Agatha Christie: Miért nem szóltak Evansnek? (Agatha Christie) (2022–2022) 75% 37★

Mondanám, hogy pontosan ugyanaz az eset, mint a Tíz kicsit katona, de nem, annak ellenére sem, hogy annyira félreérthetetlenül azonos minták és ideák mentén épült fel a két sorozat, hogy szinte állatorvosi lovakká is váltak a szememben: amennyire kora jellegzetes gyermeke volt a kilencvenes-kétezres években a Poirot és a Marple sorozat, annyira tökéletesen tipikusan olvashatjuk ki a modern trendeket ebből a két darabból – és ahogy láttam, talán van még más is a tarsolyban ott a Mammoth Screen háza táján…

Bárhogy legyen, a regényt ebben az esetben sem ismertem, viszont ennek sztoriját legalább nem használta el közhelyességig a szórakoztatóipar. Olyannyira nem, hogy bár a Marple-szériában már láttam, és igazán emlékezetes, cidris epizódként él az emlékeimben, nem tudnám magabiztosan megmondani, miről is szól pontosan.
Minisorozatként mindenesetre nem funkcionált annyira jól – a csilivili külsőségek alatt azért előjött a korábban már emlegetett klasszikus sorozatok néhány tipikus problémája. Az angolok rajongásig szeretik a késő viktoriánus időktől a II. világháború előestéjéig terjedő időszakot, ha filmet csinálnak róla, az mindig tiszta, eszményi, egyszerre természetközeli, elegáns és nyugodt világot tár elénk, olyan idillt, aminek a létezésében teljes joggal kételkedhetünk. Ezt a Miért nem szóltak Evansnek? is megörökölte, azzal a különbséggel, hogy itt még a modern kor elvárásainak való megfelelés kényszere is felcsillan. Nagyon hiányzik az a kis nyerseség és mocsok, amivel a Tíz kicsi katonában szerintem jobban sáfárkodtak a készítők. A másik oldalon a Miért nem szóltak… nem ragadtatja magát arra, hogy átlátszó módon legyen nyomasztó, vagy akár egyenesen ijesztő, ezt süvegeltem, de ezeket a dolgokat balanszba hozni látszólag nagyon-nagyon nehéz már manapság.
Váratlanul szürke és semmilyen azonban a színészi és a rendezői munka, Laurie ide vagy oda, a kidolgozás színvonala néha lelkes amatőrséget sejtet egy-egy szereplő részéről. A történetszövés a maga jellegéből fakadóan szükségszerűen nem lehet annyira feszes, mint a Tíz kicsi katona esetében, de lehet, itt kellett volna inkább három, és nem négy részben gondolkodnia a stúdiónak.

Jól induló, de már bőven félúton ellaposodó, némileg tétnélkülinek tűnő adaptáció egy sokféle lehetőséget magában rejtő AC-sztoriból.

Olvastam már a könyvet régebben, volt más feldolgozás is, de az nem tetszett, mert beleírták Miss Marple-t, ha jól rémlik. Márpedig az hülyeség, ebben a regényben nem szerepel egyik híres nyomozó sem!
Hugh Laurie rendezése hű volt az eredetihez, jó szereplőket talált, ő maga is játszik egy karaktert.
Nekem tetszett!

Klasszul hozza a ’30-as évekbeli békebeli angliai hangulatot, a vidéki angliai kastélyok, a táj fantasztikus, a belső berendezés aprólékos kiválasztása igazán nagyszerű hangulatot teremt, nem beszélve a filmben felvonultatott szebbnél szebb oldtimer autókról. Nekem ez inkább Agatha Christei-s felfogásban készített film, könnyed, kényelmes tempóval indít, ami lassan, fokozatosan válik baljóslatúvá. Nem veszi annyira komolyan magát, mint Kenneth Baranagh , akinek a krimijei inkább egy ógörög drámára hasonlítanak.
Egyedül a harmadik rész lett kicsit langyos, ott tovább lehetett volna növelni a feszültséget. Bravó Hugh Laurie, klasszul összerakott film lett, és hozzá szereplők is telitalálatok voltak, a főszereplő nyomozópáros igazán élettel teli figurákat alkotott. Talán éppen most láthattuk a következő angol színész generáció tehetséges szárnybontogatásait.

A manapság készült feldolgozásokhoz képest üdítő volt, hogy egészen hűek maradtak az eredeti történethez. Hogy csak a Miss Marple-féle rettenetes említsem. A színészek illettek a karakterekhez. Hugh Laurie rendezés klasszisokkal felülmúlja Kenneth Branagh filmjeit.

Kellemes feldolgozás lett, Hugh Laurie igazán remekül adaptálta ezt a történetet! Egyrészt nagyszerű a cast, másrészt mind a zene, mind a fényképezés, a színészi játék, illetve a történet folyása is kerek egészt alkot. Bár a nevekkel kicsit gondban voltam, mert sok szereplőt mozgatunk, azért a végére egészen belejöttem. A nyomozás is izgalmas, tele van meglepetésekkel, és a végén abszolút nem az az elkövető, akire eredetileg gyanakodtam. Hiába, Bobby és Frankie egy kicsit profibbak ebben! :)