Saul fia (2015) 70% 342★

Hát nem tudom, lehet velem van a baj és így „kevésbé leszek magyar”, de szerintem ennek a fimnek nagyobb volt a füstje mint a lángja. Félreértés ne essék, örülök a sikerének, de ha nem az Oscar-díjas magyar filmről lett volna szó, könnyen lehet, hogy 20 percnél nem jutottam volna tovább. Szeretem az ilyen témájú filmeket, tényleg érdekesnek találom, de nem vágtam hanyatt magam. Igazából semmi kimagasló dolgot nem tudnék kiemelni. A történet elég gyenge, nekem az operatőri munka sem jött be, sőt, kifejezetten irritált, hogy igazából mindig a szereplő nyakába „lihegtünk”. Újranézni nem hiszem, hogy fogom. Önszántamból biztos nem.

Hazaértem, és anya megkérdezte, hogy milyen volt a film. Én pedig nem tudtam semmit mondani. Azt nem mondhatom, hogy jó vagy tetszett, mert bár valóban minden díjat megérdemel a film, amit eddig kapott (és nagyon reménykedünk egy Oscarban is), és tényleg tetszett, ez a film nem jó. Nem jó nézni. Ott ülsz a székben, és végigköveted ennek az embernek a személyes tragédiáját egy másik tragédián belül, és könyörögsz, hogy legyen már vége valahogy, mert egyszerűen nem bírod már tovább, de nézed, mert érdekel. Meg mert az operatőr nem hagyja, hogy ne nézd. Sikerült egy nagyon sokszor filmrevitt témából valami nagyon egyedit kihozni. Végül azt mondtam anyának, hogy tetszett, de nem volt jó nézni. Az pedig mindent elmond, hogy a teljesen teli terem abszolút csendben nézte végig még a stáblistát is.

Már mindent leírtak róla, amit lehet: legyen itt a csend, ami a film után maradt.

Ez valami szörnyű.

A film közepén felálltam, sétáltam egy tíz percet a moziterem előtt, és csak aztán bírtam visszamenni. Tudom, hogy Oscart kapott, és tudom, hogy nagyon fontos a téma, amiről beszél (sokkal inkább azt nem értem, miért kell elvinni rá kollektíven az egész iskolát. Gimnazisták egy része nem érti, egy részét túlságosan megviseli… semmiképp nem jó, aki meg akarja nézni, megnézi magától is), mégsem tudom jó filmnek tartani. Rossz érzés nézni, ami még pozitívum, de ha belegondolunk, az egész cselekmény alatt nem történik semmi, ami hatással lenne az eseményekre. Ha nem játszódik le a történet, ha Saul nem csinál semmit, a vége tulajdonképpen ugyanaz, mint így. Megviselt, kiborított a film, de nem távoztam azzal az érzéssel, hogy valamit kaptam tőle, hogy valamivel több lettem a film után, teljes mértékben negatív emlékek maradtak az egészről. Nem ajánlanám, és nem nézném meg újra, mindegy, hogy hányan állítják, mennyire zseniális film. Azonos témában is vannak sokkal jobb alkotások.

Kár, hogy nem az Oscar mizéria előtt néztem meg, mert akkor nem azzal töltöttem volna ki a film menetidejét, hogy azon gondolkodom, mi a francért pont ez kapott díjat. Nem láttam benne semmi pluszt, nagyjából semmi érzelmet nem sikerült megmozgatni ami ilyen kaliberű témánál elvárható lenne… biztos egy érzéketlen dög vagyok.
Egy dogmánál ez a fajta kamerakezelés egyébként teljesen működőképes, de egy ilyen fajsúlyú/témájú filmnél nálam zavaró volt. Nem vált azzal közelivé egyetlen karakter sem, hogy beleliheghettünk a nyakába… inkább azt a fajta feszélyezést éreztem, mintha egy tömött buszon utaznék. Talán itt bukott el az egész, mert menekülni akartam a szereplők elől. Kérnék egy olyan verziót, amit nem flancolnak túl és akkor lehet, hogy másképp látnám az egészet.
De hogy valami jót is írjak, a színészi játék maga volt a tökély.

Hát őszintén nekem nem jött be. Mindig is túl kritikus voltam a magyar filmekkel kapcsolatban és nem igazán szeretem őket nézni. Olyan sok jó visszhangot kapott a film, hogy azt hittem annyira jó is, de csalódtam. Lehet bennem van a hiba. Saul-t egyszerűen nem tudtam megérteni miért mászkál annyit.

Nekem Saul karaktere ellenszenves volt, de maga a film, az operatőri munka nagyon jó! Egy új szemszögből mutatja be a témát, mindenképp érdemes megnézni.
Engem történetesen megerősített abban, mennyire értelmetlen a vallás (nem a hit!).

Csalódtam. Ennél valami sokkal jobbra számítottam, ha lehet ilyet mondani az adott témát tekintve. Az öt csillagot az Oscar miatt adtam rá, hiszen mégis csak egy magyar alkotás, büszkének kell rá lennünk.És látnunk kell.
Tudom, rengeteget dolgoztak ezen a filmen, nem is olcsó mulatság filmet forgatni, ezért sem szeretném túlzottan lehúzni, mindenesetre nem erre számítottam.

Általában ódzkodok a művészfilmektől, mert sose vagyok elég okos/érzelmes hozzájuk. Szóval, amikor hallottam, hogy egy magyar film ennyire jó Cannes-ban, két dolgot gondoltam; az egyik az volt, hogy ezt a filmet mindenképpen meg akarom nézni, a másik az, hogy ezt a filmet semmiképpen sem akarom megnézni. Amikor beültünk rá a moziban, még mindig kicsit kettős érzéseim voltak. Amúgy nem premierhéten néztük, és mégis tele volt a terem, ez tök jó dolog.

Na, hát nem tudom, ki hogy van vele, de nekem mindig a nyitás az egyik legfontosabb dolog egy filmben (ha nem látom az elejét, például sose nézek meg egy filmet a tévében se). Ez az a rész, ahol be kell rántani a nézőt, ahol röviden fel kell vázolni, hogy miről fog szólni az egész, és egy kicsit pofon vágni, jelezve, hogy kezdődik.
Ahogyan ez a film nyitott, az zseniális volt. Még mindig kiráz tőle a hideg, de zseniális volt.

És talán pont ettől jobb a Saul fia, mint egy csomó művészfilm, amit láttam. Miközben nézed, nem a statikus, végtelenített motyogást látod, hanem beleránt a témájába, és eléri, hogy átérezd. Együtt érzel a főhőssel, de együtt érzel az összes többiekkel is, és lehet, hogy csak két órás az egész, de még sokáig elkísér majd, miután megnézted.

Nem mondom, hogy újranézném, de ez talán érthető is. Kevés ennyire mélyen megrázó filmmel találkoztam életemben, szerintem legalább egyszer mindenkinek kötelező.