A szürke zóna (2001) 69% 10★

Tegnap volt a holokauszt áldozatainak emléknapja, ennek tiszteletére döntöttem úgy, hogy megnézem ezt a filmet.
Nagyot csalódtam, és ezen én lepődtem meg a legjobban, mert az eddig látott holokausztfilmek mindig mélyen megráztak, és volt olyan, aminek bizonyos képkockáit hónapokig nem tudtam elfelejteni. Itt azonban nem tudtam a történetre figyelni, mivel nem volt rendesen kibontva, a párbeszédekből alig derült ki bármi lényegi információ, és a karaktereket is alig mutatták be nekünk. Őszintén szólva, egy nagy káosz lett volna számomra az egész film, ha anno nem láttam volna a Saul fiát, lévén mindkét film a Sonderkommandósokról, a mindennapjaikról és a lázadásuk előkészítéséről szól. És tudom, nem feltétlenül szép dolog két filmet összehasonlítani, hanem inkább önmagukban kell őket vizsgálni, de folyamatosan, nagyjából minden második jelenetnél az járt a fejemben, hogy a Saul fia sokkal jobban dolgozta fel a sonderesek történetét. Ott minden egyes gázkamrában, krematóriumban játszódó jelenetnek hihetetlen súlya volt, a kommandók és a kommandó tagjai között is jobban lehetett érezni a feszültséget. A színészeket sem sikerült mindig jól kiválasztani, Harvey Keitel teljes mértékben hiteltelen volt a náci törzsőrmester szerepében, és Steve Buscemiről sem hittem el egyetlen percre sem, hogy magyar (!) származású sonderkommandós. És akkor a nyelvi különbségek totális ignorálásáról még nem is beszéltem… Az egész filmben mindenki angolul beszélt, egyetlen német, jiddis, lengyel vagy esetleg magyar szót sem lehetett hallani, mindössze úgy szemléltették a nyelvi akadályokat, hogy Harvey Keitel az egyik jelenetben ráordított Steve Buscemire, hogy ne magyarul beszéljen, hanem németül, hogy ő is megértse, mindezt persze angol nyelven adták elő…
Nem szeretném összevissza rugdosni a filmet a hibái miatt, úgyhogy említsünk meg néhány pozitívumot! A Sonderkommandót állította a középpontba, fel is vetett néhány súlyos kérdést (igaz, csak érintőlegesen), miszerint mi zajlott le a sonderesek lelkében borzalmas munkájuk közepette; voltak nagyon megrázó jelenetei, és a záró narráció is szép és megható volt. Az elkészült filmmel pedig az alkotók emléket állítottak a Sonderkommandósoknak (akik a mai napig a holokauszt legvitatottabb alakjai), és ezt mindenképpen értékelni kell.

Csak az nézze meg, aki elég erős hozzá. Bár a film még mindig semmi, ahhoz képest, amit a könyvben leírtak.