Kojot négy lelke (2023) 86% 60★

Csak azért vonok le egyetlen csillagot, mert a modern szálat kicsit kevésnek érzem, és ilyen formában inkább kihagytam volna a történetből. Értem, miért került bele, be akarták kötni a mai világhoz, ahogy kimondják, ahhoz, hogy az emberek még mindig keresik a helyüket az élet körforgásában, de a spoiler egy kicsit túl idealista és szép kép, ami azután, hogy a film mitológiai szála mennyire fáj néhol, nem ütött akkorát.
Maga a film egyfajta alternatív teremtéstörténet, amiben az ember nem, hogy nem a teremtő legfőbb műve, de még csak nem is egészen az övé – az álmában létrejött csínytevő prérifarkas, Kojot az, aki létrehoz egy emberpárt, hogy bebizonyítsa, ő is képes rá. Az embereket ugyan a teremtő is neveli, de újra és újra eltévednek, Kojot lépten nyomon ott van, hogy bajt keverjen, és a tökéletes világból lassan megformálódjon egy tökéletlenül tökéletes – ahol van halál, van születés, de a körforgás valahogy mégis fenntartja az egyensúlyt… persze, amíg a fehér ember meg nem érkezik, és jó szokásához híven fel nem borítja ezt a törékeny rendet.
Noha egyértelműen indián legendákon alapul a történet, és azoknak is több különböző változatát gyúrta össze, azért akadnak benne kifejezetten európai elemek – Kojot például akaratlanul is felidézte bennem Madách Luciferjét újra és újra. Miközben az elején úgy ismerjük meg, mint a gonosz bajkeverőt, aki négy életén át keseríti meg az ember életét és tör borsot a teremtő orra alá, végső soron Kojot inkább főhős, mint antagonista. Kicsit ő jelképezi a reményt, hogy még a legrosszabbaknak is spoiler Kifejezetten tetszett, hogy az öreg teremtő ugyan ott van, mint kvázi istenfigura, de egyben egyértelműen esendő, becsapható, és végig hangsúlyozzák, hogy azért van ami felette és a fizikai világ felett áll – míg ő itt csak az indiánok világának teremtője volt, az álmaiban azért megjelentek a világ más részei, és az onnan érkező sötét jövő is.
A látványvilág egészen szürreális, de sokszor nagyon ötletes (imádtam, hogy a tengeren túli világban egy csomó európai ország ötvöződött), hol naturalista, hol egészen művészi, a zene pedig egyszerűen varázslatos. Az indián motívumoktól a modern számokig, a teljes OST-t brilliánsan válogatták össze, remélem, meg lehet majd találni.
Bátran merem ajánlani – rég láttam ennyire jó magyar filmet.

Valahogy nem azt kaptam, amire számítottam, bennem maradt némi hiányérzet a végén. Talán kevés volt a modern korra vonatkozó rész, pedig azt hiszem abból vártam volna többet, hogy a régi kultúra és hitvilág hogyan tud továbbélni a mai korban, amikor a maradék természeti kincset is ki akarják pusztítani. A teremtés történetet szépen előadja, és érdekes is, ahogy jobban megismerhetjük belőle az őslakosok világképét. De valahogy pont a tanulság, hogy meg kellene védeni a természetet és harmóniában élni vele, az nem akar átjönni belőle. Túl hirtelen zárul, nekem az ott csak úgy lógott a levegőben. De ettől függetlenül dicséretet érdemelnek az alkotók.

Magyar rajzfilm az észak-amerikai indiánok eredetmítoszáról, meg arról, hogy még mindig lenne tán értelme megpróbálni helyreállítani a harmóniát az emberiség és a természet között. Egyedi képvilágú, megindító és erős film, mely nem fél humort is használni.
Bővebben: http://ekultura.hu/2023/03/23/kojot-negy-lelke

A Kojot négy lelke mindent összevetve egy olyan magyar animációs film lett, amelyből bárcsak minden évben jöhetne egy a mozikba. Úgy kulturális tisztelgés történetében és animált világában, hogy közben arra is rávesz, gondolkodjunk el emberi mivoltunk és helyünkön a természetben. Remélhetőleg, megtalálja itthon és külföldön is a maga helyét – ugyanis készült hozzá angol szinkron is.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/03/22/kojot-negy-lelke-k…

Érdekes volt kicsit megismerni az indián teremtéstörténetet. Viszont külön tetszett, hogy az általunk ismert, Biblia szerinti teremtéstörténet is helyet kapott benne.
Mindig is érdekelt az indiánok világnézete. Nem gondolom, hogy annyira távol állna ez a mai kultúránktól, mégis valahogy olyan vegyes érzéseket kelt bennem, mikor megköszönik az általuk megölt állatnak, hogy megajándékozza őket a húsával. Olyan természetellenesnek hat, hiszen nem önként és dalolva hagyja, hogy megegyék, hanem ők „sajátították ki”.
Azt hiszem kicsit sokat rugózom ezen, hisz csak egy rövid jelenetről beszélek a filmben, még csak meghatározónak sem mondanám a film szempontjából. Azonban pont azért, mert visszás érzéseket keltett bennem, gondolom azt, hogy hitelesen tudja szemléltetni a gondolkodásmódbeli különbséget. És ez mégiscsak barátibb példa, mint a kapitány és Hoksila beszélgetése, hogy ki mit tud birtokolni, és mi is az érték.
Érdekes volt számomra, hogy – ellentétben a keresztény teremtéssel – itt nem Isten hozza létre a világot, hanem a már meglévő világban egy teremtő hatalommal bíró emberformájú lény teremti meg. Ő csak kapcsolatban áll a nagy mindenhatóval (nem emlékszem pontosan milyen névvel illették), a lényeg, hogy tisztában van vele, hogy alárendeltje egy felsőbb hatalomnak.
Kíváncsi lennék, hogy ez eredetileg is így szerepelt-e a mondavilágukban, vagy csak a kereszténység terjesztését elősegítendő formálták át olyanná, hogy a két vallás összeilleszthető legyen.
Az biztos, hogy elgondolkodtató film volt. Külön tetszett az 1-1 mai szlengből átemelt humoros mondat, amelyeket általában Kojot szájából hallhattunk. Kifejezetten stílusidegen volt, de talán pont ezért reprezentálta azt a kettősséget, amelyet Kojotnál tapasztalhatunk.

Szerintem csodálatos film. ♥

Nagyon szép munka. Ez végre tényleg egy olyan magyar alkotás ami megérdemli a dicséretet. Az animáció egyedi és varázslatos.
És a zene amit hozzá tettek még inkàbb hozzá ad a varázslathoz.