Pszichoszingli (2011) 63% 72★

Hogy ezt eddig miért nem láttam? XD Nem is igazán vígjáték ez, mert inkább a depi, és a megszállottság melegágya, de még így is tök érdekes a film, Charlize Theron pedig tök jól alakítja a megszállott ex barátnőt, bár a címéből kiindulva ennél sokkal durvább filmre számítottam volna, de tökre meglepett, hogy nem az. XD A többi szereplő olyan semleges volt, a kutyus viszont nagyon cuki volt. :-) A sztori nem egy nagy durranás, de egyszer simán meg lehet nézni.

Egyszerű és kissé lassú film, de annyira életszagú, hogy néha belémhasított a nosztalgia könyörtelenül…

A kallódók filmje ez, mások aligha fogják értékelni.

Nem értem az alacsony százalékot, szerintem tökéletes film egy könnyedebb kikapcsolódáshoz. Életszagú az egész, jó a humora és Charlize Theron kiválóan alakít.

Nem egy átlagos film, sokaknak nem fog tetszeni, engem viszont a maga monoton életszerű ridegségével megvett.

Mavis – sajnos – túlságosan hasonlít rám, a tévelygő gyerekfelnőtt, a helyét kereső felnőttgyerek, a majdnem író, a szerelmi meddő, a depresszív alkoholszerető, az örök murphy.

De van ilyen, és mi, Mavis-félék nem adjuk fel.

Charlize Theron kihívás miatt néztem meg és kedvelem színésznőt. Nekem nem tetszett. Ez nem is vígjáték.

Egy ennyire depresszív film miért kap vígjáték címkét?! Sokadszorra futok bele abba, hogy a vígjátéknak címkézett filmben maximum 1-2 vicces jelenet van.
Nem, nem tudok azon nevetni, hogy egy nárcisztikus személyiségzavar által eluralt, depressziós, alkoholista nő ámokfutásba kezd a szülővárosában és megalázza magát minden lehetséges módon a családja és a gyerekkorának szereplői, de főleg az exférje és az ő új családja előtt. Addig a sikeres-független-karrierista nő, a vidékről kiszakadt sztáríró szerepében tetszelgett – aki megvalósította az amerikai álmot – mindenki azt érezhette, hogy igen, ő megcsinálta. Nyilván nem mindenki szerette ezért, és a régi, iskolai sérelmek is felszínre kerülnek. Mavis mindig is egy egoista, érzéketlen alak volt, aki csak magával és a saját életéről alkotott illúzióival volt elfoglalva – mindenki más csak eszköz számára ebben.
A magyar cím találóbb, mint az eredeti: hiszen nyilvánvalóan pszichopátiás viselkedést látunk. Nem, ez nem egy átlagos elveszett nő, aki nem egészen tudja, hogyan nőjön fel, hogyan kezdje el élni végre az életét – és kártékonynak tartom, hogy ezt így állítják be. Két házasság és egy sikeres karrier végén, a 37 éves Mavist ne hívjuk young adult-nak. Nem az. Az életközépi válság címke inkább alkalmas, de ennél azért többről van szó.

Borzasztó kínos volt ez a film, tudom, hogy az is akart lenni, de akkor sem szeretem ha feszengek tőle, feszengjen a főszereplő! Nem szeretem, amikor a nőket lealacsonyítják arra a szintre, hogy az egyetlen céljuk csak az imádott férfi megszerzése, aki ráadásul sz.rba se veszi őket. Charlize Theron pedig ennél sokkal többre képes, az ilyen szerepeket zsigerből vissza kellene utasítania. Sajnálom, de emögött a film mögött semmilyen marha nagy pszichológiai mondanivaló nem volt, sőt ha őszinte akarok lenni, volt egy kis Álljon meg a nászment utóérzésem azzal a különbséggel, hogy azon még meg is tudtam hatódni.

Nem mostanában láttam, de még elég jól emlékszem rá ahhoz, hogy ne akarjam újranézni. Unalmas volt és vonatott, Mavis borzasztóan irritált, nézőként még nekem volt kínos, ahogy próbált rámászni a középiskolás fiújára (akinek felesége és kisbabája van!). A múltja tényleg meglepetés volt, utólag meg is magyarázta a viselkedését, de ettől még nem tetszett jobban. A vége sem… huh.

A vígjátékokhoz szerintem köze sincs. Dráma, de nem az a kőkemény fajta. Mavis határozottan irritáló, bár tényleg inkább sajnálatra méltó.
spoiler
Nem megy elég mélyre. Fellibbent okokat, némi háttérsztorit, de ezek nem ütnek elég nagyot.. kár. Lehetett volna jobb.

Nem nevettem.
Az alapötlet jó, a színészek is, talán ha nem próbálnak belőle vígjátékot csinálni, sokkal jobb lett volna a végeredmény is.