A kívülállók (X-Men 1.) (2000) 82% 540★

Nagyon szeretem az X-Men filmeket. Mivel ez is egy Marvel film száz százalékig oda vagyok érte. :-D Már egy csomószor láttam ezt a részt hála az állandó tv ismétléseinek. :-D Hugh Jackman ebben a filmben lett az egyik kedvencem. Izgalmas, látványos, jó színészek, mindegyiket nagyon szeretem. :-) Imádom mikor Logan és Scott szívják egymás vérét egy csaj miatt. :-D

Szeretem. Mindenestül. X)
Még az idióta benyögéseikért is odáig vagyok… Azt nem tudom, hogy Vadóc színésznőjét miért imádom és miért utálom Sookie-ét (True Blood)… tök ugyanaz az ember, de itt cukorpofa a csajszi. :) Jó mondjuk nyilván közrejátszik az imádatomban, hogy bírom Logant és nagyon jó a párosuk.

*sóhaj*

Lehetetlen nosztalgia nélkül megnézni ezt a filmet. Így néztek ki a kezdetek, mikor még senki sem sejtette, mekkora univerzumot teremtettek. Jackman szinte kölyökképű, de már itt látszott, hogy benne van a potenciál.

Rég volt az, amikor láttam a mesét a Fox Kidsen (majdani Jetix – Romániában legalábbis), s Wolverine-en meg Professor X-en kívül alig emlékszem már valakire a karakterek közül. Kár, pedig szerintem az ilyen filmekben a szereplőkre érdemes a leginkább odafigyelni – a képességeikre, a karakterfejlődéseikre, ahogy az egyéni történetek hozzájárulnak az alapsztorihoz. De egye fene, bepótolom lemaradásom még akkor is, ha erre mennek el a drága 20-as éveim (s van egy megérzésem, hogy nem lesz fölösleges időpazarlás).

Mit is mondhatnék életem első Marvel filmjére? Még általános iskolás voltam, amikor megjelent VHS-en, amit alig tudtam kivenni a videotékából (úgy kellett előjegyeztetnem magam rá), annyira sokan voltak kíváncsiak. És hogy őszinte legyek, gyerekként nyálcsorgatások közepette néztem meg kismilliószor ezt a filmet. Persze felnőtt fejjel egészen más megvilágításba került az egész sztori, de mit sem kopott a szemembe az értéke.
Ugyan itt még csupán egy karakter lett igazán kibontva, a mindig rémült Vadócé, de a prímet egyértelműen Logan viszi, aki pedig főhőse is az egész színes-szagos produkciónak. Míg Vadóc csak most próbál megtanulni együtt élni ezzel a borzasztó adottságával (mert azért valljuk be őszintén, ilyesmit nem szeretne átélni egyik ember sem), ami miatt a sebezhetősége még inkább kiélesedik, addig a másik oldalon ott van Rozsomák aki tudja és használja is karmait, azonban számára a legnagyobb hátráltató tényező nem a kirekesztődés, hanem a múltjának teljes hiánya, ami miatt nem tud sehova sem tartozni. Kettőjük kalandos sztorija pedig elvezet odáig, mikor egyfajta menedékre lelnek X Professzor magániskolájának berkein belül. A fő gonosz tekintetében pedig nem tudok mást mondani, mint azt, hogy Magneto mai napig a kedvencem a Marveles palettáról. Karizmatikus, vannak értelmes céljai, motivációja, pedig ez még csak a felvezető rész volt.
A zenék remekül illettek a film jeleneteihez, bár önmagában egy számon kívül egyiket sem hallgatnám meg azon kívül, szóval nem lett egy maradandó alkotás. A vizualitás terén is jelesre vizsgázott nálam, ráadásul az idő múlásával sem kopott meg túlzottan. A színészi játék terén viszont pont a Vadócot játszó Anne Paquin volt az, aki ugyan nem volt rossz a szerepében, de annyira kiemelkedő sem. A többiekhez képest pedig pláne. És ami a mondanivalót illeti (ami egyébként az egész sorozat magáéja), a mai napig aktuális a kirekesztettség és a diszkrimináció.
Szóval, aki el akarja kezdeni az X-Men filmeket, az mindenképpen ezzel a darabbal fogjon hozzá. Kötelező darab legalább egyszer.

Nagyon rég láttam már az eredeti trilógiát, az első részt meg pláne, így ideje volt már az újrázásnak amire egy két makacs vizsga is rásegített. A klasszikus képregényfilmek még mindig a gyengéim és néha durván nem tudok objektív lenni velük szemben, de itt nem kellett félnem. Még mindig nagyon szórakoztató és most, hogy eredeti nyelven újráztam, talán még pozitívabb is az összkép. Éljen a nosztalgia!

Ez az a film, ami két korszak elindításáért is felelős. Egyrészt megismertette a világgal Hugh Jackman nevét, akinek azóta is töretlenül tart a karrierje. Valamint 21. századi képregény filmek első zászlóshajója volt, elindítva egy új időszámítást a hollywood-i filmek történetében.
Maga a film egy korrekt alkotás, a maga gyerekbetegségei ellenére is. Látványos, a jobb színészek valamelyest ellensúlyozzák a gyengébbeket és itt még nem tudhattuk, hogy tulajdonképpen szinte az összes X-Men film ugyanarról fog szólni…

Kívülről tudom a szövegét. Volt hogy egy héten keresztül minden nap megnéztem suli után. Volt hogy kétszer is :D Ezt és a 2. részt. (A 3.-at hagyjuk)

Gyerekkoromban imádtam a Pókember képregényeket, amiket előszeretettel gyűjtöttem is, így meglepődtem, mikor először megláttam ezt a filmet, melyből a füzetek lapjairól már ismerős karakterek köszöntek vissza, ha nem is éppen az ahhoz hű jelmezekben…
Nálam tehát ez a film indította el a nagy szuperhősmániát, így nagyra becsülöm.

Ez volt az első szuperhősös film, ami igazán nagyot szólt. Ami realisztikus volt, és előremutató. 2000-ben ezzel a látványvilággal ultramenő sci-finek számított. Az újranézés során azt kellett megállapítanom, hogy ez a film a mai napig megállja a helyét, bár az effektek picit idejétmúltak. A történet viszont epikus, a karakterek és a karakterdráma jól felépített. Egyedül az zavart, hogy a Vadóct játszó színésznő bántóan alulteljesített a többiekhez képest.