Kedvenc
Tau (2018) 70%
Egy kicsit magamhoz kell térnem, mert olyan dimenzióit feszegeti a jövőbeli léleknek, ami elszédít. Egy mesterséges intelligencia megírt, programozott tudata kel önálló életre, kíváncsi, akár egy gyermek, tanítható, akár az ember. Ki mondaná ezek után, hogy egy matematikai számhalmazzal megírt tudatprogramnak nincs lelke?
Hát, ezzel indulunk, és ezt vezeti végig egy bezárt térben az egész film. Szemnek könnyű, agynak kemény alkotás. Egyszerre emészthető és elvont, könnyed és fullasztó. Olyan kérdéseket feszeget, amik jelenleg még nem relevánsak, de ki tudja, hogy később mit hoz a technikai fölény.
Ami egészen zseniálissá teszi a filmet, hogy emberi kényszer-reakciókat váltanak ki Tau-ból, aki a tapasztalt és tanult (tehát nem kizárólag a programozott) viselkedésmintát veszi eszközül. Büntetik, kedveskednek vele, ő hazudik, túlél, gondolkodik, szeret és dühös lesz.
Rétegfilm. Nagyon.
Nekem nagyon tetszett a film, bár sokszor kissé elrugaszkodott a valóságtól (a Földtől, nyeheheh), mégis egy aranyos, érzelmekkel telített 2 órát kaptam.
Lehet megkövezni, nekem ez bejött. Persze, van benne tiniszerelem, és sok ponton inkább az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, mint a sci-fire, de a maga módján nagyon szerethető kis film, és igenis fontos kérdéseket boncolgat: az elszeparáltság érzetét, ha valaki szinte teljes elszigeteltségben nő fel, mennyire esetlen a társadalomban és az egészen egyszerű emberi kapcsolatokban, a szülő szerepét, hogy az IQ és a gyakorlati tudás két mennyire különböző dolog (Gardner láthatóan elképesztően intelligens volt, mégis, egy csomó gyakorlati és érzelmi helyzetben képtelen volt helyt állni)…
A színészek jól ki lettek választva, hitelesen hozták a karaktereket. Asa Butterfield itt is remekül alakított, bár azért a szerep nehézségileg töredéke egy Ender Wiggin, vagy Mordred kaliberű figurának. Gary Oldman karakterét, az értékelések alapján én vagyok az egyetlen, aki nem utáltam. Talán ebben szerepe lehetett annak is, hogy szinte a film legelején megsejtettem ki ő, és már az egészet úgy néztem, hogy abban a szerepkörben kezeltem a jellemét, a döntéseit, a dilemmáit, de így teljesen meg tudtam érteni, miért szenved, miért van bűntudata, és úgy általában miért tesz egy halom dolgot, amit nagyon nem kéne. Tulsa karaktere is szerethető volt, és érdekes jeleneteket eredményezett, ahogy az ő bizalmatlansága ütközött Gardner naivitásával.
Összességében, én ajánlom. Nem hard sci-fi, de szerethető kis történet, érdekes alapkoncepcióval.
Ebben a nagy hollywoodi képregényfilm 'párbajban' a DC lépte meg először, hogy az egyik hősnőjének önálló alkotást készítsen, ami végül nem sikerült rosszul… sőt! Gal Gadot ismét bizonyította, hogy remek választás volt a szerepre, illetve Patty Jenkins valószínűleg mindent kihozott a forgatókönyvből, amit lehetett. Akadt itt látványos akció, humor, dráma, de még egy kis romantika is belefért a képletbe, miközben egy klasszikusnak mondható eredettörténetet kaptunk amazonunkhoz. Minden pozitívum ellenére nem beszélhetek tökéletes alkotásról. Itt is becsúszott pár bugyuta párbeszéd és logikai baki, illetve egyes harci mozdulatok feleslegesen kicsavartak lettek, tehát a hatékonyságukat erősen megkérdőjelezném, de ezeket még el is nézem, hisz itt még egy naiv, képességeit épp megismerő karakterről van szó. Míg a szigeten jártunk és Diana népének történetét tanulmányozhatjuk, addig teljesen rendben volt, élveztem, majd a háborús rész ezzel a csapatosdival, pajzsos akciókkal, 'titkos' szuperfegyverrel erősen az első Amerika Kapitány filmet juttatta eszembe, (Nem beszélve Steve és a repülő esetéről…) bár tény, hogy ez még így is jobban tetszett, mint a Marvel verzió. A legnagyobb gond azonban a főgonosz, továbbá a vele vívott csata lett. A gyenge és elkapkodott leleplezés, a hiteltelen színész választás, spoiler a CGI pedig erősen túlcsicsázott. Az epikusnak szánt végkifejlet tehát nálam nem érte el a kívánt hatást, emellett pedig megjegyezném, hogy a kissé színpadiasan fellengzős beszédekkel kalkuláló Árész helyett szívesebben ismertem volna meg jobban 'Méreg Professzort', aki végül lényegében csak dísznek került a filmbe. Mindenesetre remek kedvcsináló lett ez az esetleges következő résznek, meg persze a novemberben érkező Igazság Ligájának, plusz biztosan rongyosra fogom még hallgatni a kibővített téma zenéjét is.
