A rendező a trilógia első részével egy klasszikust tett le az asztalra, amivel csak az a baj, hogy nagyon nehéz – sokaknak nem is sikerül – megismételni. De jelentem, ezúttal sikerült a dolog.
A történet, amihez Peter Jacksonék immár bátrabban hozzányúltak – a dramaturgia miatt sok mindent megváltoztattak picit – , tempója felgyorsul és több akcióra is számíthatunk, így aki az előző részt unta a történetvezetés lassúsága miatt, az itt megtalálja a számítását.
A látvány továbbra is lenyűgöző, a CGI továbbra sem zavaró – persze egy-két helyen kilóg az a bizonyos lóláb. Ami viszont számomra mindezt elhalványítja, az a film fő motívumaként is értelmezhető csata, ami grandiózussága s látványa miatt etalonnak számít nálam.