Blokád (2022) 75% 111★

Nem volt sok előzetes infóm a filmről, így végül valamennyire meglepett, milyen erőteljesen közvetíti a kurzus világképét. A politikai üzenet erőltetetetten vonul végig a filmen, bár a készítők pedagógiai felfogásáról már az első jelenet sem árul el sok jót. spoiler

A film néhány fontos tanulsága:
– Nem lázongani kell, hanem beállni egy erős nemzeti vezető mögé és tőle várni a megoldást
– A tömeg démoni, ezért vezetni kell, vagy rosszat csinál.
– Nem taxisblokád a taxisblokád, ha nem szól Ákos a háttérben
– A különböző pártok, szakszervezetek érdekegyeztetései, általában véve az eltérő politikai/társadalmi álláspontok ütköztetése, figyelembevétele káros, anarchiát szül
– A ballibsik apakomplexusos hisztériakeltők
– Az írók mesevilágban élnek
– A rendvédelmi erők nem vonulnak patetikus zene nélkül
– Antall József már az 1950-es években is tudta, hogy az oroszokkal szemben semlegesnek kell lenni
– Brüsszel adjon pénzt, mert az nekünk jár

Ha a csöpögősen tálalt üzenettől eltekintünk: önmagában mint film inkább f0s, mint nem.

Egy kicsit olyan volt nekem ez a film, mint egy igazán élvezetes történelemóra. Valahol nagyon szomorú, hogy minderről nem tanítanak az iskolában egyáltalán semmit, szóval vagy éltél akkor és tudod, mi történt, vagy pedig nem/túl kicsi voltál és akkor gyakorlatilag semmit sem tudsz/tanulsz a történelemnek kb. a felületesen érintett Kádár János utáni idejéből.
Rávilágított arra, hogy a politikában igazából a legtöbbször tényleg nem létezik jó döntés, és mennyire sokszor előfordul az, hogy az emberek a hangos és egyszerűen beszélő felet támogatják, azért, mert azt mondja, amit ők abban a pillanatban hallani akarnak. Míg elítélik vele szemben a másikat, aki próbál a maga keretei közt helyes és felelős döntést hozni. Szörnyű az egész tényleg, áldom a sorsom hogy valószínűleg soha nem lesz belőlem politikus.
Ami kevésbé tetszett talán, hogy a (külön külön csodálatosan megformált) fiatal és idős Antall József mintha két külön személy lettek volna.
Megjegyzés: Most mikor hallhatnánk olyat, hogy az államfőnk bocsánatot kér valamiért és elismeri, hogy hibázott? Ezt a részt nagyon szomorú volt hallgatni most innen a jövőből.

Ha a film keletkezésének hátterét nézem, az okokat, a célt, és azokat az embereket (köztük 1-2 színészt is), akiknek az elveivel – diplomatikusan fogalmazva – nem értek egyet, akkor 0 csillag.
Abból a szempontból viszont, ahogy bemutatta a korszakot, a rendszerváltás zavaros éveit, a bonyolult politikai érát, úgy nem rossz film. Ami a történelmi hitelességet illeti, hol az volt, hol nem. Pl. az Antall József és Göncz Árpád közötti párbeszédek több mint valószínű, hogy így és ebben a formában nem zajlottak le.
Egyértelműen érzékelhető a részrehajlás (mily' meglepő), hogy Antallt pozitívan, mintegy hősként akarták ábrázolni, és a jelenlegi aktuálpolitikai folyamatok ismeretében tudható is, hogy mi ennek az oka. Olyan utalások is felfedezhetőek benne, amivel a jelenlegi rezsimet próbálják mosdatni. Az pedig, hogy Göncz Árpádot ilyen nevetségesen ábrázolták, az csak azt igazolja, hogy egyes politikusok és híveik a mai napig nem tudták feldolgozni, hogy az eddigi legnépszerűbb köztársasági elnök a liberális pártot képviselte. Ha már itt tartunk, Antall és Göncz első találkozásának ábrázolása újfent részrehajlóan, ám hatásosan ábrázolták, azt meg kell hagyni, és bizonyos része igaz volt.

„A politikában és a szerelemben nincs mindig és nincs soha” – LOL, ekkora hatásvadász bullshitet. Kapásból több dolgot tudnék felsorolni a politikában, ami mindig van, ellenben nincs soha, és ezzel biztos nem vagyok egyedül.

