Különleges hangulata van a filmnek, visszafogott, viszonylag lassú folyású, és végig minden egy bizonyos meder mentén terelődik, amelyből nem folyik ki.
Cate Blanchett kisugárzása hihetetlen, egy vérbeli, ötvenes évekbeli nő, minden egyes rezdülése eleganciáról, erőteljes nőiességről árulkodik. Rooney Mara karaktere szintén magával ragadó, egyszerre tűnik törékenynek, és ártatlannak, s mindezek mellett szenvedélyes lángok égnek a felszín alatt. Róla az a mondás jutott eszembe először, hogy „ártatlan arc mögött van a tűz”.
Mindezek után már csak azért is zseniálisnak tartam a filmet (ha a főszereplők nem lettek volna elegek), hogy tökéletes korképet fest, atmoszférát teremt. Egyszerűen imádom.