az általános nyugati kultúra popularitásába.
Az IT Crowd után itt van az újabb műremek, s ráadásul ez most egy kiváló SF kisfilmgyűjtemény.

S1/E1, The National Anthem: Egy kedvenc, de ritkán taglalt témát boncolgat. Mi van, ha a terrorizmusnak nincs más célja, mint hogy megalázzon valakit, jelen esetben egy politikust. A legnagyobb baja, hogy a témát semmivel sem árnyalja jobban, mint én az előző mondatban. Semmiféle politikai, társadalmi hátteret nem kapunk, csak annyit tudunk, hogy nagyjából napjaink, vagy a közeljövő Angliájában történik, ahol a tömeg örül, ha megalázzák a politikust. Azért ettől egy kicsit több részlet nem ártott volna, de a legnagyobb baj mégis az vele, hogy a végkifejlet elemi szinten irreális. A politikus karrierje mindenképen derékba törik, akkor is, ha enged a követelésnek és nyilvánosan megszégyenül, és akkor is, ha nem enged és emiatt meghal egy prominens túsz. Sokkal intellektuálisabb véget, egy valódi megoldást vártam volna.

S1/E2, Fifteen Million Merits: A sorozat csúcspontja. Annak a Bradbury féle új hullámos disztópiának, amikor az elnyomó hatalom a társadalom maga, egy tökéletes filmes fekete szatírája. Iszonyatosan kifejező, lélegzetelállítóan friss, megdöbbentően pontos. Ez a nyugati civilizáció valósága, ezért vagyunk szarban!

S1/E3, The Entire History of You: Dramaturgiailag talán a legjobban felépített epizód. Egy családi, illetve párkapcsolati dráma a rögzíthető emlékek SF toposzba ágyazva. Itt is erény, mint nagyjából az egész sorozatban (az S1/E2 –t leszámítva) az SF külsőségek kerülése. A technológia, noha erőteljesen jelen van a filmben, a fő téma ez, mégis szépen megbúvik a háttérben, mint díszlet.

S2/E1, Be Right Back: Az emberi személyiség mibenléte és annak pótolhatósága, szimulálhatósága a főszereplő ebben az epizódban. Itt is nagyon pontos a felépítés, nagy súllyal esnek latba a részletek, de sajnos a végkifejlet egészen súlytalan és számomra értelmetlen lett.

S2/E2: Robert Sheckley és Philip K. Dick édes gyermeke a következő történet a szabad embervadászat és a valóságelizonytalanítás toposzok házasításával. A feldolgozás egészen szolgai, sajnos semmi megdöbbentően új nincs benne, persze egy újszülöttnek ez a vicc is új lesz.

S2/E3, The Waldo Moment: Ismét egy szatíra a médiademokráciáról, rendes forgatókönyvvel, rendezéssel és színészi játékokkal. Először kicsit hiányérzetem volt, mintha a mondanivaló elmaradt volna, csak később esett le, hogy pont ez maga a mondanivaló.

A hivatalos leírás szerint ez a sorozat a technológia árnyoldalairól szól, de én azt gondolom, hogy valójában az ember árnyoldalairól. Az technológia ebből a szempontból a pattintott kőbalta óta változatlan. Fel is emelhet és pusztulásba is taszíthat. Ezért nem a balta a felelős, hanem a felhasználó.

Kitty az új Emily – aki nézi mindkét sorozatot, érti miről beszélek. A cserfes, jó humorú Kittyből csináltak egy idegesítő, az idegen kultúra iránt abszolút ignoráns, sz@rkeverő idiótát. Ugyanúgy mint Párizsban majomkodó társa, aki dolgozni ment külföldre és a munka a legkevesebb amit csinál, Kitty is elvileg az anyja örökét megy felkutatni és tanulni Dél-Koreába, de fel van háborodva, ha valaki rászól, hogy tanuljon. A nyelvtanulást különösen kivágja a kukába, mint Emily és utána nyavajog, hogy ja, ő csak két szót épp ha ki tud nyögni az adott idegen nyelven, de hé, ő amerikai, tőle ne várjon senki többet. Lehet, hogy az amerikai Netflix ezt öniróniának szánja az amerikaiak ignoranciájáról, de inkább csak bicskanyitogatóan zavaró.
Szerettem volna szeretni a sorozatot, mert amikor bejelentették, nagyon izgatott voltam, hogy az akkor még legaranyosabb Song-Covey lány (Margot és Lara-Jean is egy idióta) kap egy sorozatot, ami ráadásul Koreában játszódik majd, de nem sikerült, nagyon nem.
A cselekményt nem venném végig, annyi a lényeg, hogy szokásos tinidráma, amiben Kitty a katalizátor. Megspékelve a Netflix kényszeres woke propagandájával, bár ez most még nem is zavart annyira, csak sajnáltam, hogy nem fejtették ki jobban ezt a társadalmi-nem-elfogadás témát, ami Koreában jelen van és megkeseríti az ottani LMBTQ közösség tagjainak életét. Még egy dolog, amit nem gondoltam volna, de nem bántam, hogy spoiler.
spoiler
Gyanítom, hogy lesz második évad, de én arra már nem fizetek be.

Best szakítós film ever <3

Ez egy nagyon erős kezdés volt szerintem. Én nem voltam azok között, akik tűkön ülve várták a filmet, csak megláttam a Netflix-en és mondom hát jó, akkor nézzük meg. A könyveket sem olvastam, annak ellenére, hogy jó értékelésen áll szinte minden rész, úgy éreztem ez nekem már gyerekes… Hát, kár hogy kihagytam a könyveket, egyszer ezek után lehet nekem is olvasnom kell, mert ez nagyon jó film volt.
Gyönyörű látványvilág, ruhák, jó karakterek, izgalmas cselekmény és egyátalán nem éreztem gyerekesnek sem. Szerencsére a végét is nyitva hagyta, szóval ha beüt ez a rész, biztosan lesz folytatás is. Bízom benne, mert tényleg ajánlom nézésre.