Ez a film valami zseniálisan kaparja felszínre az emberi érzelmeket. Egyrészt Viktor elveszettsége a hivatali és diplomáciai adminisztráció és politika hurokjában félelmetesen hiteles, főleg most, a 21. században; de feltalálja magát, nem is akárhogy úgy, hogy közben nem felejti el a hazát.
A barátság és összetartás új fokát mutatta meg nekem, ami idegenek egymásra utaltságából cseperedett, és volt itt még szerelem, elengedés, önfeláldozás és céltakan kicsinyesség is Dixon részéről; mind-mind zsigerig emberi. És Viktor idonka, amiért Amerikába utazott… tanulhatnánk tőle. Van mit.
Zseniális-gyanús alkotás.