Vannak egyszerű dolgok, amiket egyesek lefitymálnak, húzgálják rá a szájukat, és mégis azok a legszebbek. Ebben a mesében pont az a pláne, hogy tiszteletben tartja ezeket az értékeket, és ráemel egy szintet, így a régi kedves emlékével léphet tovább a párja nem akármilyen kalandokra lelve. Mennyien nem képesek rá a valóságban, és mennyi akaraterő kellett ahhoz, hogy Carl is lépni merjen.
Maga a mese csodaszép volt, és nagyon vicces. Sikerült elfogadnom a legendás madáranyát Kevinnek – illik hozzá ez a név, nem? –, és az elején elég butának látszó kisfiú is tartogatott poénokat. Mondjuk nem tudom, a szülei hogy nem védték-őrizték az eset után, napokra eltűnt a gyerekük!
Inkább vett meg magának a tiszta pillanatok egyszerűsége (a kis életük, Ellie üzenete), mint a humor, ami nagy szó, de itt tényleg ezért nem hatottak a pergősebb részek harsánynak.
A kedvenc szereplőm belőle a madár, annyira szeretnék én is egy ilyet! :D