Nem egy átlagos film, sokaknak nem fog tetszeni, engem viszont a maga monoton életszerű ridegségével megvett.

Mavis – sajnos – túlságosan hasonlít rám, a tévelygő gyerekfelnőtt, a helyét kereső felnőttgyerek, a majdnem író, a szerelmi meddő, a depresszív alkoholszerető, az örök murphy.

De van ilyen, és mi, Mavis-félék nem adjuk fel.