Bár eddig szentségtörésnek tartottam előbb megnézni egy filmet és aztán olvasni a könyvet, amiből készült, alig vártam, hogy megszerezzem és elolvassam. Ez is elég sokat mond szerintem.
Az a típusú film, amit ha megnéz az ember, azt kívánja, bárcsak sokkal előbb megnézte volna már. (És hogy bárcsak Reese jelölése meg is hozta volna számára az Oscart érte)
Az a fajta film, ami örökre beépül az emberbe -hozzáadva valami pluszt-, akár azért, mert volt már az életében olyan korszak, amikor ő is simán nekivágott volna a PCT-nek, akár mert ezek után biztos benne, hogy ha ne adj' isten valaha újra lesz olyan, akkor bele fog vágni. Amerika miatt, a szép tájak miatt, önmagunk miatt. És mert „I rather be a hammer than a nail”…