gigi685 értékelése


gigi685

Általában ódzkodok a művészfilmektől, mert sose vagyok elég okos/érzelmes hozzájuk. Szóval, amikor hallottam, hogy egy magyar film ennyire jó Cannes-ban, két dolgot gondoltam; az egyik az volt, hogy ezt a filmet mindenképpen meg akarom nézni, a másik az, hogy ezt a filmet semmiképpen sem akarom megnézni. Amikor beültünk rá a moziban, még mindig kicsit kettős érzéseim voltak. Amúgy nem premierhéten néztük, és mégis tele volt a terem, ez tök jó dolog.

Na, hát nem tudom, ki hogy van vele, de nekem mindig a nyitás az egyik legfontosabb dolog egy filmben (ha nem látom az elejét, például sose nézek meg egy filmet a tévében se). Ez az a rész, ahol be kell rántani a nézőt, ahol röviden fel kell vázolni, hogy miről fog szólni az egész, és egy kicsit pofon vágni, jelezve, hogy kezdődik.
Ahogyan ez a film nyitott, az zseniális volt. Még mindig kiráz tőle a hideg, de zseniális volt.

És talán pont ettől jobb a Saul fia, mint egy csomó művészfilm, amit láttam. Miközben nézed, nem a statikus, végtelenített motyogást látod, hanem beleránt a témájába, és eléri, hogy átérezd. Együtt érzel a főhőssel, de együtt érzel az összes többiekkel is, és lehet, hogy csak két órás az egész, de még sokáig elkísér majd, miután megnézted.

Nem mondom, hogy újranézném, de ez talán érthető is. Kevés ennyire mélyen megrázó filmmel találkoztam életemben, szerintem legalább egyszer mindenkinek kötelező.


Saul fia (2015)

Saul fia (2015)

1944, Auschwitz-Birkenau. Ausländer Saul egyike a krematóriumokban dolgozó sonderkommandósoknak. Társai tudják, hogy bármelyik pillanatban kivégezhetik őket, fegyvereket gyűjtenek és lázadást szerveznek. Saul viszont az elégetésre váró holttestek között felfedezni véli saját fiát, és ettől kezdve a férfit a menekülés helyett egy másik lehetetlen küldetés élteti: elhatározza, hogy kicsempészi a testet és keres egy rabbit, hogy méltó módon eltemethesse a gyermeket.