Nehezen nézek már végig 2000 előtti filmeket, de a témájánál fogva ez mégis lekötött és magával ragadott. Kevés Cthulhu mítosszal foglalkozó sztorit láttam eddig, viszont azok közül ez mindenképp egy erősebb darab, ha nem is mondanám Carpenter legjobb alkotásának. Kicsit lassan, de kellőképp feszülten (akadnak benne azért kissé bugyutának érződő momentumok) építkezik, rövidségénél fogva mégsem húzza feleslegesen sokáig a nézők agyát, miközben a végére olyan fordulatokat tartogat, melyek mai szemmel is megállják a helyüket. Természetesen látszik rajta az idő, de szerencsére a praktikai effektek mindig szebben öregszenek, mint az elavult CGI, plusz Sam Neill kiváló színészi alakításai is bőven kárpótol bennünket ezért, szóval a klasszikus horror kedvelői még így is simán megtalálják benne a számításaikat.