„A politikában és a szerelemben nincs mindig és nincs soha”

Mindig érdekes, amikor megélt történelmi eseményt, illetve személyeket mutatnak be. Jómagam a taxisblokád idején óvodás voltam, annyira emlékszem, hogy édesanyám nagyon sokára tudott csak értem jönni.
Maga a film jobban Antall Józsefen keresztül mutatja be az eseményeket, azt kicsit kétségbe vonnám, hogy pont ő javasolta Gorbacsovnak, hogy szüntesse meg a Varsói Szerződést, de nem lehet tudni, mert erről tényleg nem olvastam. Már az elején van egy érdekesség, hogy a Moszkvába utazó liberális köztársasági elnök Magyar Nemzetet olvas, míg később a kórházban fekvő konzervatív miniszterelnök a Mai Napból tájékozódik. Kettejük ellentétes személyisége a film kulcsa, Árpi bácsit (akit szerintem 1990-ben még nem Árpi bácsizhattak és szerintem ő ilyet nem kért a stewardesstől) kissé félénknek, míg Antallt a mindig tanító és a hazájának élő emberként mutatják be. Maga a tüntetés elég gyorsan elkezdődik és csak az Árpád-hidat mutatják.
Külön kiemelendő két jelenet, az ápolónő, aki nem ismeri fel kit kezel, végül nagyon jóban lesznek és az, amikor Göncz bemegy Antallhoz a kórházba, és ez a párbeszéd egyszerűen zseniálisan lett kivitlelezve:
„- Mindig is különbözőek voltunk. Valahogy kioltjuk egymást.
– Pedig együtt kell működnünk. Neked és nekem példát kell mutatnunk demokráciából.”
Külön kiemelendő a feleség és férj kapcsolatának a bemutatása és milyen véletlen, hogy csakis szerelmeskedés közben jöhet meg a rendőrség, hogy elvigyék a férjet.
Összességében tetszett a film, ugyan „kicsit” elfogultak egy bizonyos irányba, de ez egy nézhetőbb film, mint a többi mostani alkotás.

Nem nagyon vagyok oda a magyar filmekért, de ez olyan egyszer nézős, bár azért van tanulsága is. A sztori érdekes volt, még csak 2 éves voltam, amikor volt a taxis blokád, de hallottam már róla anyáéktól is, amikor szóba jött. spoiler Már ezeregy ehhez hasonló dolog történt, amiért az emberek dühükben nekiálltak már tüntetni, azokból is lehetne ilyen filmeket készíteni, mert mindig van valami, amivel felháborítják a népet. spoiler Egyébként nem volt rossz film, érdekesnek érdekes. A fiatal Antall József szimpatikusabb volt, mint az öregebb, és nem mindennel értettem vele együtt, a miniszterelnök kori döntéseivel, ő is hozott jó sok rossz döntést, de biztosan akadtak jók is.

A Blokád ismét egy olyan magyar film amely kivitelezésben és történetvezetésben is megvett magának. A hajdani és jelenkori történelem, politika, valamint a magánélet egymásba fonódott és átszőtte egymást, úgy tudott ezekről mesélni, hogy nem éreztem szájbarágósnak, sem unalmasnak.

Meglepő módon a másfél óra csak úgy elrepült, végig lekötött és a sznészi játék nagyon tetszett. A maszkírozás és díszletezés nyerő volt. Az, hogy mennyi a fikció és mennyi a valóság, illetve hogy ez a film csakis Antall oldaláról mutatja be a történetet, az a néző részéről lehet szubjektív, de hogy kb. politikamentesen próbál mesélni, az nagyon jót tett a filmnek.
Megérte megnézni, ilyenből még többet!

Nagyon jól kivitelezett film. Maga a történetvezetés szerintem szuper, Antall Józsefen keresztül ismerhetjük meg a taxis blokád eseményeit, a kormány döntését, miközben a miniszterelnök fiatalkorát is meg meg villantja a film; ’56 kegyetlenségét és az ifjú József személyes harcát a rendszerváltásért és küzdelmét hazájáért. A film középpontjába a blokádot helyezi, mégis sokkal fontosabb politikai üzenetet és összefüggéshalmazokat közvetít a néző felé. A színészek nagyon jól játszottak, érdekes volt mindenki. Történelemórán simán levetíteném. Érdekes és informatív.

Amolyan magyarosan nézhetetlen filmre számítottam, ahhoz képest kellemes csalódás ért, mert ez egy egész nézhető alkotás. Nem gondolkodtam előre, miről is fog szólni pontosan, csak néztem. És annak sem fogok utánamenni, hogy vajon mennyire történelemhű. Amit eddig Antallról hallottam, az alapján nem volt ő ennyire kedves ember, mint amilyennek itt tűnik, de gondolom, nem akarták túl unszimpatikus figurának beállítani. Azt sajnáltam, hogy nem maszkőrozták el a színészeket (jobban), hogy hasonlítsanak az eredeti személyekre, és a hanggal sem próbáltak játszani.

Meglepően jó film volt. Ugyanakkor rávilágított, hogy igencsak hiányos ismereteim vannak bizonyos dolgokról a rendszerváltás idejéről. Na nem azt mondom, hogy ezeket a hézagokat a film fogja betömni, de némi utánakutakodás talán igen.
Elég ijesztő, hogy mekkora párhuzamot láttam az akkor és a most között. Elgondolkodtató.
Tudom, mondtam már néhányszor, de magyar film létére ez jó volt.