omygoooosh, tejoeeeg, aaaaaaaaaaaa, szegény barátnőmre is ráragadt ez a fajta izgalom, és utált érte:D
Nekem tényleg tökéletes lett, egyszerűen végigizgultam az egészet, noha tudtam, mi fog történni. Ma megtettem, hogy olvastam pár kritikát, és így megtudtam, milyen újítások vannak a filmben, de egyáltalán nem vett el az élményből. A befoltozott részek szerintem ötletesek, bár spoiler. Oké, nem hibáztatok senkit sem, hogy kihagyták az eredeti Disney mese üzenetét, így érthetővé téve a spoiler, de nekem azért hiányzott egy kicsit. Így utólag.
Istenem, a zene egyszerűen levedt a lábamról, annyira de annyira nagyon nagyon szeretem az összes dalt, hogy na. Kedvencem, spoiler A musicalek is nagyon jók lettek! Majdnem én is énekeltem a moziban, aztán rájöttem, hol vagyok. :D
Emma Watson meg egyszerűen csak gyönyörű volt. A hangja, a mimikája, a ruhája (te jó ég, nekem is kell egy ilyen a szekrénybe, hogy tudjam nézegetni, mert rajtam nem hiszem, hogy jól állna:D). Az akcentusa olyan szép, csak néha nem értettem pontosan minden szót, egyébként muy estupendamente!
(Geez, hogy a magyar felirat mi volt (főleg a daloknál)?!:DDD Oké, hogy rímeljen a szöveg, de az örökkévalóságot hogy fordították lelkitársra? Mindegy, a végén már csak a hangra figyeltem.)
Ó, a szereplők! Azt hiszem, Belle, a Szörny, Gaston és Lefouié karakterét sikerült a legjobban megtestesíteni, egyszerűen Gastont mintha Luke Evansra öntötték volna! De a többi szereplő is muy bien! Nagyon jó választás volt a gárda!
A látvány világ… Néha már annyira tökéletes és gyönyörű, hogy az már fáj. Tényleg, csak ámul az ember a gyönyörű ruhák (és tényleg mindegyik az volt, nagyon jó munkát végeztek, az biztos!!) és a palota látványán. Szerintem egy Oscart…
Meg Fülöp is olyan szép volt (ha lehet ezt egy lóra mondani).
Néhány kis észrevétel, ami nekem egy kicsit szemet szúrt: a photographer néha túl gyorsan vitte el a kamerát, vagy olyan furcsa volt a snitt. De volt, hogy remegett. Ami még valamiért böki a csőröm az az, amikor spoiler Az elején kicsit műnek éreztem a musicalbe kezdést (?), Emma mimikája is olyan mosolygós volt, miközben, hahó, az emberek épp róla beszéltek. És nem lehet, hogy azért mosolygott, mert nem érdekelte az egész, hiszen az apjának is megemlíti a dolgot. Az egyébként nagyon szép idézet, spoiler.
Azért ott van az a bizonyos mai társadalmi szocializálódás Lefouizénél. :D spoiler
Szerintem azért nagyon jó kis remake, újra és újra meg tudnám nézni akárhányszor, amíg meg nem unom. Bár erre nem hiszem, hogy sor kerül. :))
Jó kis rész ez is. :)
Ami a legjobb benne, hogy egy nagyon régóta aktív gyilkost sikerül megtalálniuk. A hajós jeleneteket rossz volt nézni. :(
Az elején nem volt szimpi, ezer ilyen filmet láttam már, de Meryl bármit és bárkit képes eljátszani, szóval meghozta a kedvemet. Nagyon tetszett a hangja, nem tudom az övé volt-e, vagy másé, de illett hozzá. És plusz pont, hogy a lánya is szerepel vele a filmben (mondjuk szerintem hanyagolhatná a színészkedést) :)